i’ma have the best fuckin'
night of my life

••●•• Courtney & Devani ••●••

A barátnőm válaszát egy megerősítő mosollyal és egy apró bólintással nyugtáztam. Ezzel jeleztem felé, hogy ez egy jó taktika. Nem mintha egyébként lett volna időm fiúkra - elvégre magamra sem volt -, de pontosan ez lett volna a lényege az estének. Önfeledt szórakozás, hülye kis játékok. Rengeteg pia és tánc. Persze mindenek előtt Coco gondolatait igyekeztem egy kicsit más irányba terelgetni. Abban bíztam, hogyha átlépjük a bár küszöbét, sikerül átkapcsolnia az agyát.
- Hé, nyugi! - emeltem mellkas magasságba a kezeim, miközben egy erőltetett, némi aggodalmat sugárzó mosolyt villantottam rá. - Tudjuk, mi történt legutolsó alkalommal, nem szeretném, ha megismétlődne - öntöttem szavakba az aggodalmam tárgyát, megerősítve, hogy én is emlékszem a lakása történetére. - A tűz nagyon király dolog, csak meg kell tanulnod kontrollálni - folytattam aztán bíztatón. - Legrosszabb esetben pedig.. itt vagyok én. Nincs mitől tartanod - húztam széles mosolyra ajkaim. Bár a víz feletti uralmam nem volt olyan tökéletes, mint a lánynak a tükörben, de azért elég jól haladtam, és bíztam a képességeimben, hogyha baj lenne, tudnék segíteni.
- Sosem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de.. jó lenne, ha Cornelia itt lenne - elképzelni sem tudná senki, ezt mennyire nehezemre esett kimondani, de akárhogy is, ebben a témában ő lenne a szakértő. - De őszintén? Biztos sikerül majd összefutnod egy normális sráccal is, aki kedves, segítőkész, mindig meghallgat, vicces és jól érzed magad vele. Biztos vagyok benne, hogy léteznek ilyenek is, csak valószínűleg bújkálnak valahol - próbáltam kicsit poénkodva bíztatni.
Hittem benne, hogy tényleg így van, de sajnos rossz embertől kért tanácsot, mert a nyilvánvalót is képtelen voltam észrevenni, és az utóbbi időben nem is gondoltam rá, hogy bármi komoly számításba jöhetne az életemben.
Miután sikerült mindkettőnknek véghez vinni az utolsó simításokat, és a cipő is a lábunkra került, már léptem is ki izgatottan az ajtón, hogy belevessük magunkat az éjszakába. Mikor Coco szóba hozta a többieket, halkan felnevettem. - Ha sikerül őket kirángatnod, vagy sikerül összehozni egy estét, amin mindenki ráér. esküszöm, bármit kérhetsz tőlem - persze a józan ész határain belül! - tettem hozzá a végét már komolyabban. Ezer éve próbáltam már úgy leszervezni egy estét, hogy mind a négyen ráérjünk, de lehetetlen küldetésnek tűnt. Ha nagy nehezen mégis sikerült, biztos volt valaki, aki később érkezett, vagy korábban távozott. Sosem gondoltam volna, hogy a felnőtt élet ennyire bonyolult lesz…
Mikor a lány belém karolt, követtem a mozdulatát és egy vigyorral az arcomon hallgattam a szavait. - Már alig várom! - válaszoltam izgatottan. Coco-ra igazán ráfért már, hogy kiengedje a gőzt és lazítson. A sok szarság után, ami az utóbbi időben történt vele, főleg. Jó volt végre vidámabbnak és felszabadultabbnak látni, bíztam benne, hogy ez után az este után pedig kicsit jobban fogja látni a helyzetét.
- Esélyük sincs - vágtam rá azonnal az utolsó mondatára magabiztosan.
A séta viszonylag rövidnek tűnt, míg megérkeztünk az Agónia bárhoz, ott pedig az első dolgom volt, hogy lehuppanjak a pult elé és kérjek egy kör italt. - Egy Cosmopolitant szeretnék kérni - mondtam a pultosnak, majd a barátnőm felé pillantottam. - Te mit iszol?

••●••  483

Devina & Courtney

Let the steam out and let the men cook in their own juice. Sometimes we also get out of a little rampage

Készülődéseim közepette még mindig puffogok, nem csak Nico miatt, hanem amiatt is mert nem tudok úgy igazán néha koncentrálni semmire. Mint mondjuk a munkám vagy egy sima beszélgetés. Mert megint arra az idegesítő, barna hajú, barna szemű srácra gondoltam. Menten lever az ideg újra, szinte már meggyullad a hajam is, de szerencsére az a veszély nem fenyeget, ha már mást elpusztítok… irónikus, hogy rám nem hat a tűz.
Jelenleg viszont eldöntöttük Devivel, hogy kirúgunk a hámból, Ideje kicsit leereszteni a gőzt. Nem tenném fixen szétvetne ma is az ideg és lehet felgyújtanám a párnámat… annak meg nem örülnék. Nincs kedvem még egy házat elpusztítani nagyjából a földel egyenlővé. Amúgy sem értem magamat minek rágódom ezen, nagyjából soha többé nem fogom látni és a srác fejtetőre is állhat az idők végezetéig. Jó persze nem vagyok vak jól nézett ki, de… akkor is. Menjen és szépen vegyen illem leckéket.
Barátnőm hangjára összerezzenek, még szerencse, hogy befejeztem a tusvonalat mert most nagyjából folyó mintát rajzoltam volna a halántékomra. Pontosan erről beszélek, annyira felhúz még mindig, hogy elmerülök a saját fejemben.
- Mi lenne, ha mind kettő lennél? Először kell némi szendeség és utána lecsapni a férfiakra, nem? - mosolyogtam, jelenleg az anyáskodásom valahol elzárva várja a kitörést. Túl friss a csalódásom ahhoz, hogy finomkodjak ma este.
Magam is elkezdem nézni az utolsó simításokat arcomon, csak nyugalom Coco… nem szabad felgyújtanod semmit. Emlékszel? Az eléggé balul sülhet el. Ezt pedig te sem akarod, ugye?
- Remek lenne, mit nem adnék most egy emlék törlésért! Az a kis görcs úgy felidegesített, hogy…. hogy… ah! Inkább még a felgyújtott lakásomra sem akarok emlékezni. Miért pont tűz?! - fintorgok. Remélhetőleg a pia olyan szinteken fog kiütni, hogy a világomat sem tudom. Mármint oké teljes emlékezett törlést nem szeretnék. Vagy olyasmit, amivel nagyobb baromságot csinálok, mint amit kellene. Ettől a hideg is kiráz., de el kell engedni magunkat. - Szerinted létezik ezek után olyan definíció, hogy normális srác? - szemöldököm felfut homlokom közepére. Lehet most én vagyok túlságosan pasi ellenes, de nem látom ennyire rózsásan a kolbász kommandó szénáját.
- Menjünk, legközelebb a csajokat is magunkkal kell majd cibálni! Megengedhetetlen, hogy ne így legyen. - kacsintok, minden szükséges nálam volt, mobil, tárca és egyéb kellékek. Felapplikálom lábamra a cipőt majd kilépek az ajtón Devi-vel.
- Amondó vagyok, hogy szépen tomboljuk ki magunkat, hidd el pár kör ital után már nem leszel olyan cuki és szerény. Nem mintha én nem lennék akkor harsányabb. – nevetek ezen, mégis mindig attól tartottam, hogy esetleg véletlen felgyújtok valamit. Legrosszabb esetben valakit, de próbálkozom azért nem ilyesmit tenni. Biztosra veszem akkor elkapna a szívroham. Próbálom uralni az erőmet, de nem mindig megye.
Belekarolok Devinaba majd rá mosolyogtam most, ideje kitörölni a bosszúságot. Elengedni a problémákat.
- Úgy döntöttem, hogy háborúra hívom a férfinemet! – nevetek ezen egy kicsit. Végülis, ha ennyire szeretnek harcolni, miért ne? Nico pedig valószínűleg újra úgy sem kerül a szemem elé.

482 szó

i’ma have the best fuckin'
night of my life

••●•• Courtney & Devani ••●••

Manapság minden olyan nehéznek és bonyolultnak tűnik.
Nem elég, hogy dolgozom, mellette még inkognitóban a cikk írással is foglalkoznom kell, amivel nem kevés embert sikerült magamra haragítanom már. Még szerencse, hogy nem tudják, ki is vagyok valójában. Mindez pedig elveszi az időm lényegesen nagy részét, arról nem is beszélve, hogy szinte semmire nem marad energiám. Pedig bőven lennének még itt fontos dolgok, például megtalálni az elveszett barátnőnket.  Szeretném, ha újra összeállna a csapatunk és az lehetnék, akinek lennem kell. Még akkor is, ha ennek az az ára, hogy minden más - például én magam - még inkább háttérbe szorulna.
Nem éreztem, hogy teljesen önmagam lennék. Krízisben volt az egzisztenciám.
Azonban pontosan az efféle helyzetekben jött el az ideje annak, hogy mindent félre tegyek és kiengedjem a gőzt. Hatalmas szerencsémre pedig olyan barátnőim voltak, akikre mindenben számíthattam.
- Nem tudom eldönteni, hogy ma este inkább a ne-gyere-a-közelembe vagy pedig a szeretném-magamra-felhívni-a-figyelmet Devani szeretnék lenni - gondolkoztam hangosan, miközben az utolsó simításokat végeztem a sminkemen.
A félig már üres poharam felé nyúltam, hogy lehúzzam belőle a maradék bort is, miközben a következő zenére váltottam a spotify listámon. Végül izgatottan Courtney-ra pillantottam. Sosem éreztem kimondottan szükségét annak, hogy szerezzek magamnak egy fiút, de valamiért akkor irigykedtem, amiért neki csak a pasi drámával kellett foglalkoznia. Viszont ideje volt ezt elfelejteni.
- Figyelj Coco, ötletem a ma estére; önfeledt szórakozás az Agónia bárban, részeg karaoke ééés talán sikeresen megfeledkezel a borzalmas randidról is - soroltam neki a tervemet az estére vonatkozóan. Sosem tartoztam a jó énekesek közé, de tudtam, hogy pár koktél meg fogja hozni a hatását, és ha már karaoke estet tartottak, miért ne?! - Még az is lehet, hogy majd találkozol egy normális sráccal - tettem hozzá egy sejtelmes mosollyal az arcomon, miközben szemöldököm ugrott egyet. Ha már nekem nem volt szerelmi életem, legalább a barátaimnak szerettem volna segíteni.
Miután kiürült a poharam, csak letettem valahova az első sima felületre, amit találtam, majd pár szükséges dolgot beledobáltam egy kisebb táskába, s már indulásra kész voltam. Kicsit sajnáltam, hogy Lina és Verity nem tudtak aznap este velünk tartani, de ez semmit sem rontott a kedvemen, amivel nekivágtam az estének.
- Felőlem mehetünk - jeleztem végül, hogy ha rajtam múlik, indulhatunk. Elég volt a készülődéssel egybe kötött hangolódásból és alapozásból, így megállítottam a zenét a telefonomon és már húztam is fel a cipőm, hogy belevághassunk az éjszakába.

••●••  382