I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1714
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2022-06-23, 21:44
Not friendsat all
Evelyn && Cassie
- Attol, hogy itt vagyok, meg nem kell gyorsan ott hagyd a barataidat. Ez kisse illetlenseg. Es foleg nem kell azt jatszani, hogy pajtik vagyunk. - nem, nem vagyunk azok es mindketten tudjuk, miert alakult ez ugy, ahogy. Senkivel sem szoktam bunkozni, de van az a szint, amit mar en sem turok el. Egyszeruen nem vagyok hajlando. Ugy erzem, en minden tolem telhetot megtettem, megsem voltam eleg jo nekik. Most hirtelen mi valtozott? Kieran miatt hirtelen ori barik leszunk es elfelejtunk mindent? Vagy megis hogyan kepzelte ezt?! Felreertes ne essek, nem akarok rosszban lenni Kier csaladjaval, Evelynnel sem, de ezt ne itt es ne igy intezzuk. Nem a baratai mellett es foleg nem egy szorakozohelyen kene megoldani a problemat. - Mondjuk mikor baratkozni kezdtem a gimiben?! Mindenkivel kedves voltam! Szerettem volna, ha elfogadnak, ha baratokra lelek. Mi okom lett volna beszologatni nektek vagy atlatni rajtatok? - nezek ra ertetlenul. - Mindegy... hagyjuk ezt most, kerlek.. - hangom nyugodt, nem akarok veszekedni, ez nem az en stilusom. - Nem akarok balhet. Sosem hianyzott. Csak ne piszkaljatok, ennyit kerek. - csak ennyit, nem tobbet! Nyugalmat akarok, tenyleg. Senkivel sem akarok balhezni vagy versengeni, sem szocsatazni. - Koszonom es hidd el, nem celom kiragadni, ez meg csak meg sem fordult a fejemben. Sosem lennek kepes ilyesmire. - ez undorito dolog. Nem tudom, milyen no kepes ilyesmikhez folyamodni, ennyire kisajatitani valakit. - Nezd.. tudom, hogy Kier csomaggal egyutt erkezik, es azt is, hogy valahogy el kell fogadnunk egymast, de mindketten tudjuk, mi zajlik a szuleink kozott. Szerinted szivesen latnanak? Mellesleg.. Kieran sosem hivott meg. - vonom meg az egyik vallam. A gond inkabb a csaladjaink kozti feszultseg. A szuleim nem nezik jo szemmel, hogy Kierrel jarok es gondolom.. az o apja sem orul ennek. - Ugy legyen. - igazabol ez csak annyit tesz, hogy nem veszem magamra a szavait, elengedem a fulem mellett. Tudom, hogy igy lesz. Nincs olyan ember, aki idovel ne valtozna es ezzel nincs is semmi baj. Az biztos, hogy en igyekszem a jo iranyt valasztani akkor is, ha az docogosebb. - Ha neked ettol jobb lesz, hat elfogadom, hogy igy hivsz/hivtok. - nezek egyenesen a szemeibe. Vegulis szamit? Nincs mit tennem, legalabb egyikunk elvezze az egeszet. Nem fogok depresszioba zuhanni azert, mert nehanyan arra vagynak, amiert nehanyan az idegeimre probalnak menni. Rossz hirem van: nem fog sikerulni. Sajnalom. - Gondolom en tamadtalak akkor is, amikor szinre leptem. Csak ugy ismeretlenul, minden ok nelkul, egy egesz bandat. Logikus vegulis. - nem mosolygok, nem nevetem ki, nyugodt vagyok, uralkodok magamon. A tudtara akarom adni - ha mar azt jatsza, hogy nem tudja -, miert vagyunk ilyen elcseszett helyzetben. - Tovabbi jo szorakozast nektek! - szolok utana, majd erkezik is az uzenet Jesstol.. Sajnalom, hogy nem jott ossze ez az este, de lesz meg idonk bepotolni. Gyorsan fizetek, majd tavozom a Draculabol - sokak oromere -.
Gúnyos fontos jelenik meg az arcomon hallva a felém intézett szavait, amire ha ráfognám, hogy támadás az irányomba, egészen biztosan letagadná, pedig így van. Felmegy bennem a pumpa, de még mielőtt felemelném a hangerőmet, kettőt nyelek, végtére is nem akarom, hogy kidobjanak a helyről, amit egyébként annyira szeretek. - Nagyon vicces... Mintha én tudtam volna, hogy itt leszel. Tudod, nem tetted rám nyomkövetőt és eszem ágában sincs ezt valaha is megtenni. - Mondjuk ha már itt tartunk, lehet nem lenne rá rossz hatással, ha máshogy öltözni, noha a fekete nem az ő színe, de talán akkor jobban befogadóak lennénk vele. Vagy nem. Az a helyzet, hogy minket is nagyon sokan elítélnek és van egy olyan érzésem, hogy Cassidy-ban is van előítél az irányomba, bármennyire is játssza a szentet és az áldozatot. Ő sem próbál meg kedves lenni velem, nem értem miért várja, hogy én törjem magam ezért. Elmondom neki, miért ültem le hozzá csevegni. Nem is különösebben hazugság az, amit megosztok vele és szerintem kicsit sem hihetetlen az, hogy törődöm az ikertestvéremmel, aki mióta ismeri Cassidyt, teljesen elhidegült tőlem. - Miért, te mikor voltál velük kedves? - A valóság ennél egyszerűbb, a megjelenésével sok diák barátkozott össze vele, akik ezelőtt a mi pártunkat fogták és ez bennünk ellenszenvet keltett. Ettől függetlenül alakulhatott volna minden másképpen is, de egyik fél sem akart nyitni. De nem is barátaim itt a lényeg, hanem az öcsém, akivel kapcsolatban Cassidy ezúttal be is vallja az érzéseit. Bevallom, egy kicsit erőset ütnek a valós érzései, már ha ezek a valósak, noha nem érzem ezúttal azt, hogy hazudni akarna. Pár másodpercig tanakodok, hogy akkor erre most mit válaszolhatnék. Örülök, ha tényleg teljes szívből szereti Keirant és nem okozna neki fájdalmat, másrészt viszont akkor ha ennyire komolyak a szándékai, neki is kompromisszumokat kell kötnie. - Én őszintén mondom, hogy kívánom nektek, legyetek nagyon boldogok, amíg ez nem azt jelenti, hogy kiragadod az öcsémet a családjából. - Érti mire akarok utalni? - Ha ez tényleg komoly, miért nem nyitsz a családja felé? Nem jössz át valamikor egy kávéra, hogy jobban megismerjük egymást? - Elvégre, helló, egy párkapcsolatnak vége lehet úgy hogy soha többé nem találkoznak a párok, de egy testvéri kapcsolatot nem lehet semmissé tenni, akkor sem ha a testvérek között rossz a viszony, úgyhogy valamilyen szinten én csomagban járok Kierannal. Ha Kierant ennyire akarja, engem is el kell fogadnia. Lehet ezzel most én leszek a szemében a világ legrosszabb csajszija, de azért akkora baromságot nem állítok, úgyhogy ha belegondol, még igazat is adhatna nekem. Kettőnk kibékülése nem csak nekem lenne fontos - nekem egyáltalán fontos? Az öcsém miatt kicsit az -, hanem neki is. - Én szoktam tudni, hogy miről beszélek, igen. Nem tudom nálad mi a helyzet... - Biztos, hogy csak erről van szó? Miért kérdőjelez meg? Inkább örülhetne, hogy elmondom neki a helyzetet és válaszolok a kérdésére, ahelyett, hogy csak nevetve itt hagynám. Teljesen kiakaszt. - Remélem akkor előbb-utóbb te is meg fogsz - hajolok előrébb, szinte nevetek az egészen. Mindenki rossz, csak ő a tündérke, hát persze. Mindenki változzon meg körülötte, csak neki nem kell, mert ő tökéletes. - Látod, pont ezért viselkedsz hercegnőként... Nem látod a fától az erdőt. Annyira támadod a baráti társaságomat és mindent ránk akarsz kenni, hogy már-már elhiszed, hogy te csakis tökéletes lehetsz. - Erre elég kényes vagyok, úgyhogy a szavak csak úgy repülnek ki a számból, nagyobb átgondolás nélkül. Mindezek ellenére úgy vagyok vele, hogy még egy utolsó, tényleg utolsó békülő kezet nyújtok neki a kávés meghívás után is. Én ezt komolyan gondolom, még ha minden porcikám ellenzi is és valójában nem hiányzik az én életemből egy olyan személy, amilyen ő, de Kieranért megteszem. Innentől az én lelkiismeretem tiszta. Igazából már így is túl sokat tettem a tesómért és azért földbe tiporni minden önbecsülésemet nem fogom, ne haragudjon. Egészen izgatottan várom Cassidy válaszát, ám annak hallatára úgy érzem, mintha kést forgatnának meg a hasamban. A pulzusomat a fülemben hallom visszhangozni, nyelnem kell egyet, hogy a testemben kavargó haragot enyhíteni tudjam valamelyest. Úgy érzem, mintha vérig lennék sértve. Ennek a beszélgetésnek így semmi értelme tovább. - Oké. Remélem megbocsátasz, hogy zavartalak hercegnői italozásod közben... - mosolyodom el, de szemeim szikrát szórnak, csillognak is valamennyire. Nem értem magamat sem, hogy miért akartam békülni vele, miközben látszott kezdetektől fogva, hogy ez nem fog menni. Felállok a székből, még egy erős szemkontaktust váltok vele, majd sértődötten visszamegyek a barátaimhoz, ahhoz a társasághoz, akire ő minden szennyet ráakasztott. Én értem, hogy őket sokan szidják, de miért ne lennék velük, ha jól érzem magam köreikben és törődünk egymással és miért akarnék jóban lenni olyanokkal, akikkel még a beszélgetés sem megy.
Ha valaki szandekosan ultetett volna fel, egyenesen rosszindulatbol, az mas lenne, mint ez a szituacio. Akkor valoszinuleg nem lennek ilyen megerto, de mivel egy baratnomrol van szo, aki sosem artana nekem, igy nem fogok orjongeni vagy felboritani egy asztalt, hanem megertem Ot - ahogyan Jess is tenne -. - Igen, tudom. - mosolyodom el, a lany arcat figyelve. Mit akarsz tolem? Miert vagy az asztalomnal? Az idegeimre akarsz menni? Te akarsz lenni az, aki miatt majd szikrat szornak a szemeim es elborul az agyam? Pontosan ez a helyzet, ugye? Legbelul sajnos tudom a valaszokat.. Pazarlas.. tenyleg ez volt az elso szo, ami az eszebe jutott? Hat jo.. - Nos, valoban az IS. - az egeszseg persze egy egeszen mas tema, miert lenne az elso helyen. A lenyeg a pazarlas, ha mar ez ugrik be eloszor. Mindegy, nem is szamit. Itt es most nem ez a lenyeg, ezt mindketten nagyon jol tudjuk. Kerdon nezek ra. Nem ertem, mi a feneert ul meg mindig itt. - Azt hittem, szorakozni jottel a barataiddal, nem pedig velem csevereszni. Ha tudom, maskepp oltozom. - mosolygok ra bajosan. - Szolhattal volna hamarabb is.. - vonom meg az egyik vallam, mikozben elhuzom a szamat. Vegul hala az egnek megszolal. Azt hittem, meg sem erem ezt a pillanatot. - Meg szeretnel ismerni? Akkor miert tartasz akkora tavolsagot? Miert ilyen kedvesek velem a barataid? - veled egyutt, de ezt mar hozza sem teszem, hisz felesleges lenne. Mind tudjuk, hogy nem vagyok a szive csucske sem neki, sem a bandajanak, szoval hagyjuk ezt a szoveget. - Szerelemes vagyok az ocsedbe. Akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik. - mint peldaul neked. - Nem hagynam el csak azert, mert nehany ember azt kivanja. Sosem okoznek neki fajdalmat.. Csak azt szeretnem, ha boldogok lehetnenk.. egyutt. - hogy ne legyen ennyi akadaly, hogy ne probaljon meg minden masodik ember elszakitani tole. Rajohetnenek mar, hogy feleslegesen probalkoznak, nem fog sikerulni. - Furcsallod.. - vigyorom szelesedik. - Biztos vagy benne, hogy csak errol van szo? - nyulok a poharamert, hogy megnedvesithessem torkomat. Ugy tunik, egy ideig meg itt kell ucsorognom egy szamomra igen fontos szemely tarsasagaban. - Lehet, hogy eddig mas volt.. De mint tudod.. az emberek valtoznak. - nezek egyenesen a lany szemeibe. Talan egyszer majd O is megvaltozik. Talan egyszer majd rajon, hogy nem akarok artani Kiernek, hogy nem jelentek veszelyt. - Mint egy hercegno? - vagok meglepett arcot. - Egyaltalan nem viselkedem ugy, es nem is erzem magam annak. - vajon tenyleg ezt gondoljak masok? Nem, akkor szoltak volna. Hercegno, ugyan mar.. nem is allhatna tolem tavolabb. - Sokakban, vagy inkabb csak bennetek? - oszinten erdekel, kik gondoljak rolam ezt. Gondolataim kisse elkalandoznak. Nem ertem ezt az egesz hercegnosdit, ugyhogy egeszen addig, amig szavai ki nem zokkentettek, ezen agyaltam, majd vegul felkaptam a fejem. - Ez valami rossz vicc? - eleg nehez elhinni, hogy ezt oszinten gondolja, hisz nem csak O utal, de meg a baratai is. Talan Kieran kerte meg erre, miutan rolam beszeltek? Tenyleg nem ertem, mi ez az egesz.
Szerintem nem vonható felelősségre az az ember, aki berág a másikra amiért megváratja, vagy késik, legalábbis az én felfogásom szerint. Nekem is lehetnek elrontott napjaim, érhetnek előre be nem tervezett események, de igyekszem úgy alakítani az időmet, hogy mindezekkel együtt se várassam meg a többieket, akik miattam rendezték be pontosan a beosztásukat. Oké, értem én, hogy ez csak egy kis iszogatás és feltehetőleg csak az bosszant már megint, hogy Cassidy annyira édesen megbocsáltja azt is, ha kellemetlen helyzetbe hozzák, hogy én akadok ki helyette, az ő védelmében. Mondjuk azt is be kell látni, hogy én is kellemetlen szituációba hozom őt, kíváncsi vagyok, ki tudom-e zökkenteni a nyugodt lelki állapotából. Egyébként nem az a célom, hogy idegesítsem, de mégsem támadhatom le egyből egy jól izányított kérdéssel. - Hát jó, igazából te tudod - felelem és megvonom vállaimat. Nem fogok rossz ördögként a vállán csücsülni és sunyin fülébe súgni mindenféle kegyetlen jóslatokat. - Fujjj - húzom gusztustalanul el szám sarkát, mert elképzelem, ahogy valaki fogja a hajam, míg én hányok. Vagy én fogom másét, lényegtelen ki melyik szerepben van. - És még micsoda pazarlás is. - Egészen egyet kell értenem vele, pedig érzem, hogy ez egy támadás akart lenni a részéről. Nem azt mondom, hogy sosem hánytam életemben alkoholtól, de elmúltak már azok az időszakok és én sem tartom vonzónak az ilyesmit. Kiütve lenni nem azt jelenti, hogy fixen jön sugárba a belsőségünk. Most kellene eljönnie annak a pillanatnak, hogy viszonylag kedvesen elköszönünk egymástól, én visszamegyek a barátaimhoz, ő pedig tovább várakozhat, azonban még semmit sem mondtam, vagy tettem, ami miatt leültem hozzá az asztalhoz. Sajnálom Cassidy, még nem tud lezárni, de köszönöm a szép szavakat, biztosan jól fogunk szórakozni. Mellesleg én sem szeretném húzni az időmet, úgyhogy akkor bele is csapok a lecsóba, hagy szóljon az igazság, amennyiben persze hajlandó lesz bármit megosztani az öcsémmel való kapcsolatáról. - Miért gondolod, hogy őt nem kérdeztem már meg? Én csak... aggódom érte és szeretnélek megismerni téged és a szándékaidat. - Egy kicsit túldrámázom és több érzelmet viszek bele, mint elsőre terveztem, de ennek csak egy része megjátszott. Ez számomra eléggé kényes kérdés, nem akarom elveszíteni a bátyámmal és nagyon félek, hogy Cassidy túlságosan elcsavarná a fejét. Én is egyből a felvillanó telefonjára pillantok, de még mielőtt elolvashatnám, hogy kitől kapott és mit, ő rohamosan felkapja és elkezd pötyögni. Persze, én tényleg tudok várni, nem gond, ráérek. Gondolom fontos, vagy minimum fontosabb mint én, ezt meg tudom érteni. Fekete hosszú hajtincsemet birizgálom, amíg ő leír mindent, ki tudja, talán épp a tesómnak. Gondolom megbeszéltek mindent. Azzal, hogy táskájába süllyeszti arra következtetek, hogy már nem vár tőle több üzenetet. - Meglepett. - Egyértelműen az előbbi feltevée a helyes, mondjuk nem is tetszett igazán, hogy együtt láttam őket. - Csupán furcsállom, mert a tesómnak eddig teljesen más volt az ízlése. - És ezzel semmilyen hazugság nem hagyja el számat. Az utolsó lány, akivel egy párnak tudnám őt képzelni, az Cassidy. Lehet, hogy nagyon sokat változott az elmúlt időszakban az öcsém, már-már észrevétlenül is, de nekem valami nagyon bűzlik. És akkor még szóba sem került Cassidy családja. Nem szándékosan, de mégis gúnyos mosoly jelenik meg arcomon annak hallatán, hogy ő teljesen ártatlan. Talán így van, talán nem. - Nekem nem ártottál egy cseppet sem, de azért elég furcsa az az egész hype, ami körülötted leng attól a pillanattól kezdve, hogy beléptél a gimi ajtaján. Tudod, sokakban ellenszenvet vált ki, hogy szinte úgy viselkedsz, mint egy hercegnő - ...és tök sok pasi téged szemelt ki helyettünk, de ezt már nem teszem hozzá, mert ezt nem fogom neki beismerni, pláne, hogy úgy néz ki, ő az öcsémet választotta, ami engem pasi fronton nyilván nem érint. Más téren viszont annál inkább. - De figyu, amúgy... - dőlök hátra a székben és egy csettintésre próbálok más hangulatot ébreszteni magamban is. - Lehet, hogy csak valami félrecsúszott kezdetekben közöttünk és meg kellene próbálnunk előröl kezdeni mindent - mondom ezúttal már kedves mosollyal, nem tudom, hogy sikerülni fog-e, de ez jó esély arra, hogy megismerjük egymást, beleértve a szándékokat és családi háttereket.
Fogalmam sincs, mi baja lehet velem Evelynnek, mert bar nem mondta meg ki, valami gondja biztosan van. Talan az, hogy Kierrel logok? Ebben a korban is ott lenne a feltekenyseg? Probalom megerteni, miert van az, hogy hiaba vagyok kedves az emberekkel, egyesek ennek ellenere sem csipnek. Persze nem varom el, hogy mindenkinek szimpatikus legyek, mert ez is lehetetlen, de akkor eleg az is, ha csak egyszeruen kerul az illeto. Szuksegtelen leulnie velem szemben es azt eljatszani, hogy minden rendben van. Mert mindketten tudjuk, hogy ez nincs igy. Mivel meg sosem fordult elo, igy a legtobben nem neznek ki belolem, hogy ha muszaj, tudok igazan harcias lenni, ugyanis nem turom, ha piszkalnak. Ezt senkinek sem kell elturnom, foleg nem a velem szemben ulo lanynak. Tehat a helyeben megvalogatnam a szavaimat, ahogyan en is teszem. Eljatszunk egy szinhazba illo darabot, aztan mindenki megy az utjara. Figyelem a mosolyat, mely nem tunik tul oszintenek, kozben csak semleges arccal lesek ra. Kivancsi vagyok, miert is ult ide valojaban. - Lehet, hogy kellemetlen varakozni, de mivel tudom, hogy az illeto kesese nem szandekos, igy nincs okom beragni ra. - jelenik meg egy halvany mosoly az arcomon. Persze az mar teljesen mas lenne, ha valaki szandekosan ultetne fel, de igy.. Jess biztosan nem szamitott egy kellemes kis csaladi vitara indulas elott. Ismeros, at tudom erezni. Akkor sem haragudnek meg, ha vegul le kene mondania az estet. Elofordul. - Igen, jol tudom. - egy apro mosoly meg mindig a pofimon diszeleg. Eleg gyakran jarok ide en is, ugyhogy nem most latom itt oket eloszor. Jo kis hely ez, ugyhogy ertheto, ha sokan megfordulnak itt es sokaknak ez a torzshelyuk. Ha valaki engem kerdezne, azt mondanam, ez az egyik legjobb hely a varosban. - Ez koztudott, de szerintem nem lehet valami vonzo egy kiutott no. Persze ez csak az en szemelyes velemenyem. Van, aki szereti, ha egy sotet kis sarokban, az ejszaka kozepen valamelyik jo baratja fogja a hosszu hajat, mikozben kiadja magabol az elfogyasztott alkohol egy reszet IS. - huzom el a szamat mar csak azert is, mert sajnos elkepzeltem a jelenetet es nem tul kellemes latvany. Na nem azt mondom, hogy egy no sosem ihatja le magat, de vannak olyanok, akik tulzasokba esnek. En ha alkoholt fogyasztok, azt mindenkepp mertekkel teszem. Most pedig mint Evelyn is lathatja, pusztan csak citromos vizre vagytam. - Hat, jo szorakozast! - kortyolok egyet a vizembol es varom, hogy visszamenjen a barataihoz, akik ugyszint nagyon birnak engem. Csakhogy a no nem mozdul, tovabbra is itt boldogit, az en turelmem pedig veges. - Mindketten tudjuk, hogy nem ezert ultel ide. - nem csak az arcom, de a hangom is komolyabb nehany fokkal. Ez azt jelenti: terj mar a lenyegre es ne huzzuk feleslegesen egymas idejet. - Jol mondod.. - jelenik meg egy apro vigyor a szam sarkaban. - Az ocsedrol van szo. Igy nem ertem, miert nekem teszel fel ilyen kerdeseket. Egy csalad vagytok, megis tolem - egy szinte idegentol - kerdezed ezt? - figyelem arca minden rezzeneset. Kozben vibralni kezd a telefonom, ugyhogy azonnal erte nyulok es elolvasom a kapott uzenetet. Jessica irt a fejlemenyekrol. Nem tud elszabadulni otthonrol. Bar kisse csalodott vagyok, arcomon ennek semmi nyoma, sot.. mosolyogva pillantok fel a nore, mikozben a taskamba sullyesztem a mobilomat. Talan tenyleg megprobalkozhatnek a szineszettel, Evelynnel az elen. - Es ez annyira meglepett? - gondolok itt arra, hogy latott mar minket egyutt. Na bumm, igazan nagy dolog. - Vagy inkabb csak egyszeruen nem tetszett? - furkeszem kozben a szemeit. - Aruld el vegre, kerlek.. mi a fene bajod van velem? Tudtommal semmi rosszat nem tettem. Nem artottam neked, de nyugodtan szolj, ha tevednek. - teszem fel a tobb millio dollaros kerdest. Oszinten kivancsi vagyok arra, mi a gondja. Miert vagyok neki es a baratainak is olyan antipatikus.
Cassidy az a lány, akit titkon mindenki imád és szívesen lenne a társaságában, ami tök jó, biztosan rá is szolgál erre, ha nem éppen szándékosan teszi ezt és kicsit sem ok nélkül. Tudom, ez csak az én agyam szüleménye, kétségkívül belelátok sok mindent oda, ahol nincs is alapvetően semmi lényeges és számottevő szándék. Én nem működöm egyszerűen, ezzel tisztában vagyok, éppen ezért olyan nehéz megértenem azt, ha valaki nem több annál, aminek látszik. És éppen a rossz hátsószándékom egyik oka: még nem volt lehetőségem megismerni Cassidyt és úgy érzem, mintha a testvéremnek sem sikerült volna, hiába ő ezt nem így gondolja. Vannak dolgok, amikbe marhára nem kellene beleütnöm az orromat, oh tudom én. De az sem megoldás, ha mindig csak meghúzom magam és mindössze szemlélője vagyok a világon zajló eseményeknek. Megtanultam szüleimtől, hogy ha nem állok ki magamért, nem teszem magamért, nem állok ki azért akiket és amiket szeretek, akkor az élet könyörtelenül meg fog fosztani mindentől és mindenkitől. Most is ezt érzem. Nem kellene odamennem Cassidyhez, de ha csak figyelem őt és az öcsémet, lehet még elragadja tőlem Kierant és tönkreteszi a családunkat. Nem tettetem az ártatlant, de azért próbálok nem gyilkosként közeledni felé és leülni a vele szemközi székre, ahová minden bizonnyal valaki mást várna. Meglepi, csak én jöttem, mert én voltam a gyorsabb. Egyébként terveim szerint nem fogom sokáig feltartani, hiszen én is azért vagyok itt, hogy jól érezzem magam, vele társalogni viszont nem túl üdítő. Legalábbis nekem, másoknak tudom, hogy az. Elmosolyodok válaszára, hogy leplezzem a bennem ébredő kellemetlen érzést. Úgy tűnik, tényleg vár valakit. Milyen cuki... Azt hittem egyedül akar iszogatni. - Ah, csúnya dolog megváratni egy nőt, nem igaz? - túrok bele a hajamba, mintha csak azt akarnám érzékeltetni vele, hogy hát én is nő vagyok, úgyhogy teljesen komolyan gondolom, amit mondtam. Sőt, egyenesen támogatom, hogy menjen mindenki a francba, aki egy nőt várat meg. Oké, Cassidyt nem sajnálom, de hát mégis csak nő. Valószínűleg nem lenne vele ennyi bajom, ha nem nő lenne (és nem is meleg) a drága tesómra való tekintettel. - Velem? Oh, hát csak eljöttünk a skacokkal. Hetente többször is ide járunk, már amolyan törzshelyünkké vált, tudod... - Szóval légyszíves sokszor ne gyere ide, mármint akkor, amikor mi itt vagyunk - De ezt már csak magamban teszem hozzá, végtére is nem fogok neki kérvényt írni ezért. Na meg tudom én, őt is megilleti ez a hely. - Egyébként a kevertek elég jók, némelyik nagyon tud ütni. - Csak mondom, hogy ha gyorsan be akarna rúgni (és elmenni), akkor azokkal sikere lehet. - Aha, mondjuk úgy. Bulizás, iszogatás, szülinapozás. Elvagyunk. - Helyeslek, de igazából nem azt akarom, hogy rólam beszéljünk, hanem hogy róla. Megnyalom szám sarkát és kezdem nagyon megbánni, hogy nem hoztam magammal a poharamat. Mondjuk úgyis üres volt, mert Liam még akkor nem ért vissza az újabb fordulóval. Szerencsére szemem sarkából látom, hogy a másik srác elment segíteni neki, mert közben rájöttek, hogy ennyi poharat két kéz nem tud elhozni tálca hiányában. - Bocs, ha túl indiszkrét lennék, de... mennyire szoros az, ami közted és a tesóm között van? Bár igazából az öcsémről van szó, úgyhogy azért nem mondhatjuk, hogy semmi közöm a témához. - Nem akartam sokáig kerülni a témát, amiért tulajdonképpen ide jöttem hozzá. Azt sem szeretném, ha időközben betoppanna az a bizonyos valaki és nekem távoznom kellene, idő előtt. - Láttalak titeket együtt, nem is egyszer... - indokolom meg, hogy mégis honnan tudok én róluk, habár helló, Kieran még mindig a tesóm, semmi különleges nincs abban, hogy nincsenek titkaink egymás előtt. Szép klisé, csak az igazság az, hogy nagyon nem tőle tudtam meg, hogy kavarnak, hanem a saját szememnek köszönhettem ezt a nem elenyésző információt.
A neveloszuleim valahogy tudomast szereztek arrol, hogy tegnap is talalkoztam Kierannal, igy ma delutan is kaptam egy alapos fejmosast. Azt kovetoen bezarkoztam a szobamba es egy ideig csak agyaltam, mergelodtem. Mi a fene bajuk van vele? Miert nem lehet megerteni, hogy en szeretek vele lenni? Es mi baj van azzal, ha egymas tarsasagaban eltoltunk nehany orat? Nem ertenek meg. Mintha ok sosem lettek volna fiatalok. Csak azokkal kene talalkoznom, akikre ok is rabolintanak? Meg akarjak szabni, hogy kikkel talalkozhatok es kikkel nem? Mintha egy atkozott aranykalitkaba lennek zarva. Keptelenek felfogni, hogy nem vagyok mar gyerek! Kesobb probaltam a hazikra koncentralni, de nem jartam sikerrel, igy fel is adtam. Helyette inkabb felhivtam az egyik baratnomet, hogy nem e lenne kedve elmenni Dracula hatalmas kastelyaba, o pedig azonnal belement. Hamar elkezdtem keszulodni, hogy idoben odaerjek es veletlenul se varakoztassam meg a lanyt. Az arcomra felkentem egy keveske sminket, a hajamat behullamositottam, majd felkaptam magamra azt a csinos ruhat, amelyiket nehany napja valasztottuk ki Kyraval az egyik butikban. Johetett a hozza illo magassarku, majd egy kabat, es indulhattam is. Termeszetesen Sebastian azt feltetelezte, hogy most is Kierannal talalkozom, de kozoltem vele, hogy most bizony nagyon teved es nyugodtan felhivhatja Jesst, mert ma este vele ulok be Dracula vendeglojebe. Ezt kovetoen kisetaltam az ajton, majd taxiba pattantam es meg sem alltunk a hatalmas epuletig. - Koszonom! - nyujtom at a sofornek a kert osszeget, majd kiszallok az autobol es kenyelmes leptekkel besetalok a vendeglobe. A teremben hamar kiszurok egy ures asztalt, amit szinte azonnal el is foglalok - mielott meg mas megtehetne -. Megszabadulok a kabatomtol, amit magam melle helyezek, aztan rendelek egy citromos vizet. Bar kerhetnek alkoholt is, inkabb kihagyom. Mar csak az hianyozna, hogy ittasan menjek haza. Talan ki is dobnanak. A telefonom megszolal, en pedig igyekszem minel elobb elohalaszni a taskambol. Jess az, aki jelezte, hogy kesik kicsit, mivel epp balhezik a szuleivel. Csodas. Ekozben nehany fiatal is lepattant a mogottem levo bokszba es velemenyem szerint eleg hangosak voltak, de nem vagyok az a tipus, aki emiatt barkit is leszolna, elvegre ez nem egy olyan hely, ahol nagyon vissza kene fogjak magukat. Legalabb ok jol szorakoznak. Nem pillantok hatra, mivel annyira nem erdekel a tarsasag. Inkabb Jessica hivasat varom, mindhiaba. Csak akkor figyelek fel, amikor meghallom a nevemet. Egeszen addig elbambultam a vizem mellett. Hatrapillanthatnek, de nem teszem. A hang tulsagosan ismeros. Figyelem, ahogy az ismeros srac elsetal mellettem, en pedig pont a vizembe kortyolok, amikor csatlakozik hozzam Kieran testvere. Mosolyra huzodik a szam, amint vegigmertem. - Hello, Evelyn. Nincs semmi kulonos, epp varok valakit. Na es veled mi ujsag? - futom le en is a kotelezo koroket. Mivel nem vagyunk nagy baratnok - es finoman fogalmaztam -, igy nem ertem, mit akarhat az asztalomnal, de nem zavar a jelenlete. - Teli talalat. - mosolygok a lanyra. - Ha jol sejtem, te mar nem varsz senkit. - hisz ha jol hallottam, az egesz banda itt van. - Esti iszogatas? - erdeklodok en is, majd ujabb korty kovetkezik.
Állati király hely a Dracul vendéglő, már régóta ide járunk a srácokkal, mert eléggé kint van a városból és a hely hangulata is kicsit olyan... olyan... kb olyan, mint a H&D Antique Shop-nak, régies, de éppen ezért van benne valami nemesi, megbecsülendő, misztikus. Ó és azért az sem utolsó - legalábbis számomra -, hogy ez lényegében egy kastély, ami elég menő, mert úgy lehet itt berúgni, hogy közben mégis hercegnőnek érzed magad. Márpedig nekem is az az álmom, hogy hercegnő legyek, minden nő titkon erre vágyik, csak valaki rózsaszín gyémántos báli ruhában képzeli el magát, valaki díszes világos kitömött ruhában, én meg kicsit gótosabb feketében. Ízlések és pofonok. - Még egy kör? - Kérdi Liam, mire mindenki éjjenez a maga módján. Elég hangosak vagyunk itt a bárban, de a tulaj imád minket, szerintem amúgy csak azért mert rendszeresen vendégei vagyunk és annyi pénzt hagyunk itt egy nap, mint az összes többi vendég együtt egy héten. Itt annyira nem érzem magam különcnek, vagyis de, annak érzem magam, de a megjelenésem (az összes többi barátommal együtt) mégsem annyira helyidegen. Míg Liam kimegy a pulthoz, hogy kérjen még egy kör alkoholt mindannyiunknak, én a többiekkel nevetgélek az asztalunknál. - És akkor most tetszik neked vagy nem? - kérdi a velem szemben ülő csajszi Liamra utalva, mire csak forgatom a szemeimet. - Lehet. - Nem tudom titkolni előttük, ismernek már elég jól. - De tényleg ne erőltessétek ezt a témát, mert nem akarom, hogy... - folytatom szívószálamat forgatva az üres koktélos pohárban, mikor a velem szemben ülő lány mögött megpillantom Cassidyt és egyből elhal tőle a hangom. Csak meglepett, hogy itt látom ilyen időben. Nocsak... nincs vele az öcsém. Egy másik sráccal jött? Megcsalja? - Hogy? - kérdez vissza a csajszi, várva, hogy majd folytatom végre amit elkezdtem, de én Cassidyt jobb témának találom, mint a köztem és Liam között alakuló viszonyt. - Nicsak ki van ott - bökök orrommal az asztal felé, ahová leült a lány. Természetesen mind az öt erősen rockos kinézetű társam egyből felé fordul. Mondjuk ennyire nem akartam nyíltan jelezni, hogy róla beszélünk, de már mindegy. - Cassidy? Oh de csini a ru... - feledkezik meg magáról az egyik srác, de a mellette ülő időben oldalba böki és emlékezteti, hogy őt mi amúgy utáljuk. Miért? Mert annyira ártatlan, hogy az már fáj, de leginkább azért, mert az öcsémmel kavar miközben apám ellenségénél lakik. Meg az egész pletyka, amit róla terjesztenek, hogy csak úgy megjelent egyik nap a semmiből az utcán... ez a mi csoportunknak eléggé bűzlik. Nem várom, hogy valaki csatlakozzon a lányhoz, kapok a lehetőségen és még mielőtt Liam visszaérne a sok alkohollal, én felállok az asztalunktól és betámadom a Cassidy előtt lévő szabad helyet. Csak beszélni szeretnék vele, ennyi. - Szia Cassidy! Mizu? - fonom össze két kezem ujjaim az asztalon, miközben tényleg próbálok kedves lenni. Nem fogom se leköpni, se megtépni a haját, nem fogom én bántani őt, egyszerűen csak ki szeretném faggatni az tesómmal kapcsolatban. - Vársz valakit? - Tán az öcsémet?
Legutóbbi képek
Gúnyos fontos jelenik meg az arcomon hallva a felém intézett szavait, amire ha ráfognám, hogy támadás az irányomba, egészen biztosan letagadná, pedig így van. Felmegy bennem a pumpa, de még mielőtt felemelném a hangerőmet, kettőt nyelek, végtére is nem akarom, hogy kidobjanak a helyről, amit egyébként annyira szeretek. - Nagyon vicces... Mintha én tudtam volna, hogy itt leszel. Tudod, nem tetted rám nyomkövetőt és eszem ágában sincs ezt valaha is megtenni. - Mondjuk ha már itt tartunk, lehet nem lenne rá rossz hatással, ha máshogy öltözni, noha a fekete nem az ő színe, de talán akkor jobban befogadóak lennénk vele. Vagy nem. Az a helyzet, hogy minket is nagyon sokan elítélnek és van egy olyan érzésem, hogy Cassidy-ban is van előítél az irányomba, bármennyire is játssza a szentet és az áldozatot. Ő sem próbál meg kedves lenni velem, nem értem miért várja, hogy én törjem magam ezért. 
