Úgy vagyok vele, hogy kijelenthetem, hogy nekem igenis fantasztikus életem van. A családommal soha nem volt probléma, Londonban nőttem fel és normális életem volt ott. Ugyan úgy jártam oviba, suliba és egyetemre, mint mindenki más. Időközben megtaláltam életem szerelmét is, egy csodálatos nő személyében, akit Pepa-nak hívnak. Igaz, nem hétköznapi családból való, ám nem rettentett el az sem. Addig küzdöttem, amíg egy nap, össze nem házasodtunk és még most is egy boldog házaspár vagyunk, akik elszakíthatatlanok egymástól. Pepa édesanyja természetesen eleinte nem igazán bízott bennem. Ez mondjuk érthető is, hiszen a család az első és meg kell védeni azt minden áron. Ám szerencsére nem sokáig tartott ki az a fal és sikerült ledöntsem. Rájött, hogy Pepa miért szeret engem és ezek után engem is elfogadott szerencsére. Igazán megtisztelő volt a számomra és megígértem neki, hogy bármi is lesz, ki fogok tartani Pepa mellett.

Természetesen nem csak csupa móka és kalandból áll az életünk. A karrierünkre és a munkánkra is oda figyeltünk. Végül úgy döntöttünk, hogy kinyitunk egy saját fürdőt, amiben lesz gyógyfürdő rész is. Így jött létre a Mi Vida Resort & Spa. Büszkék voltunk, hogy elértük ezt a célunkat. Évről évre egyre híresebb lett ez a hely és sokan szerettek ide jönni, még visszatérő vendégeink is vannak. Persze nem kerülte el a figyelmemet, hogy Pepa különös figyelmet adott a gyerekeknek, akik a családjaikkal jöttek ide. Látszott rajta, hogy mennyire szereti őket, így egy idő után úgy éreztem, hogy jó lenne, ha lehetne egy saját gyermekünk is.

Aztán hirtelen furcsa dolgok kezdtek történni. Álmodni kezdtem, fura képek villantak be és először nem tudtam hova tenni őket. Aztán mintha valami előző életnek vagy régi életnek az emlékei tudatosultak bennem. Eleinte nem akartam elhinni ezeket, lehet kezdek megbolondulni? Viszont, amikor Pepa is emlékezni kezdett mindenre, akkor már tudtam, hogy ez bizony nem gyerekjáték. Van egy fiúnk, akit úgy hívnak, hogy Camillo. Ő viszont nincs velünk. Nem tudunk róla semmit. Nem tudjuk, hogy hol él, jól van-e. Csak abban tudunk reménykedni, hogy nem esett baja és, hogy biztonságban van.

Brunonak volt egy jóslata is, hogy vajon hol lehet, mi történhetett vele. Bevallom őszintén, hogy most az sem izgatott, hogy ha nekünk lesz baj ebből.

-El kell mennünk megkeresni őt! – jelentettem ki. Bruno figyelmeztetése ellenére is, úgy voltam vele, hogy ahol van az a varázslat, ott lesz Camillo is. Persze Pepa-nak voltak aggódalmai ezzel. El végre csak úgy bele rohanni a vakvilágba, az is őrültség. Máshogy viszont nem lehet megtalálni őt.

-Nem lesz semmi baj. Végig veled leszek. – biztatom őt, de ez igaz is. Elvégre a feleségem és szeretem őt. Reménykedem benne, hogy egy idő után meggondolja majd magát és akkor útnak tudunk indulni. Én képes vagyok gondolkodás nélkül neki vágni az útnak és mindent magam után hagyni. Persze ez akár önzőségnek is lehet vélni, de más nem így cselekedne? Nem keresné fel a fiát, ha tudja, hogy él és valahol van? Ráadásul, ha van egy támpont is arról, hogy hol lehet? Tegye szívére mindenki a kezét és úgy mondjon nemet! Bár, aki azt teszi, az lehet nem is ember. Számomra a család az első!



✦ Azon szerencsések közé tartozom, hogy Fata Morgana belső határai számomra nem okoznak akadályt. Ugyanolyan átjárásom van, akár a kívülállóknak, azaz az embereknek.
✦ Ha Pepa, a feleségem kiborul, én vagyok képes megnyugtatni őt annyira, hogy eloszlassam a feje fölül a csúnya viharfelhőket.