Érzem a vesztem, de igyekszem kitartani addig, ameddig csak lehet. Hát, nem tart sokáig, hisz ahogy meghallom a nicknevem, mondhatni, hidegzuhany ér. Még a hideg is kiráz. Hogyan jött rá, hogy az én vagyok? Meg úgy egyáltalán. Lehetetlen. Hacsak nem dolgoznak neki baromi jó hackerek… de a munkahelyemre akkor is furcsa, hogy eljutott. Sóhajtok. Kár tagadni tovább, így csak egy félmosollyal fordulok felé, megdöntve oldalra a fejem.
- Szóval rám találsz a híres neves podcast sztár… - Felvonom a szemöldökömet. A recepcióssal már nem is foglalkozok szegénnyel, mert a srác elveszi minden figyelmemet. Fürkészem és gondolkozok, mi a fenét csinálhatnék. Tényleg nem gondoltam, hogy meg fog találni, azért volt olyan nagy szám a komment szekcióban. De ha visszahátrálok, az sem jobb. Azt hiszem, végig kell csinálnom ezt a bugyuta randi dolgot. Úgysincs semmi esély rá, hogy elcsábít He Tian. Ha meg is tetszene időközben, akkor sem lenne második randi, tekintve, hogy ő egy amolyan nagy csajozó gép és a többi srácot is arra bíztatja, kapjanak meg minél több lányt… nem is értem, miért nem tiltották még be a podcastjét.
Mire feleszmélek, már hallom is a telefon fényképező hangját.
- Mii, várj, te lefotóztál?! – Hirtelen akadok ki, majd frusztrálva megcsóválom a fejem. – Nem lépek vissza a randitól, de mielőtt kirakod azt a képet bárhova, meg szeretném nézni. Ez az egyik. Ha pedig nem tetszik, készítünk újat… - Közben rá is tudok nézni a képre, így megfogom a telefonját és rábökök a törlés gombra. – Borzasztó lett. Csináljuk újra – Kelletlenül hajolok közelebb hozzá, aztán még egy mosolyt is magamra erőltetek és így fotózom le magunkat, feltéve, ha ő is a kamerába néz. Nyugtázom, hogy ezúttal ez jobb kép lett, majd visszaadom a kezébe a telefont.  – Ennyire fontos neked ez a randi? Úgysem gondolod komolyan és úgysem lenne belőle semmi, nem? Mi értelme ennek? Csak a podcast kedvéért akarod végigcsinálni? – Érdeklődöm komolyan. – Nem tűnsz annak a típusnak, aki lehorgonyozik egy lány mellett, mikor mind a tíz ujjára jut egy-egy… - Talán bírálom őt, de ha egyszer ezt látom és tapasztalom a podcastje miatt… nehéz mást gondolni, nem?

343 szó ❀ el ne bízd magad, Jin!

Ha természetesen viselkedek, nem lehet gond – ezt mantrázom magamban, de a recepciós hölgy szavai hidegzuhanyként érnek. Fél óra…? Kizárt, hogy addig itt maradjak, főleg nem He Tiannal. Valószínűleg látszik is rajtam néhány másodpercre a kétségbeesés, ahogy a nő tekintetével összeakad az enyém, de a fiú hangja kiránt ebből az állapotból. Magabiztosságot erőltetek magamra és előbb a nőnek reagálok.
- Nem hiszem, sajnos nincs időm megvárni, míg felszabadul. Délután felhívom, azt hiszem – Bólintok is egy aprót, majd ezután nézek csak a fiúra, aki már így is elbízta magát. Bár ha figyelt a szavaimra, rájöhetett már, hogy nincs fél órám rá.
- Ne haragudj, mint mondtam, nincs most időm várni. – Ha olyan lennék, mint ő, előhozakodhatnék azzal is, hogy sajnálatos módon nincs most időm a rajongóimra, bármennyire is élvezem a reflektorfényt és az imádatot. De nem vagyok ez a típus, és rajongóim sincsenek, hiába lépek fel én is majdnem az összes előadáskor. Leszámítva az elmúlt időszakot, persze.
- Ha most megbocsátasz… - Biccentek a recepciós felé, majd He Tianra nézek még egyszer, mielőtt elindulnék kifelé, még mindig azon rágódva, honnan jött rá, kit és hol kell keresnie.
Tudom, bármennyire is menekülök előle, hamarosan egyértelművé válik majd, hogy tényleg engem keres. A gond csak az, hogy felelőtlen ígéretet tettem, mikor azt a kommentet megírtam. Még hogy belemegyek a randiba, ha megtalál… ennyire idióta is csak én lehetek!

224 szó ❀ el ne bízd magad, Jin!

Olykor fellesek az oldalra, hogy lássam, az elvakult rajongók hányadán állnak a történettel, de őszintén szólva csak nevetek az egészen. Esélye sincs annak a bájgúnárnak: semmi támpontot nem kapott. A NeNeJi is csupán egy fedőnév, így semmi, de semmi sem vezetheti el hozzám. Beleringatom magam ebbe a hitbe, hisz tényleg úgy látom, én győzök. Nem is verseny ez, csak egy kis játék – aminek nincs tétje.
A munkámnak viszont annál inkább. De mielőtt elindulnék, hogy beszéljek Mr. Crowley-val, még dobok egy kommentet.

@NeNeJi : Adjátok fel… nem lesz itt hódítás. Még akkor sem, ha esetleg megtalál.

Így küldöm el, majd felmarkolom a telefonomat, a kabátomat és miegymást, hogy nagy levegőt véve erőt vegyek magamon: indulnom kell. Ha még megvan az állásom, jó lenne, ha meg is tudnám tartani. Anyával elvitetem magam, így amikor kirak, búcsúzom tőle és elindulok befelé. Nem mondom, hogy halál nyugodtan, mert már-már gyomorgörcsöm van, mi lesz… de amikor meglátom He Tiant, visszalépek a fal takarásába, szapora pislogással.
Szegény recepciós valószínűleg nem tud válaszolni a fiú szavaira, hiszen napok óta nem látott engem, az viszont tény, hogy majd’ elalél tőle és a lehengerlő dumájától.
Kicsit várok, átgondolom az egészet, majd kilépek a rejtekemből. Úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy engem keres.
- Szép napot, kedves! – Biccentek a recepciósnak. – Bent van Mr.Crowley? Beszélnem kellene vele – Magyarázom komolyan, rá sem nézve He Tianra. Talán, ha nem veszek róla tudomást, magától felszívódik, nem? Egyáltalán honnan tudta meg, hogy én vagyok, akit keresnie kell? Lehet, hogy ez csak egy véletlen egybeesés? Meg kellene tudnom, mit akar…? Nem. Annyira elvagyok a gondolataimmal, hogy meg sem hallom a nő válaszát, azt, hogy amúgy ma bent sincs a kedves főnök. A szemem sarkából nézek a fiúra magam mellett.

282 szó ❀ el ne bízd magad, Jin!