I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Már egészen kicsi kora óta elnyomásban élt. Nem azért, mert a testvérei annyira undokok lettek volna vele. Egyáltalán nem erről van szó. Itt az anyja volt a bűnös. Az a nő, aki életet adott neki, majd hagyta, hogy a saját, sötét gondolataiba veszve rongálja meg ártatlan elméjét. Ő eltaszította magától, semmibe vette a fájdalmait, s szemet hunyt a legkisebb gondok felett is, melyek később mélyre nyúló sebet hagytak a lányban. A hálószobája tükre előtt állt. Testét csupán egy sárga, lenge nyári ruha takarta. Haja kócos fürtökben omlott vállára az előző pár órában elszenvedett dühkitörések és hisztérikus rohamok következtében. Mellkasa rendszertelenül emelkedett a levegőhiány kompenzálása érdekében. Meglátta magát. Bruno jóslata felébresztette benne végső formáját. Eredeti alakját és lényét. Önmagát. Azt a sérült lányt, aki volt és azt a nőt, akivé vált. Pepa Madrigal-t.
Amióta tudta kicsoda ő, minden erejével azon volt, hogy elfeledhesse a tényt. Ő csak boldog akart lenni. Egy hétköznapi óvónő, aki a gyermekek között tud mosolyogni, s nem gyötrik azok a keserves emlékek. Ám az élet más tervet szőtt számára, ami ellen kénytelen volt tenni valamit. Maga elé festett egy falat, mely gátolta abban, hogy bárminemű emléknek engedhessen átjutni. A szíve mélyén ugyanakkor hatalmas űr tátongott, ami csak arra várt, hogy az emlékekkel ötvözött beletörődése összekovácsolhassa Mellan Rivera-t Pepa Madrigal-lal. Tudta, hogy ha tovább foglalkozik minden mesevilági ügyével, akkor előbb vagy utóbb ismét az a megtört anya lesz, aki volt. Nem akarta újra és újra átélni a képességéből fakadó hátrányokat. Az anyja szigorát. A családja elvárásait. Önmaga akart lenni, de nem mások szabályai által. Amikor viszont szeretett fia került a képbe…úgy érezte mintha a szívét két irányba szakítanák. Felébredtek anyai ösztönei, s még ha először ellenezte is a Fata Morganaba tartó masírozást, a végére be kellett adnia a derekát, ha viszont akarta látni Camilo-t.
Tudta, hogy az élete abban a pillanatban meg fog változni, hogy Fata Morganaba kerül. Hiába rágta a körmeit, hiába fésülte a haját szüntelen tempóval, s hiába karmolta véresre karjait, ő nem tudott nyugodt maradni. Ismét elöntötték elméjét a régről berögződött szavak: nyugodj le, kontrolláld az erőd, maradj nyugton… A szavak fájdalmasan nehéz visszhanggal ütötték, még akkor is, amikor Felix vagy gyermekei jelenléte le tudta kötni a figyelmét. Fájt elfogadnia az igazságot, s ha még homályos képei is vannak múltjáról, nem tud mit tenni a felvillanó képek ellen, melyek ostorcsapásként sújtanak rá. A Spa létrehozásával kapott csak némi nyugalmat, amikor a munkába temetkezve zárta magára az ajtót és engedte, hogy a figyelme ne lankadjon a fontos részletekről. Már-már betegesen sokat kezdett el foglalkozni a fürdővel, mely aggasztóvá válhatott családja szemében. De ameddig ő irányított, addig neki így volt jó. Nincs hurrikán, sem villámcsapás. Csak a kiszámíthatatlan szürke felhő, melynek ereje kalitkába záródott.
Képességem
✦ Azon szerencsések közé tartozol, hogy Fata Morgana belső határai számodra nem okoznak akadályt. Ugyanolyan átjárásod van, akár a kívülállóknak, azaz az embereknek. ✦ A hangulatodtól függ, éppen miféle időjárást varázsolsz magad köré. Igazából szó szerint: ha dühös vagy, egy kisebb esőfelhő, netán viharfelhő kúszik utánad a levegőben és áztat el téged. Ha pedig boldog vagy, a felhők eloszlanak és a nap is süt. A hangulatingazodásaiddal olykor az őrületbe kergeted a környezetedet. ✦ Képes vagy olyan kilincs megalkotására varázslattal, ami pontosan illeszkedik azon különleges ajtókhoz, amiket Geppetto készít. Az ajtó csakis így működik, ez nyithat átjárót más világokba.
„I know, Mamá! But now I can’t find Antonio! What do you want from me?”
Kedves Mellan Rivera!
Juhúúúú Pepa!
Nagyon örülök neked, hogy megérkeztél, egy biztos, hogy egy újabb karakter színesíti a világunkat. Lassan mindenki megérkezik a Madrigal családból, és akkor kimondhatjuk, hogy ez a csapat is teljes.
Nem vagy könnyű helyzetben. A lapodat olvasva, azt kell mondanom, hogy igen… átérzem mi mindenen mész keresztül. Legalábbis azt a részét, hogy felelősséggel vagy a családod iránt. Nekem is gondoskodnom kellett a tesvéreimen. Persze ott a másik része az egésznek… nos, nem egy egyszerű képességet kaptál. Mondjuk ki, hogy ezt nehéz kordában tartani. Ha csak egy picit is megváltozik a hangulatod vagy akár valamilyen érzelem kerít hatalmába, teszem azt harag/düh… azt nem teszi zsebre senki.
Ez a nehéz ebben... és persze a felelősség nagy, így nem csoda, ha néha inkább elvonulsz és eltereled a gondolataidat.
De hidd el, a család egy olyan kötelék, amire bátran lehet támaszkodni. Nem véletlenül figyelmeztetnek, mivel figyelnek rád, szeretnek. Ezt ne feledd, jó kezekben vagy.