Peony && Jessamine

my heart breaks for every little puppy

Sajnálatos módon nagyon sok kutya találja magát az utcán, ha akarja, ha nem. De azok, akik még valamilyen úton-módon idetalálnak hozzánk a szerencsésebbek közé tartoznak és ez talán igazán nagy szó. Nem tudjuk megadni azt a figyelmet, amelyet egy-egy kutya igényelne külön-külön, de igyekszünk a lehető legjobbat nyújtani, hogy azért egyikük se szenvedjen semmibe sem hiányt.
- Sajnálatos módon akármennyire is legyen aranyos egy kölyökkutya iszonyatos felelősség, ami alatt néhányan megroppannak. - Vannak kis csöppségek, akik sokkal jobban igénylik a figyelmet, mint mások és ilyenkor előfordul, hogy egy ember inkább azt mondja, hogy itt az ideje a gyors kiútnak, mintsem vállalja azt a felelősséget, amit attól a pillanattól kezdve elméletben elválalt, hogy egy kutyust magához vett.
- Mivel még kicsi azt mondanám, hogy lehetséges. Nagyon sok mindent meg lehet tanítani a piciknek, de az is idő és energia kérdése. Viszont úgy tűnik nekem, hogy ti ketten jó párost alkothatnátok, szóval ha úgy döntesz, hogy belevágsz én támogatlak. - Azt hiszem, ha valaki akkor Jess nem lenne egyike azoknak, aki megtörik a felelősség súlya alatt. Kitartó és belevaló csajszinak tűnik és, ha a munkájába is belevonja a csöppséget, akkor az még a kutyusnak is jó, hiszen így azzal is több időt tölthet a gazdijával, aki egyértelműen fontos a számára. Főleg, hogy már most egy kis kapocs van kialakulóban kettejük között.

Peony && Jessamine

my heart breaks for every little puppy

- Hát nagyon szerencsés a kicsi, hogy megpillantottad. - Azt hiszem, hogy tényleg szerencsésnek mondhatja magát a kicsi állat tekintve, hogy más könnyedén elsétált volna mellette anélkül, hogy még egy pillantást vetett volna rá. Ilyenkor szerencsések igazán a kisállatok, hogy olyannal kereszteződik az útjuk, akiknek van szívük. Elég sokat jelent ez a mai világban.
A menhelyen mindent megteszünk azért, hogy mindennél jobb lehessen a kicsi kutyáknak, de sajnos nekünk is véges dolgok állnak a rendelkezésünkre és emiatt sosem lesz teljesen tökéletes.
- Dehogy is.. - Ahogy őt és a kutyát figyelem már most van közöttük egy kapocs, amit kár lenne veszni hagyni, de ugyanakkor nagyon jól tudom, hogy nem mindenkinek az életébe fér bele egy kutya gondozása.
Ahogy kicsit beljebb kerültünk már nyoma sem volt a fagyos időjárásnak, ami nem volt túlságosan ellenemre, de a kiskutyák miatt néha igazán kívántam, hogy valami köztes időjárással is megáldhatna minket az ég. A túl meleg se jó, de a túl hideg és a folyamatos fagy sem. - Hát a kiskutyáknak a legkevésbé. - Ahogy egyre inkább figyelem őket egyre inkább bizonyosodom meg arról, hogy jó páros is lehetne belőlük, ha úgy döntene, hogy megpróbálja. - Nem gondolkoztál el azon, hogy örökbe fogadd őt?

Peony && Jessamine

my heart breaks for every little puppy

Olyan egyszerű beleszeretni minden egyes kis kutyába. Legyenek kicsik és fiatalok. Vagy éppenséggel nagyobbak és idősebbek. Avagy összekeverve így vagy úgy. Nem tudom miért, de hihetetlenül egyszerű a számomra beleszeretni mindegyikbe. Viszont eme fehér kis gombóc most kifejezetten belopta magát a szívembe. Ezért is töltött velem egy kis bónusz időt. Bár nem akarom, hogy a többiek féltékenyek legyenek úgyhogy majd velük is igyekszem több időt tölteni. Ha nem lenne szükség a papírmunkára semmilyen formában, akkor biztos vagyok benne, hogy állandóan a kutyákat dögönyözném. Már így is nagyjából ezt csinálom erről a ruháim is büszkén tanúskodhatnak, hiszen egytől-egyig teljesen szőrösek. Nem hiába van külön több szettem is a munkához és a normális napokhoz.
A papírmunkával valamivel jobban haladtam a kutyus társaságában, aki legalább annyira kapta fel a fejét a zajra, mint én magam is így nem pazaroltam az időt. Gyorsan a helyére tettem, hogy ne kószáljon el sehova, majd a hangok irányába indultam, hogy megtudhassam, hogy mégis ki is az, mit is akar. Észre se vettem, hogy már ennyire elmúlt az idő, de valahogy sosem tűnik fel az idő múlása itt. Vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak valami alternatív dimenzió ez az egész menhely és itt teljesen másként telik az idő, mint a külvilágban. Ott is elég gyorsan telik néha azért az idő főleg, mikor pihennék, de lerázom magamról a fáradtságot és mindig igyekszem ide vissza, ahol az óra kereke valahogy mindennél gyorsabban pörög.
Az ajtóhoz sietve szinte kérdés nélkül kinyitom azt. Szép húzás mondhatom így törnek majd ide is be egyszer. Bár nem tudom, hogy ki akarna innen bármit is ellopni, hiszen a legtöbb dolog azért van itt, hogy örökbe fogadják. De a gyógyszertáras helyzet után már nem kell meglepődni semmin sem.
- Jess? Mi szél hozott erre? - Tárom ki szélesebbre az ajtót, hogy be tudjon jönni a kinti hideg levegőről, amikor megpillantom a kabátjában megbújó kiskutyát. - És kihez van még szerencsém?

Peony && Jessamine

my heart breaks for every little puppy

A zord, hűvös telet, habár már megszokhattuk, de a legtöbb kutya nem erre a hidegre teremtetett. Így mindig igyekeztem a lehető legtöbbet megtenni annak érdekében, hogy ne kelljen kinn tartózkodniuk, de sajnos bent, már egyre csak szűkebb volt a hely, ami miatt egyre nehezebbé vált a tökéletes megoldás megvalósítása. Szükség lenne arra, hogy kibővítsük a menhelyet, de erre nem feltétlen rendelkezünk a megfelelő erőforrásokkal.
Miután megetettem a kutyusokat az irodában ücsörögtem az ölemben a fehér kiskutyával, akit nem olyan régen megmentettem. Azt hiszem már túlságosan hozzám nőtt, hogy elengedjem. Talán jobb is lenne, ha hazavinném, de igyekszem leküzdeni ezt az érzést, hiszen ha ezt megtenném, akkor valószínűleg a ház tele lenne később kutyákkal, hogy lépni se lehetne. Amíg nem teszem meg az első lépést addig sokkal könnyebb ellenállni a késztetésnek, hogy befogadjak újabb és újabb állatokat az életembe. Mert, ha már egyszer megtettem, akkor mégis ki és mi akadályoz meg engem abban, hogy újra megtegyem? Épp ez az, hogy utána már senki sem szabhat nekem határt így nekem kell erősnek lennem még akkor is, ha jót cselekednék. Nem szabad átlépnem a határt, mert akkor elszabadul a pokol. Mégis mi alapján választok a kutyák között? Ha egyet megszerettem ennyire, akkor mégis a többi mivel lenne kevesebb? De még mielőtt túlságosan elmerülhetnék további felesleges gondolatokban nekiállok a papírmunkának és megpróbálom valahogy kideríteni, hogy mégis min tudnánk spórolni úgy, hogy az ne menjen a kutyák kárára, sokkal inkább előnyük származhasson belőlük, mint például az, hogy egyik kutyusnak se kelljen odakinn fagyoskodnia.
Nem telik el túlságosan sok idő, mikor zajokat hallok meg a bejárat irányából, amire a fehér kis szőrmók is felébred így mielőtt még a bejárat irányába venném az irányt először gyorsan visszahelyezem a picit a helyére nehogy nekem elkószáljon és valami baja legyen. Ezután rögtön a hangok irányába sietek, hogy mihamarabb kiderítsem mi is a baj.