I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Olyan érzés volt, mintha egy hosszú álomból ébredtem volna fel. Valahol mélyen mindig is éreztem, hogy az élet, amelyet éltem, nem volt teljesen az enyém. Nem állíthattam, hogy boldogtalan lettem volna. Nem volt okom a panaszra, hiszen egy gyönyörű kislánnyal és egy még gyönyörűbb feleséggel áldott meg a sors, de valami hibádzott. Sose tudtam rájönni igazán, hogy mi volt az. Az üzleti életben elért sikereim után korántsem töltött el olyan önbizalom, mint aminek kellett volna.
Kívülről talán magabiztosnak tűntem, de belül minden egyes döntéshozatal előtt mardosott a kétség. Hogy miért, amikor bizonyos kérdésekre olyan egyszerűnek tűnt a válasz? Magam sem tudtam. A megérzéseim olykor kétértelműek voltak, de sosem hagytak cserben. De egy belső, nyugtalanságot okozó erő azt súgta nekem, hogy valami nem volt rendben. Én nem voltam rendben. Éveken keresztül nyomtam el magamban ezt az érzést, hogy a házasságomra és a családomra tudjak fókuszálni. Tartozni akartam valahová. Másra sem vágytam, csakhogy az engem körülvevő személyek arcán mosoly üljön. De aztán minden megváltozott.
Egy látomással kezdődött. Reggel a tükör előtt állva borotválkoztam, amikor a látásom elhomályosult. Fényfoltok táncoltak a szemeim előtt, az orromba égett viasz illat szökött, holott én magam nem gyújtottam gyertyát. A fényfoltok egy képpé álltak össze: először csak egy gyertyát láttam, majd két alak bontakozott ki előttem. A kép szertefoszlott, én pedig először azt gondoltam, hogy valami reggeli rosszullét miatt hallucináltam ilyesmiket, de a kép újra és újra megjelent a szemeim előtt, vagy éppen álmaimban. Nem tudtam elereszteni a gondolatot, még Flor is észrevette a viselkedésemen a változást.
Nem akartam, hogy megijedjen, hiszen a szülés körüli események miatt nem akartam felzaklatni. Pihennie kellett. Óvnom kellett őt és a gyermekünket, így ismét azt tettem, amihez a legjobban értettem: elmenekültem a problémáim elől. Úgy gondoltam, hogy ha nem veszek tudomást arról, ami körülöttem és bennem zajlik, akkor majd magától elmúlt. Az emlékeim viszont fokozatosan törtek a felszínre, elsöpörve mindent, amiben eddig biztos voltam. A látszólagos magabiztosságom megtört, idegesebbé váltam, szorongóbbá, amelyen nem segítettek az elhallgatott titkok. Nem akartam hazudni Flornak, de féltem, őrültnek tart majd, ha elmesélek neki mindent. Magamról, a családomról, Encantóról.
Végül, amikor bátorságot vettem magamon, bekövetkezett, amitől a legjobban féltem: ugyan nem vitatkoztunk, de feszültséget keltett az igazság, mégsem hallgathattam örökké. Csak remélni tudtam, hogy a szerelmünk összetartja a kicsiny családunkat és együtt át tudjuk vészelni ezt az időszakot. A jövőt fürkészve ezt nem láthattam előre. Nem tudtam megmondani, hogy mi lesz a közös történetünk vége, de azt tudtam, hogy nem hagyhattam magára a testvéreimet, unokahúgaimat és unokaöcséimet. Pepa ideges volt a fiai miatt, Mirabelnek pedig el kellett jutnia a gyertyáig. Ez már nem csak rólam, Florról és a kislányunkról szólt, hanem az összes Madrigalról, így bármennyire is rettegtem a jövőtől – ironikus, nemde? -, de velük kellett tartanom.
El kellett mennünk Fata Morganába visszaszerezni a varázsgyertyát és egyesíteni a családunkat.
Képességem
✦ Azon szerencsések közé tartozol, hogy Fata Morgana belső határai számodra nem okoznak akadályt. Ugyanolyan átjárásod van, akár a kívülállóknak, azaz az embereknek. ✦ Jóslás. Képes vagy a jövőbe látni és sajnos, vagy sem, mindig pontosan azt látod, ami be fog következni. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem lehet dolgozni a megoldáson vagy hogy te nem nézhetsz félre néha valamit... ✦ Képes vagy olyan kilincs megalkotására varázslattal, ami pontosan illeszkedik azon különleges ajtókhoz, amiket Geppetto készít. Az ajtó csakis így működik, ez nyithat átjárót más világokba.
Mint user az userhez szólnék: nagyon hálás vagyok Neked, hogy elhoztad nekem Bruno-t! Ha Te nem vagy, nagy eséllyel landolt volna Flor a kukában... hiszen nem tudtam volna mit kezdeni vele a férje nélkül. De így már más a helyzet. Veled tudom, hogy mindent is összehozunk velük kapcsolatban és én is, azaz Flor felem is igazán a részese lehet a Madrigal családnak! Bruno egy olyan disney karakter, aki más. A mást pedig nehéz elfogadni. Pedig egész egyszerű a helyzet: ő csak az igazat mondja, azt, amit ő lát... és egy légynek sem tudna ártani. Nos, még a patkányokkal is előbb kezd el játszani, minthogy kiírtsa őket, pedig mennyi bacit terjesztenek... De így szeretjük ezt a meg nem értett figurát. Az előtörténet minden sorából jól látszik, hogy mennyire sikerült megragadnod és megértened őt: már tűkön ülve várok, hogy mikor is vágunk bele az első játékokba!
Bruno, neked pedig csak annyit tanácsolok: legyen mindig a család az első és tartsd észben, hogy a család fogalmába már Flor és a kislányod is pontosan annyira tartozik bele, mint Mirabell és a többiek... Ha ezt szem előtt tartod, rövidesen helyrerázódhat minden. Nem lesz egyszerű, hisz egy hitetlen a feleséged, de meg fog oldódni: csak egy kis csodára van szükség!
Nem is húzom tovább az időt, hagylak, hogy intézd a dolgod, a foglalásokat, valamint az első reagjaidat ki is dobáld ezzel a drága emberrel... vagy a madarak nem jól csiripelték? Még nincsenek reagok? Annyi baj legyen! Majd idővel...
Érezd nagyon jól magad, kedves Lazarus!
Amennyiben stoppolt karakter és/vagy play by került most elfogadásra, kérlek, töröld a Stoppolások rendszerezése topicból és ezután foglald le az arcot az Avatar- és névfoglalóban!