I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots
Az emlékeim visszanyerése óta hihetetlen hálás vagyok annak, hogy legalább a húgaimat visszakaphattam. Persze ők sem voltak a régiek. Más bőrben, más emlékekkel és más élettel rendelkeztek, akárcsak én. Bár az ő életük sokkal nyugodtabbnak és vígabbnak tűnt az enyémnél, hiába gyötörte mindhármónkat az átok emlékének érkezése. Ling köddé vált… Ahogy egész Kína is. Mulan, Shang, Chien Po, Yao…és drága Ling. A veled töltött pillanatok ismét csapongva törnek utat maguknak bennem, miközben én a reggeli kávémra meredve tompítom el Ai sütögetésének zajait a háttérben. Hiányzol. Rettentően hiányzol. Időközben meghallom Xinyan trappolását az emeletről, majd egy gyors jó reggelttel ő is megjelenik a konyhában. - Reggelt’. - mosolygok húgomra, majd elé tolok egy bögre frissen főzött kávét. Tőlem ennyire futja, de a reggelit Ai majd intézi. Ő a család kis tehetsége, aki szinte a semmiből is csodát tud keverni. Mindig is büszke voltam rá és az eszére, amit a főzésbe fektetett. A legérdekesebb ízkombinációkat varázsolta elénk nap, mint nap. - Mi volt az iménti rohanás? Csak nem azt hitted elaludtál megint? - bököm oldalba csípős kérdésemet követően. - Kíváncsi lennék miféle álmok dédelgetnek téged, ha ilyen nehéz felkelni. - pislogok rá párat a kávéscsészém mögül. - Igen. A reggeli után indulunk. Van egy vízeséshez vezető ösvény, amit fel tudunk fedezni, ez később a túrázók számára is jó útvonal lehet. De ne kényelmesedjetek el ma túlzottan, holnap ugyanolyan erőbedobást várok tőletek, mint mindig. A vendégeknek a legjobb szolgáltatást kell nyújtanunk, nincs lazsálás. - figyelmeztetem a kisebbeket, főként Xinyant, tekintve, hogy a vadócsága már számtalanszor megmutatta magát.
Reggel kipihenten ébredek fel. Még egy ideig forgolódok az ágyban, hát ha vissza tudok aludni, de sajna az nem megy, így csak lustálkodok kicsit. Aztán felülök az ágyban, majd nyújtózkodok egy jó nagyot. Ez feletébben jól esik, aztán megnézem a telefonomat, hogy mégis hány óra lehet. Viszont szerintem fal fehér leszek, amikor meglátom az időt, majdnem el is dobtam a telefonomat, de aztán szerencsére ez mégsem történt meg. -Te jó ég! Elaludtam! Daiyu meg fog ölni engem! – mondom ezt úgy mintha bárki hallaná, de amúgy ez nem igaz. Felpattanok az ágyból, majd rohanok is a fürdőbe. Ott megmosom az arcom, hajat fésülök és meg is csinálom már, aztán rohanok vissza a szobámba. Nem is tudom, hogy mit vegyek fel, csak előkapok ezt-azt, most azt se nézem, hogy milyenek vagy hogy illőek-e a munkához. Aztán megfogom a telefonomat és rohanok a konyhába is. Hát ha hagytak nekem valami harapni valót, bár azt is kinézem a nővéremből, hogy nem, hiszen elaludtam. Ám, amikor a konyhába érek, Ai még süt valamit, Daiyu pedig épp hogy leült. Ez egy kicsit fura és gyanús is nekem. Végül megnéztem a telefonomon, hogy milyen nap, majd a dátumot látva, felsóhajtok. Oké, ma nincs munka. De jó! -Jó reggelt! – köszönök nekik kissé fázis késéssel, majd a hűtőhöz megyek és kiveszem onnan a dobozos kakaómat, aztán a bögrémbe öntöm és leülök Daiyu mellé. -Mi lesz a reggeli? – szegezem következő kérdésemet Ai felé, hiszen nagyon jó illata van annak, amit csinál. Ő a mi kis házi szakácsunk, nagyon ügyes a főzésben és sütésben is. Arany kezei vannak, én mondom! -Mi a mai program? Most lesz a lovaglás, ugye? – valami ilyesmi rémlik, mert megbeszéltük, hogy az egyik nap csajos napot tartunk és akkor akár lovagolni is elmehetnénk. Hiszen olyan rég volt már, amikor mind a hárman kivettünk egy napot pihenni, aztán valami murisat csinálhatnánk. Igaz, a lovagláson kívül mást jobban akarnék, de persze ezt is szeretem, félre ne értsen senki. Meg igazából a tesóimmal minden jó tud lenni.
Legutóbbi képek
Reggel kipihenten ébredek fel. Még egy ideig forgolódok az ágyban, hát ha vissza tudok aludni, de sajna az nem megy, így csak lustálkodok kicsit. Aztán felülök az ágyban, majd nyújtózkodok egy jó nagyot. Ez feletébben jól esik, aztán megnézem a telefonomat, hogy mégis hány óra lehet. Viszont szerintem fal fehér leszek, amikor meglátom az időt, majdnem el is dobtam a telefonomat, de aztán szerencsére ez mégsem történt meg.
