I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Maybe you're Cinderella, but what if he's not your prince charming?
Minden találkozásunkkor próbálom feleleveníteni azon emlékeimet, amelyek róla szólnak és abban a kegyelemben részesülök, hogy eszembe is jutnak, és keresni kezdem a férfiban mindazt, ami csupán az álmaimban él róla. De valóban ilyen volt? Hiszen egyik igazán éles, egyfajta delíriumos ködfátyol borítja be őket, és azóta minden furcsán idegen, ő is, az a férfi, akit most ismerek, esetleg ismertem. Vagy lehetséges, hogy ez a hely megváltoztatta őt, ahogy mindnyájunkat, s mi készséggel idomulunk rigolyáihoz? Talán ilyen volt, mielőtt megismertük egymást? Az emlékképek lassan kúsznak a bőröm alá, és eretnekségnek tűnik kételkedni bennük, nem tehetek mást, mint hiszek bennük, különben a világ kibillen ismét és áttekeredik önmagán, a fordítottjára vált, s az ellen ez lehet a megoldás. - Mr. Macnair - szólítom meg, amint meglátom őt -; rendbetettem a szobákat, mindenütt felporszívóztam, felmostam, kimostam és húztam fel friss ágyneműket is, egyedül Mr. Goldét hagytam meg, mert ő úgy kívánta. Emellett előkészítettük fogadásra a távozó vendégek lakrészeit is. És fényesre sikáltam a hall padlóját is, ahogy kérte, csak úgy ragyog, látnia kellene - lelkesedem a őszintén, hiszen másban nemigen lelem örömömet, mióta az élet hirtelenjében egy végpont nélküli várakozássá változott, ezért mindig ámulattal tölt el a csillogó csempe látványa, mintha maga lenne a varázslat. - Bár már bizonyára felszáradt. Akadt egy kis időm a padláson is rendet tenni, ahogy korábban kérte - fűzöm hozzá szemérmesen lesütött pillákkal, elvégre elárulni nem akarom magam, csak rendkívül szorgalmasnak és hasznosnak tetszeni, hogy legalább a munkahelyemet megtarthassam. És kimondatlanul is abban reménykedem, hogy így semmiképp nem teszi tiszteletét ott. - Tudja, csupa pókháló és porfelhő volt mindenütt, tele különféle limlomokkal. A dobozokhoz nem nyúltam, csak felsöpörtem és portöröltem, ahol csak tudtam - tájékoztatom talán túl részletesen is. Természetesen a történtek fényében mégsem eléggé részletesen, hiszen egy dobozom már nekem is akad ott a kacatjaimmal valamelyik sarokban, amit ha az ember nem keres tudatosan, a látványa elveszik a többi közt. - Kívánja esetleg, hogy a nyugati szárnyban is takarítsak? Biztosan otthonosabb és kényelmesebb is lenne úgy, ha mindenhol patyolattisztaság és jóillat honol, és igazán nem is fáradtság, mint mondtam minden egyéb feladatomat elvégeztem. - Tulajdonképpen a cél érdekében túl is teljesítettem azt, amit elvárnak tőlem. Napok óta azon tűnődöm miként tudnám emlékeztetni őt a múltunkra, s minduntalan, egytől egyig arra a felismerésre jutok, hogy ha bejutnék a Motel nyugati szárnyába, talán ott lelhetnék valamit. Egy kósza fényképet, egy emlékképet, tükröt, amelyben ő is látja magát, vagy egyenesen ráakadnék arra a fél pár üvegcipőre, amelyet nekiadtam, bármire, ami segíthet. Viszont neki magának kell, hogy beengedjen oda, nem kockáztathatom meg, hogy lopásnak látszódjék, és elbocsásson, a közelében kell maradnom. Ez az egyetlen esélyem arra, hogy öntudatra ébresszem, ahogy velem is történt - hacsak nincs már régesrégen túl rajta, és engem keres, ám ez csak álmodozás. Vagy már túl is lépett rajtam? Ideje mindennek a végére járnom, mielőtt éjfelet üt az óra - abba minden alkalommal önkéntelenül beleborzongok -, és minden visszaváltozik a tudatlanság állapotába.