Mindössze pár hónapja történt, hogy megkaptam életem talán legjobb ajánlatát. Csatlakozhattam a Wooph-hoz. Ugyanakkor akkor még csak nem is sejtettem, hogy a csapat, ahová érkezem majd egy egykoron tökéletesen működő szerkezet lesz majd, ami elveszítette egy ékes darabját. Sam-el viszonylag egész jól kijövünk, de Alex, mintha csak indokokat keresne arra, hogy utálhasson. Pedig nem akarom átvenni Clover helyét, vagyis nem akarok a bőrébe bújni anélkül, hogy ő itt lenne. Mindössze csak így hozta a sors, hogy pár hónapja nyom nélkül felszívódott és szükség volt valakire, aki átveszi az általa végzett szerepet a csapatban. Tisztában vagyok, hogy sosem fogom pótolni őt, de ettől függetlenül a szívem lelkem beleteszem mindenbe, amit csinálok és részben még igyekszem elérni azt is, hogy Alex többé-kevésbé megkedveljen. Lehet, hogy nem könnyíti meg a dolgomat, de ettől még egy percig sem fogom feladni.

Nap, mint nap igyekszem fejleszteni magam, hogy a lehető legnagyobb hasznomat vegye a csapat, de emellett még bővítettem a hobbijaim sorait. Vagy sokkal inkább nevezhetném küldetésnek. Mert a sakk, a régiségek egyfajta hobbi. Ez viszont annál sokkal többről szól.
Nem tudom, hogy mégis hova tűnt Clover, de az egyszer biztos, hogy ki fogom deríteni. A lakásom egyik eldugott szobájában van egy kisebb rész, amit teljesen Clover-nek szenteltem. Ha Alex meglátná, akkor valószínűleg az lenne az első gondolata, hogy igaza volt és őrült vagyok, mert Clover-t akarom teljes egészében helyettesíteni. De szó sincs erről. Meg akarom őt találni és ehhez minden vele kapcsolatos információt összegyűjtöttem, ami nem volt olyan nehéz. Egy valami viszont igen csak nehéznek bizonyult. Általában, ha eltűnik valaki, akkor vannak valami nyomok, amelyek segíthetnének abban, hogy megtaláljunk valakit, de olyan ez az egész, mintha egyszerűen csak köddé vált volna egyik pillanatról a másikra. Úgy érzem, hogy feltúrhatnám az egész várost és még akkor sem találnék semmilyen nyomot a hollétére. De talán nem is a városon belül kellene keresnem.. Akkor pedig felmerül a kérdés, hogy mégis, hogyan?

Az utóbbi időben valahogy a múzeum sem okozott akkora megnyugvást a számomra. Megszoktam, hogy hosszasan beszélgetek Clayton-nal, de az utóbbi időben szinte állandóan valami műkincset vadászik. Vagy éppenséggel ezt használja fel hárításként és egyszerűen csak az én társaságomra nem vágyik különösebben. Nem tudom, hogy mi lehet a teljes igazság, de a jelenlegi küldetésünk mellett épp eléggé lefoglal Clover megtalálása ahhoz, hogy még ezen is rágódjak. Ki tudja az is lehet, hogy majd mire odaérek, hogy foglalkozzak vele addigra majd magától bukkan fel Clayton. Csak remélem, hogy nem temette magát a föld alá műkincskeresés közben.