Solana & Te Fiti

Kettesben sütizni és kávét-teát kortyolgatni munka után az egyik legjobb barátoddal, olyan, mint egy high-quality terápiás foglalkozás. Igaz, még csak nemrég tettük le a fenekünket az asztalhoz, de máris úgy érzem, hogy kezdhetek fellélegezni. A nyugodt környezet, az illatok és a háttérben hallható csendes beszélgetések moraja segít abban, hogy apránként ellazuljak. Kicsit ugyan önzőnek érzem magam, amiért egy egész süteményes körítést találok ki azért, hogy a gondjaimról beszélhessek Nyxnek, amikor ezt megtehettem volna szimplán csak négyszemközt az irodában is - hiszen az is teljes mértékig bizalmas lett volna -, de ezt az érzést elnyomja a tudat, hogy feltehetőleg a sok munka után, ez neki is legalább annyira jólesik, mint nekem.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem tudom előre, mit szeretnék kérni, mégis az étlapot kezdem tanulmányozni, mintha most látnám először a tartalmát. Csak időt akarok nyerni, hogy kitaláljam, miként hozakodjak elő mindazzal, amit mondani szeretnék. Roe, most igazán nagyra értékelném a segítségedet. De tudom, hogy ezt nekem kell megoldanom, és ebben megerősít a másik felem hallgatása is.
Mosolyogva pislogok fel a pincérünkre és félre csúsztatom az étlapot, amikor felveszi a rendelésünket. Nyx ízlése hasonlít az enyémhez, mert az én választásom is valami könnyű, édes, de enyhén fanyarkás, gyümölcsös sütire esik, ami mellé csipkebogyó teát kérek. Ahogy magunkra maradunk, nagy levegőt véve fordulok a barátnőm felé, felkészülve, hogy na most kibököm ami mélyen foglalkoztat, de ő megelőz.
Egy pillanat erejéig csak nagyokat pillogok rá, szinte fel sem fogom a szavait. Azt hiszi, hogy leterhelt a munkával? Szeretném megölelgetni, de fura lenne, ha keresztül másznék az asztalon, hogy elérjem, ezért inkább csak a fejem kezdem rázni egy nyugtatónak szánt mosoly kíséretében, hogy biztosítsam róla, nem erről van szó.
- Jajj dehogy! Mármint persze, kicsit sok minden jött össze a rendezvény miatt, de semmi olyan, amit ne tudtam volna megoldani és tök jól halad minden szerencsére, nincs vele gond - magyarázom gyorsan, nehogy nekem tovább mentegesse magát, hiszen nincs miért. - Tudod, hogyha ilyen jellegű problémába ütköznék, azt nem tartanám magamba - teszem hozzá, hogy tuti megnyugtassam. Most hogy ez szóba került, igazából itt van előttem a tökéletes lehetőség, hogy végre megnyíljak neki, vagy valami olyasmi. - Mivel ezt felhoztad, gondolom észrevetted, hogy mostanában nem teljesen voltam önmagam? Az a helyzet, hogy az elmúlt néhány hétben nem igazán aludtam túl jól, nagyon fura álmaim vannak, amik nem hagynak nyugodni. - Persze, álmok... hogyne. Emlékek, amik keverednek az új valóságunkkal és úgy túlterhelnek, hogy csak Roe miatt funkcionálok gyakorlatilag.
Mielőtt bármi továbbit mondhatnék, újra megjelenik a pincérünk, ezúttal a rendelésünkkel, amit szépen le is pakol elénk az asztalra. Hálásan megköszönöm neki és csak miután biztos vagyok benne, hogy hallótávolságon kívülre került, akkor folytatom a mondandóm.
- Ne nevess, de valami szuperrealisztikus varázsbirodalommal álmodom minden éjjel, mindenféle lényekkel, mágiával, meg boszorkányokkal... - ez utóbbi szót kicsit jobban megnyomom, miközben az arcát fürkészem, kíváncsi vagyok rá, hogyan reagál. Nem tudhatom biztosra, hogy Nyx tényleg az a személy-e, akinek gondolom, vagy hogy neki vannak-e egyáltalán ilyen emlékei, ezért óvatos vagyok. - És ráadásul valami háború is dúl benne. Agyrém az egész! - legyintek lemondóan és magamhoz veszem a teám, hogy egy nagyot kortyoljak belőle. Bár ennyivel elsöpörhetném az emlékeket is, akkor nem érezném ennyire elveszettnek és tehetetlennek magam.

|              |   518  |

Solana & Te Fiti

Lehet, hogy a kopogást nem véletlenül találták ki, és igazából illene is megvárnom, amíg odabentről azt mondják, hogy szabad bemennem, még mielőtt benyitnék. Ha így tennék, akkor valószínűleg elkerülhető lenne minden olyan kellemetlen szituáció, mint amilyenbe most is sikerül könnyedén belesodornom mindenkit az irodában azzal, rátörök Nyxre és Tihamérre. Fogalmam sincs róla, hogy pontosan mit sikerült megzavarnom kettejük között, de látok egy enyhe frusztrációt Tihaméren és Nyx is mintha egy cseppet furcsán nyugodt lenne, de persze lehet, hogy csak én látok rosszul...
- Ó, bocsánat. Nem akartam megzavarni semmit. Jöjjek vissza kicsit később? - Félig még az ajtón is kifordulok, hátha megkérnek, hogy néhány percet adjak még nekik, de végül Tihamér megállít és sürgős elintéznivalókra hivatkozva távozik. Még utána integetek köszönésképp, aztán ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, cinkos vigyorral fordulok Nyx felé.
- Szóval... nagyon fontos tanácskozásba sikerült belerontanom? - Nyilván nem szó szerint kell venni a kérdésem és érteni fogja, hogy arra gondolok, hogy látványosan szikrázik kettejük között a levegő. Már korábban is feltűnt, hogy talán alakulóban lehet valami közöttük, de ez az első alkalom, hogy véletlen, mondhatni rajta is kaptam őket. Bár elég ártalmatlannak tűnik a dolog, ezért ezen az ártalmatlan kérdésen kívül nem áll szándékomban tovább faggatni a dologról. Úgyis elmondaná, ha úgy érezné, hogy lenne mit elmondania.
Na de vissza ahhoz, amiért eredetileg jöttem. Elmosolyodom, a válaszán, örülök neki, hogy egy ilyen mozgalmas nap után, még lenne ideje rám és a problémáimra. Elmondhatatlanul szükségem van rá, mint barátra, hogy megnyílhassak neki, mert tudom, hogy hozzá bármikor fordulhatok.
- Igazából mindegy, hogy hová. De egy nagy bögre teának, most nagyon örülnék. Ó, és akkor már sütizhetnénk is. Mindjárt indulhatunk is akár, csak gyorsan visszaszaladok a táskámért. - És már fordulok is sarkon, hogy vissza siessek a saját irodámba.
A táska ott vár rám az asztalon lévő akasztón, gyorsan átfutom a tartalmát, hogy a kulcsaim, a tárcám, meg úgy egyáltalán minden, ami benne szokott lenni, megvan-e. Nem tudom, hogy Roe mit hozott, vagy nem hozott reggel magunkkal, így jobb, ha mindent megnézek, nehogy meglepetés érjen, bár kettőnk közül pont ő az, akinek szokott lenni, A, B, C és még D terve is bármilyen eshetőségre.
Mindent rendben találok, szóval magamra kapom és amilyen gyorsan csak tudok, már sietek is vissza, ne kelljen rám annyit várni.
- Oké, mehetünk! - mosolygok és talán napok óta először őszinte vidámság is érződik a hangomon. Vajon neki feltűnik? Ő is érzi, hogy valami nincs rendben velem? Eddig nem kérdezett rá nálam, de talán csak arra várt, hogy magamtól hozzam fel.
Ha gyalogosan, ha kocsival indulunk útnak, hamar az egyik közeli kávézóhoz érünk. A hely nem nagy, viszont nagyon barátságos és komfortos, valamiféle szűk családi vállalkozás lehet, ahol rögtön mosolygós arcok fogadnak minket, amint betesszük a lábunkat. Udvarias köszönés után egyből az egyik ablak melletti asztalhoz megyek és megállva mellette, kérdőn fordulok Nyx felé.
- Itt jó lesz?
Amennyiben igen a válasz, le is dobom magam a hozzám közelebbi székre és böngészni kezdem a kis étlapot, ami az asztalon van kikészítve. Amíg ezzel foglalatoskodom, addig még vagy ezerszer átgondolom fejben, hogyan hozhatnám fel előtte, mi nyomja mostanában a lelkem.

|              |   506  |

Solana & Te Fiti

Roe általában sosem vette el tőlem az irányítást, de amikor megtette, akkor nem igazán voltak emlékeim arról, hogy mit csinált a nevünkben. Ő volt az én védelmezőm, nem hagyta, hogy a negatív érzések és élmények eljussanak hozzám, mindig mindent megtett, hogy kiegyensúlyozott és jókedvű legyek, ennek érdekében pedig elzárta előlem a kellemetlen dolgokat és csak annyit osztott meg velem, amennyi feltétlenül szükséges volt. Most is éppen ezt tette; reggel amikor felébredtem nyomást éreztem a fejemben, nehezeket pislogtam, s másodperceken belül elszakadtam a külvilágtól. A tudatunk belső gubólyába kerültem, ahová nem követtek a nyugtalanító gondolataim, ahol nem éreztem úgy, hogy lassan megőrülök. Nem tudom pontosan, hogy mi járt Roe fejében, de éreztem az elhivatottságát, a tenni akarását, ebből adódóan nem lepett meg, hogy később, amikor magamhoz tértem a szunnyadásból a hivatalban, az irodám asztalánál ülve találtam magam.
Nem tudom, hogyan vagy mi célból kerültünk ide, de abban biztos vagyok, hogy Roe jó okkal hozott ide bennünket. Egy kicsit még zavaros a fejem, amikor helyet cserélünk, mindig eltart néhány pillanatig, amíg rendesen tudok koncentrálni, ez valószínűleg mindkettőnknél így szokott lenni. A fókusz tárgyunk - egy kis stressz labda, most is a kezemben volt, ez segített a disszociálásunk irányításában; abban, hogy megtudjuk tartani az irányítást, vagy épp abban, hogy direkt kiváltsuk a helycserét. Ha tippelnem kellene, Roe minden bizonnyal ez utóbbira használhatta.
Néhányszor összenyomom a kis labdát, figyelem, ahogy az ujjaim rászorulnak, majd lassan ellazulnak, ezt addig csinálom, míg teljesen ki nem tisztul a fejem.  Ezt követően pedig szemügyre veszem a környezetemet, abban reménykedve, hogy Roe hagyott nekem itt valami üzenetet, vagy bármi arra utaló jelet, hogy mit csinálunk itt. Pillantásom először a faliórára siklik, miszerint a munkaidőnk már tíz perce véget ért, így tuti, hogy nem azért ücsörögtem még mindig itt, mert dolgoznom kellene. Tekintetemmel inkább az asztalomat vizslatom; az előttem heverő papírok egytől-egyig mind a futó projektek iratai, mindegyikre egy kis sárga cetli ragasztva emlékeztető gyanánt, hogy milyen teendőim lesznek még ezekkel. Találok még egy cetlit, ez a monitoromra van ragasztva, egyetlen rövid üzenet áll rajta a saját kézírásommal: beszélj vele!
Hiába szeretném a hülyét adni és úgy tenni, mint aki nem érti, hogy mégis mire gondolt ezzel a másik énje, pontosan tudom. Máson sem rágtam magam az elmúlt néhány napban, csak ezen. Úgy néz ki, Roe megunta, hogy arra várjon, hogy magamtól szánjam rá magam. Most is érzem őt a fejemben, hogy azt sugallja, hogy tegyem meg végre. Azt hiszem, hallgatni fogok rá.
Gyorsan összekaparom magam az asztalom mögül és még mielőtt meggondolhatnám magam, egyenesen elmasírozok Nyx irodájáig. Kétszer kopogok az ajtaján, aztán egyszerűen csak beengedem magam. Ilyenkor úgyse lehet már bent nála senki, akivel megzavarhatnám a tárgyalást, maximum Tihamér, de ő már megszokhatta, hogy nem kimondottan szokásom megvárni, míg behívnak valahová, a polgármester pedig azon túl, hogy a főnököm, nagyon jó barátnőm is, talán csak nem veszi ezt zokon tőlem.
- Nyx, még itt vagy? - teszem fel a kérdést azzal egy időben, hogy belépek a helységbe és csak remélem, hogy nem találom üresen. - Ne aggódj, nem túlórázom! Csak azért jöttem, mert reméltem, hogy tudunk még egy kicsit beszélni, mielőtt haza megyünk. Akár be is ugorhatunk valahova, ha van kedved? - Ugye nem csak a falnak beszélek? Tényleg jót tenne, ha legalább egy picit kiönthetném neki a lelkem. Lehet ő is észrevette rajtam, hogy mostanában nem voltam annyira a toppon, tartoztam neki neki némi magyarázattal emiatt. Azt mondjuk még nem tudom, hogy mit fogok neki mondani, de majd menet közben kitalálom.

|              |   568  |