A Jazz zene a mindenem, mióta kis totyogós voltam apám orrvérzésig hallgattatta velem, még játék szaxofont is kaptam, hogy azon gyakorolhassak milyen lenne igazi színpadon lenni. Ezek nagyon jó álmok voltak amik úgy tűntek felnőttként a legjobb barátommal Naveen-l karöltve be is teljesülnek egészen addig míg nem kerültünk marha nagy gondba…
Megnyitottuk a Ma Belle Evangeline Jazz klubot ám nem úgy ment, mint ahogy mi vártuk. Szerintem simán mondhatjuk úgy is, hogy katasztrofálisan alakul az egész. Imádok zenélni, tényleg… NAGYON. Ám valahogy az éhhalál és mellé egy jó kis hajléktalanság nem kecsegtető dolog. Marhára nem. Még az idegesítő szomszéd sem riaszt el annyira, hogy hídalatti életre adjam magamat. Így hát Naveen és jó magam találkoztunk Dr. Facilier-l és… egyezség köttetett. Megvédi a seggünket ám kér cserébe valamit.
Nem volt annyira meglepő, semmi sincs ingyen még lassan a levegővétel sem. Belementünk az alkuba és a lehető legnagyobb nyugalommal indultunk meg vissza a mi kis klubunkba.


A fellépés után úgy gondoltam jó ötlet elszívni egy cigit a hátsó sikátorban. Kell némi levegő és kicsit a stresszt sem lenne utolsó kiadni magamból. Nem sok kedvem van igazából ahhoz, hogy kora őszülésnek kezdjek. A sikátor egész csendes volt, néha odaszűrődött egy-egy hangfoszlány, közben meggyújtva a cigimet kifújom a füstöt.
Ekkor úgy megszédülök, mint akit fejbe vágtak egy apró hangfoszlány ért el hozzám egyetlen egy szó semmi más. Nem más mint, hogy Krokodil. Szinte szétakart robbanni a koponyám a lelki szemeim előtt lepergő emlékképektől. Egy olyan életről, amit talán végig sem éltem, vagy csak valami lenne a cigiben, amit nem tudok? Drogosat adtak volna el a boltban? Elég kemény lenne már most mehetnék felnyomni őket a fenébe. Elég kemény cucc. Krokodil… mint én? Valamiféle Louis néven nevezve? Még a szaxofon stimmel is meg a jazz zene, de más? Már magamon röhögök fel mennyire ostoba vagyok. EZ kész vicc, inkább el is dobom a félig sem elszívott cigimet, eltaposom és megindulok befelé. Ezt el kell mesélnem Naveen-nek ilyet még ő sem pipált.

Ekkor fordulok szembe a tükörrel és hátra ugrok ijedtemben még magam elé tartva egy kezemet is. Mi a szent szar?! Egy krokodil néz vissza rám, elkezdek vigyorogni mire az ő… mosolya inkább vicsorgásnak tűnik. Mögöttem jelenleg ignorálom a zöld ugráló… valamit és próbálom feldolgozni a látottakat. Eléggé mélyen hajt, hogy nem bírom befogadni ezt. Vagyis leginkább, magamat? AZ emlékeimben is ez a krokodil nézett vissza rám. Megérintem a tükröt és megint inkább hatra hőkölők. Ekkor hallom meg a kis négylábú pajtásom hangját…


Nehéz nap volt, marhára nehéz én pedig csak arra vágytam, hogy ledőljek aludni. Naveen kikészített. Szó szerint mert mindenütt Tiana-t hajkurásztuk feleslegesen mert milyen meglepő… nem találtuk meg! Ő meg most itt van, békaként a zsebemben én pedig nagyon szeretnék lepihenni, ha mákom van még az őrült szomszédom sem jön elő.
Éppen cammogok felfelé a lépcsőn, nem érzékelek semmit a külvilágomból, ahogy azt sem ki jön velem szemben. Ám egyszer csak élesebb sikoly csapja meg fülemet, mire reagálhatnék már arcomon érzek egy kemény dolgot. Virágcserép.

- E…egy béka! – jön a teljes kiakadás fázisa, lenézek a zsebemre és egy szitokáradat szakad fel belőlem. Fejem fáj az arcommal együtt, cserép darabokban, ahogy a virág… hát nem jó állapotban hever odalent.  Most erre mit mondjak? Ultra rossz nap.

- Ne akadj ki! Nem harap, nem úgy, mint a növényeid, amit nagyjából menetrend szerüen etetsz meg velem random időpontokban. – mondom elcsigázottan csak egy valamire vágyom. A lakásomra, növénymentesen és… úgy minden hallucináció, béka, krokodil meg unikornis mentességgel álomra hajthassam a fejemet. Éjszaka csak nem támadnak a boszorkák!



✦ Bárkit magával ragad a zeném, felrázza számára a szürke hétköznapokat és új színt csempészek a napjába.
✦ Feltudom venni mesebeli krokodil alakomat.