I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Demóna (Csipkerózsika), Druun(Raya és az utolsó sárkány)
Mi történt velem?
every new beginning comes
from some other beginning's end
Ha valaki a jövőben kínozni szeretne csak fel kellene vennie ezt a sírás-rívást majd lejátszania nekem. Ennél még azt is szívesebben hallgatnám, ahogy valaki a körmeit élezi egy iskola tábláján. Az érzéseimet az arcom valószínűleg tökéletes tükrözi, mert a drágalátos nővérem úgy szaladt az irányomba, mintha legalább felgyújtottam volna az egész helyet. Mondjuk nem olyan rossz ötlet. A lehető legműbb keserédes mosollyal húzz el oldalra, hogy a lehető legkevesebb ember láthassa, hogy egyáltalán szóba áll velem. - Igazán csinálhatnál úgy, mint akit egy kicsit érdekelt az apánk. - Mordul rám, miközben idegesen pillant ide-oda, hogy még véletlenül se lehessen se szem, se fültanúja a beszélgetésünknek. - Akarod mondani az én apám. Vagy már el is felejtetted? - Tudtam jól, hogy a megnyerő stílusomnak köszönhetően az esélyem egyenlő a nullával, hogy kaphassak valamit a családi vagyonból. A túlzott erőfeszítés pedig nem az én asztalom. Így egyszerűen csak rámutattam a puszta tényre, hogy a drágalátos nővérem nem is igazán apuci lánya. Bár ettől még undorító módon a szeme fénye volt, míg én megmaradtam a család fekete bárányának, mivel az esetek kilencvenkilenc százalékában magasról tettem a véleményükre. A tény azonban, hogy mindent vagy a vagyonának nagy részét veszíti el igazán motiválónak tűnt a drága, egyetlen nővérem számára. Kár érte, hogy elhitte teljesen szavahihető vagyok. - Kettőnk közül mindig te voltál a jobb színésznő, szóval miért nem teszed a dolgod helyettem is? - Azzal pedig egy mosolyt erőltettem az arcomra, ami koránt sem egy temetésre való volt, de ez engem már kicsit sem számított. Felégetek mindent magam mögött aztán pedig vissza sem nézek többé. Sosem voltam a felelősség híve így eszem ágában nem állt átvenni apámtól a céget, aki egészen az utolsó pillanatáig nem gondolkozott el a lehetőségen, de szerencsére találtam egy lehetséges megoldást, ami a nyamvadt kis fattyúnak nem is pofonként, de egyenes tőrszúrásként fog majd hatni.
✦ pár hónappal korábban ✦
- Nocsak.. Csak nem érdeklődést mutatsz az öreged felé a halálos ágyán? - Rengeteg kérdésre számítottam, amikor idejöttem, de ez kifejezetten nem volt azok egyike. Egy pillanatra még hátra is néztem, hátha valaki másnak szánta a kérdést és nem vettem észre, hogy nem egyedül jöttem be, de mikor tudatosult bennem, hogy rám céloz egy icipicit meglepődtem. - Óóóóó, úgy tűnt? Sajnálom, ha rossz benyomást keltettem benned, de erről szó sincsen. - Különösebben nem érdekel, hogy most hal meg a jövőhéten, a következő hónapban, vagy tíz évvel később. A kettőnk kapcsolata sosem volt jónak nevezhető, de ahogy én sem törekedtem arra, hogy javítsak rajta úgy ő sem erőltette meg magát. A kegyetlen, szurkálódó megjegyzésemet pedig már könnyedén engedi el a füle mellett egy legyintés kíséretében. Azért az meglepő, hogy tényleg volt a drágalátos nővéremnek akkora befolyása, hogy elérje bekerüljek a végrendeletébe. Most azonban vagy ezt készülök teljes egészében felrúgni, vagy őt is megkerülve tehetek szert valami nagyobbra. - Akkor áruld hát el, hogy mégis miért zavartad meg a pihenésem, ha továbbra sem tudsz még csak tettetni sem úgy, mint aki legalább szomorú. - Rekedtes hangja majdnem hatással van rám. Legszívesebben kifordulnék innen, mert annyira rosszul néz ki, hogy azért még az örökség se elég fizetség, hogy túlságosan sokáig bámuljam. Viszont megvolt a magam terve, amiért idejöttem és nem megyek el, amíg be nem fejezem. - Információval szolgálnék. - Azzal az ágyához léptem majd leültem annak szélére, mint ahogyan azt egy törődő leány tette volna, de amit tenni készülök az maximum csak felgyorsítja életének kerekét és nem engedi majd a ráknak a győzelmet, hanem egy szívroham lesz ami végül becsukja véglegesen a kaput az öreg számára. - Akkor ne húzd feleslegesen az időt! - Mordul rám, hiszen ha valamin sosem tudott uralkodni akkor az a kíváncsisága volt. Meg aztán tényleg kétlem, hogy túlságosan sokáig akarna látni engem tekintve, hogy az érzés mennyire kölcsönös. A táskámból előhúzom azt a bizonyos aktát, ami igazolja, hogy az állítólagos nővérem, akit olyan nagyon szeret nem is az ő lánya. Arckifejezésének átalakulását figyelve elfog az inger, hogy felnevessek, de csak egy aprócska másodperc erejéig engedem, hogy egyáltalán felfelé konyuljanak az ajkaim, mert habár én vagyok a történet főgonosza jelen helyzetben, de mégsem mutathatom ki a fogam fehérjét, ha el akarom érni, amit szeretnék. - Mint láthatod egy szimpla fattyúnak szentelted az életed. Na meg egy ribancnak, de az más kérdés. - Szerencsésnek mondhatom magam, hogy én a lánya vagyok. Ezt majdnem olyan nehéz volt elérni, mint mondjuk megnyerni a lottót. Amennyi férfival volt a nő, aki biológiailag az anyám, de más kötelék hozzá sem köt túlzottan, ahogy az apámhoz sem. A helyzet csak az, hogy utóbbitól azonban akarok valamit. - Mint láthatod volt pár abortusza utánam, amit kétlek, hogy megvitatott volna veled tekintve, hogy elég kicsi az esélye, hogy te voltál az apa. Máskülönben nem hiszem, hogy kidobta volna őket az ablakon. - Aki ennyiszer képes volt teherbe esni nem tudom, hogy nem tudott a jó embertől. Vagy ennyire nem volt undora? Bár nem hibáztatom. Azért tény, hogy a szépségemet nem az apámtól örököltem. Könnyek áztatják arcát azonban a tekintetébe hamarosan a düh és a harag költözik és a szomorúság szinte ijedten tovaszáll, ahogyan a kezéből az akta is a szoba túlsó végén landol és egy pillanatra azt hiszem, hogy én leszek a következő ezért inkább felállok az ágyának a széléről. Lehet, hogy beteg, de azt hiszem most minden erejét összeszedte ahhoz, hogy az egész világot lerombolja, ha azzal ellensúlyozhatja az árulást, amelyet ellene elkövettek. - De nyugodj meg apuci.. Van egy nagyon jó megoldásom a helyzetre. - Eszem ágában nem állt a cég élére állni. Nem vagyok én a felelős vezető. Az én kezem alatt csak rossz hírneve lenne. Annak pedig az lenne a vége, hogy nem termelne annyi pénzt, amit én viszont túlságosan is szeretek. Így pedig természetes, hogy kitaláltam a tökéletes megoldást. Nem csak anyánk volt híres a fattyúkról. Apánk is. Van egy bátyám. Aki nekem köszönhetően a cég feje lesz. Így pedig nem kétlem, hogy hálás lesz nekem, hogy kiragadtam a keserű sorsából, amiért köszönetül a folyamatos pénzforrásom lesz. Így a pénz miatt nem kell kifejezetten aggódnom. Már csak az életre szóló szórakozást kell megtalálnom. Az viszont egy már nagyon jó kezdet, hogy még meilőtt magam mögött hagynám a várost láthatom darabokra hullani a fattyú nővérem és az anyám, akik a temetés után rájönnek majd, hogy semmijük nem maradt az ég egy adta világon egymáson kívül.
a new city in the middle of nowhere
full of wonders
Alábecsültem magam. Azt hittem, hogy nemet tudok mondani a pénzre, ha már sikerült viszonylag elkényelmesednem az életben. De túlságosan nagyravágyó vagyok, túl kapzsi. Mindent is akarok. Lehetőleg egyszerre. Ez a titokzatos város pedig valahogy, mintha egész életemben imádkoztam volna valamiért és az egyenesen az ölembe hullott volna a semmiből. Hamar rájöttem a potenciálomra tekintve, hogy végig figyelemmel követtem, ahogy valami láthatatlan fal mentén próbálnak kommunikálni egymással, mint pantomimesek. Írogatni. Vagy bebizonyítani annak létezését különféle módokon. Nem tudom, hogy mi folyik itt pontosan, de az egyszer már biztos, hogy imádom. Minden egyes porcikáját ki fogom használni ennek a helynek és ebben aztán tényleg szinte senki sem állíthat majd meg...
Nathaniel Walker
Winnie Hellfire
Vendég
Vendég
2021-04-21, 10:59
Csillámporos üdvözlet illet téged
Bae Nomi ✦ Hitetlen
„Az unalom kihozza az emberből a gonoszt.”
Kedves Nomi!
Nem is tudom, mit mondjak. Azt hiszem, ez a történted, a Te történeted tökéletesen alátámasztja, hogy az emberek valójában velejükig romlottak. Talán nincs is kivétel, csak néhányan egész életükben leplezik a bennük rejlő gonoszt, a kitörni készülő énjüket. Hát, te nem tartottad rabláncod a belső vadállatot és őszintén kiráz a hideg a viselkedésedtől. Nem tudom, mégis mit fogsz tenni Fata Morgana-ban, de attól félek, semmi jót, ha eddig sem arról voltál híres. Nem tartalak azonban fel túl sokáig, mert úgy tudom, van is néhány terved, amit meg akarsz valósítani, pedig mondhatnám, hogy van épp elég bajunk a városban... temérdek gonosz húzódik már így is a világunkban és tegyük hozzá, hogy még csak emberek - de amint mindenki rájön, kicsoda ő és miféle képességekkel rendelkezik, a pokol garantáltan elszabadul. Már látom is magam előtt, melyik oldalra állsz, nyilván, míg az érdeked szolgálja.
Na, foglalózz, Nomi és utána kapd el, akit kiszemeltél magadnak! Jó játékot kívánok!
Legutóbbi képek
Azt hiszem, ez a történted, a Te történeted tökéletesen alátámasztja, hogy az emberek valójában velejükig romlottak. Talán nincs is kivétel, csak néhányan egész életükben leplezik a bennük rejlő gonoszt, a kitörni készülő énjüket. Hát, te nem tartottad rabláncod a belső vadállatot és őszintén kiráz a hideg a viselkedésedtől. Nem tudom, mégis mit fogsz tenni Fata Morgana-ban, de attól félek, semmi jót, ha eddig sem arról voltál híres. 
