Már egészen kicsi kora óta elnyomásban élt. Nem azért, mert a testvérei annyira undokok lettek volna vele. Egyáltalán nem erről van szó. Itt az anyja volt a bűnös. Az a nő, aki életet adott neki, majd hagyta, hogy a saját, sötét gondolataiba veszve rongálja meg ártatlan elméjét. Ő eltaszította magától, semmibe vette a fájdalmait, s szemet hunyt a legkisebb gondok felett is, melyek később mélyre nyúló sebet hagytak a lányban.
A hálószobája tükre előtt állt. Testét csupán egy sárga, lenge nyári ruha takarta. Haja kócos fürtökben omlott vállára az előző pár órában elszenvedett dühkitörések és hisztérikus rohamok következtében. Mellkasa rendszertelenül emelkedett a levegőhiány kompenzálása érdekében. Meglátta magát. Bruno jóslata felébresztette benne végső formáját. Eredeti alakját és lényét. Önmagát. Azt a sérült lányt, aki volt és azt a nőt, akivé vált. Pepa Madrigal-t.





Amióta tudta kicsoda ő, minden erejével azon volt, hogy elfeledhesse a tényt. Ő csak boldog akart lenni. Egy hétköznapi óvónő, aki a gyermekek között tud mosolyogni, s nem gyötrik azok a keserves emlékek. Ám az élet más tervet szőtt számára, ami ellen kénytelen volt tenni valamit. Maga elé festett egy falat, mely gátolta abban, hogy bárminemű emléknek engedhessen átjutni. A szíve mélyén ugyanakkor hatalmas űr tátongott, ami csak arra várt, hogy az emlékekkel ötvözött beletörődése összekovácsolhassa Mellan Rivera-t Pepa Madrigal-lal. Tudta, hogy ha tovább foglalkozik minden mesevilági ügyével, akkor előbb vagy utóbb ismét az a megtört anya lesz, aki volt. Nem akarta újra és újra átélni a képességéből fakadó hátrányokat. Az anyja szigorát. A családja elvárásait. Önmaga akart lenni, de nem mások szabályai által. Amikor viszont szeretett fia került a képbe…úgy érezte mintha a szívét két irányba szakítanák. Felébredtek anyai ösztönei, s még ha először ellenezte is a Fata Morganaba tartó masírozást, a végére be kellett adnia a derekát, ha viszont akarta látni Camilo-t.





Tudta, hogy az élete abban a pillanatban meg fog változni, hogy Fata Morganaba kerül. Hiába rágta a körmeit, hiába fésülte a haját szüntelen tempóval, s hiába karmolta véresre karjait, ő nem tudott nyugodt maradni. Ismét elöntötték elméjét a régről berögződött szavak: nyugodj le, kontrolláld az erőd, maradj nyugton… A szavak fájdalmasan nehéz visszhanggal ütötték, még akkor is, amikor Felix vagy gyermekei jelenléte le tudta kötni a figyelmét. Fájt elfogadnia az igazságot, s ha még homályos képei is vannak múltjáról, nem tud mit tenni a felvillanó képek ellen, melyek ostorcsapásként sújtanak rá. A Spa létrehozásával kapott csak némi nyugalmat, amikor a munkába temetkezve zárta magára az ajtót és engedte, hogy a figyelme ne lankadjon a fontos részletekről. Már-már betegesen sokat kezdett el foglalkozni a fürdővel, mely aggasztóvá válhatott családja szemében. De ameddig ő irányított, addig neki így volt jó. Nincs hurrikán, sem villámcsapás. Csak a kiszámíthatatlan szürke felhő, melynek ereje kalitkába záródott.



✦ Azon szerencsések közé tartozol, hogy Fata Morgana belső határai számodra nem okoznak akadályt. Ugyanolyan átjárásod van, akár a kívülállóknak, azaz az embereknek.
✦ A hangulatodtól függ, éppen miféle időjárást varázsolsz magad köré. Igazából szó szerint: ha dühös vagy, egy kisebb esőfelhő, netán viharfelhő kúszik utánad a levegőben és áztat el téged. Ha pedig boldog vagy, a felhők eloszlanak és a nap is süt. A hangulatingazodásaiddal olykor az őrületbe kergeted a környezetedet.
✦ Képes vagy olyan kilincs megalkotására varázslattal, ami pontosan illeszkedik azon különleges ajtókhoz, amiket Geppetto készít. Az ajtó csakis így működik, ez nyithat átjárót más világokba.