I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1714
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2023-04-01, 23:50
Back ToYou
Bárhova is vetődsz, az emlékeid örökké kísérteni fognak.
Alig érzékelhetően megvontam a vállam. Imádtam a szakmám, a hivatásom volt az életem – de az életemnél is előbbre helyeztem Őt. A nagybetűs Nőt az életemben, bármennyire is tudtam, hogy esélyem sincs nála. Barátok vagyunk. - Tudod, hogy szeretem a szakmám. Az életemet arra tettem fel, hogy segítsek másoknak, de hé! Pont ezért… segítettem neked is. Én ilyen vagyok, Meredith – Mosolyogtam. Felnevettem, majd megcsóváltam a fejemet. Még mindig rejtély volt, miért nem találtuk a térképen Fata Morgana-t, de ez kis megnyugvást is adott. - Ha jobban belegondolsz, az, hogy ebbe a városba keveredtünk, biztonságot nyújt, nem? Az exed sosem fog rájönni, hol vagy. Már ha keres egyáltalán – Reméltem, hogy nem, de egy részem sejtette, hogy még nem ért véget vele a történetünk. Boldognak kell lennem, huh? Mondtam volna, hogy az nehezen fog menni, ha nem lehetek Vele, de végül csak mosolyogtam a szavakra. Jó érzés volt az, hogy törődött velem. - Még szép, hogy bejött! – Aprót bólintottam, aztán a kérdésre felvontam a szemöldökömet. – Ugyan már. Úgy ismersz, mint aki hazudna neked bármiben? – Megráztam a fejem, aztán az egész esténket félbeszakította egy telefonhívás. Fájó űrt hagyott maga után az elszakadás ténye, de igyekeztem arra koncentrálni, hogy ki hívhatja. A szomszéd. Remek. - Vajon mit akar? – Motyogtam, szinte csak magamnak, aztán amíg ő beszélt a nővel, addig én visszalépve a poharamhoz kikortyoltam belőle a maradékot. Csak akkor léptem vissza Meredith mellé, mikor lerakta a telefont. - Nem mondta, hogy mi? – A pohár az asztalon landolt, majd magamra kaptam a levetett kabátomat. Sajnáltam, hogy az esténknek lőttek, de bármi is történt, jobb volt sietni. – Ugye nem Lincolnnal történt valami? – Ezt szinte csak suttogva kérdeztem, miközben már igyekeztünk is kifelé az autóhoz.
ϟ 277 words ϟi won't mindϟ note: köszönöm a kört vár ránk a folytatás! ϟ
Mikozben arrol fecsegek, mekkora aldozatot hozott ertem, egyszer csak felnevet, es bar nagyon nem tudom hova tenni, meglepett arccal megis folytatom a mondandomat. Megis mi vicces van ebben? Mindketten tudjuk, hogy mennyire megbecsultek abban az oriasi korhazban, ahol O volt az egyik legjobb orvos. Most pedig kezdheti az egeszet elolrol, mindezt miattam. - Hogyne, mert a munkad nem volt eleg lenyeges. - vonom fel a szemoldokom. Hozzam hasonloan O is imadja a szakmajat es megis velem tartott. Hiaba vagyunk baratok, buntudatom van, amiert Ot is belekevertem ebbe az egeszbe. Vegulis lelephettem volna egyedul is. Valahogy.. Talan.. - Meg egy terkepen nem talalhato varosba is? - hat ugy latszik, igen. - Biztos nincsenek gondok a toronyban, Dr. Lockhart? - az mindent megmagyarazna. - Ugyan mar.. neked is boldognak kell lenned. Foleg neked.. - szeretnem igazan annak latni. Rajtam egyelore ott viritanak a sebek, igy eselyem sincs. Ot viszont semmi es senki nem tartja vissza. Tiszta szivbol drukkolok neki. Orulnek, ha talalna egy not, aki igazan boldogga tudna tenni. Akire mindig csillogo szemekkel nezne, es akiert ha kell, az eletet is adna. - Muszaj volt.. en azonnal beleszerettem. Bevallom, tartottam tole, hogy neked nem fog tetszeni, de egy probat vegul is megert. Es bejott. - nezek fel ra, hogy a szemeibe pillanthassak egy apro mosollyal az arcomon. - Varjunk csak.. ugye nem azert hasznalod, hogy ne bants meg? - kerdezem vigyorogva. Egy szot sem szoltam, amikor ereztem a heves szivdobogasat, pusztan a szemeit furkesztem. Vagy a..? - nezek ra kisse ertetlenul, mikozben varom a folytatast. Es pontosan ekkor kezd el vibralni a zsebemben levo mobil. Az egyik szomszed neve virit a kijelzon. - A szomszed hiv.. - huzodok el Leighttol, hogy valaszolhassak. A no - aki amugy kedves, de "meglepo" modon mindenrol IS tud - alig nehany masodperc alatt kozli, hogy mivel valami nincs rendben a lakasunkkal, azt ajanlja, azonnal induljunk haza. Ertetlenul es meglepetten allok Leight elott. Epp rakerdeznek, hogy mi a problema, de a "kisasszony" mar bontja is a hivast. - Clara szerint haza kene sietnunk.. Azt allitja, valami gond van. - varok a ferfi reakciojara, mikozben szep lassan aggodni kezdek.
The best nurses are those that truly, and deeply, care for the patients they work with.
A tükör mögött :
Sid
2022-12-03, 12:45
Back ToYou
Bárhova is vetődsz, az emlékeid örökké kísérteni fognak.
Nem tudtam, mit reagáljak: meg akartam rázni a fejem, hogy nem lepődtem meg, mert így is volt – sokkal inkább zavarba hozott, de ezt viszont nem akartam kimondani. Végül csak vállat vontam, jelezve, hogy azért nem számítottam arra, miszerint szereti a nevetésem. Ahogy arról kezdett beszélni, hogy mindent magam mögött kellett hagynom, felnevettem röviden. Nem vágtam közbe, hagytam, hogy végigmondja, mielőtt megszólaltam volna. - Nem hagytam én semmi lényegeset magam mögött… bárhová követném a legjobb barátomat – Barát. Jó kérdés, miért kínoztam magam ezekkel a szavakkal, de talán csak győzködtem magamat. Barátok vagyunk. Semmi több nem lehet ebből. Neki nem szerelemre van szüksége. - Az elég hála, ha boldog leszel – Jegyeztem meg némileg elgondolkodva. Nem számított más sosem, csak az ő boldogsága. A mosolya, a nevetése. Szerettem volna mindig ilyennek látni. Hozzám simult, ami egy pillanatra elvette az eszem, de aztán igyekeztem terelni a gondolataimat és a hangjára koncentráltam. De ez sem volt jobb ötlet. Nagyot nyeltem. - Nem csoda, hogy imádod, hiszen Te vettél nekem ilyet először... – Még tavaly karácsonykor. Azóta csak ezt a parfümöt veszem, már ha egyáltalán találok valahol. Belemerültem a táncba, a közelségébe és élveztem a pillanat adta varázst, mikor is a szívemre csúsztatta a tenyerét. Érezhette, hogy nagyon-nagyon hevesen ver. Nagyot nyeltem. - A tánc, a dal, vagy a… - …közelséged? Nem, jobb volt visszatartanom a kérdést. Nem akartam kellemetlen szituációt előidézni kettőnk között, de egyre nehezebben ment, hogy visszafogjam magam. Meredith szemeit figyeltem, majd lopva az ajkaira is rápillantottam, de nem tettem semmit. Nem lehetett.
Amint eszreveszem, hogy kisse zavarba jott, szeles vigyor ul ki az arcomra. Masoknak fel sem tunt volna, de en tul jol ismerem ahhoz, hogy ne szurjam ki. Nehany masodpercre biztosan sikerult zavarba hoznom. - Mi az? Csak nem meglepodtel? - alap, hogy mindig igy akarom latni, hisz a legjobb baratom. Ez a minimum, amit kivanhatok neki. Olyan regota ismerjuk mar egymast.. soha az eletben nem gondoltam volna, hogy egyszer kozosen szokunk majd el szeretett varosunkbol. Remelem, itt vegre mind boldogok lehetunk. Hiszem, hogy igy lesz. Mintha csak lassitott felvetelben figyelnem a kezet, ahogy felem nyujtja. Jol esik az erintese, megnyugtatobb, mint barkie ezen a vilagon. Ha mas tenne ezt, azonnal megrezzennek es surgosen hatralni kezdenek, de az O eseteben nem.. soha. Szavai hallatan viszont magamhoz terek, es egy fajdalmas mosollyal az arcomon megcsovalom a fejemet. - Ugyan mar, Leight. Miattam kellett magad mogott hagynod mindent. Jol ment minden, foleg a munka. Nekem koszonhetoen megis uj eletet kellett kezdened egy idegen varosban, tavol mindentol, amid volt. - emlekeztetem a tortentekre. Tul sokat kertem. Talan tul onzo voltam, de nem volt kihez fordulnom es nem tudtam, hogyan szabadulhatnek el onnan. Hogyan menekulhetnek meg a csaladomtol es foleg .... tole. - Ezt sosem fogom tudni meghalalni neked. - nezek vegre a szemeibe. Nem akartam rossz hangulatot. Ezen az esten biztosan nem. Nem tudom hogyan, de pont ekkor indult el a kedvenc dalom. Azonnal mosolyra huzodott a szam. - Ennel biztosabb nem is lehetnek, Mr Lockhart. - kovetem a peldajat, en is lerakom a poharat, aztan figyelem, ahogy felem halad. Keze ismet hozzam er, ujra kozel kerulunk egymashoz. - Miert ne lennel az? - simulok hozza, majd a dal ritmusara kezdunk el tancolni. Nem tudom, lehetne e ennel is kozelebb hozzam. - Mellesleg.. mondtam mar, mennyire imadom ezt a parfumot? - nem tudnek betelni vele, foleg igy, hogy a megfelelo emberen erezhetem. Nehany masodperccel kesobb egyik kezem ovatosan kozenk kuszik, egesz pontosan a szivere. Egy arva szot sem szolok es nem idozok el ott tul sokaig. - Hogy tetszik? - teszem fel a kerdest, mikozben minden mast kizarok.
The best nurses are those that truly, and deeply, care for the patients they work with.
A tükör mögött :
Sid
2022-11-13, 00:15
Back ToYou
Bárhova is vetődsz, az emlékeid örökké kísérteni fognak.
Némileg zavarba jöttem a megjegyzésétől, miszerint szereti, ha nevetek – néhány pillanatig ez ki is ült az arcomra, mielőtt visszarázódtam volna. Aranyos volt. Túlságosan is az és féltem, hogy előbb-utóbb elvesztem a fejem a közelében. Pedig muszáj volt tartanom magam. Tudtam, hogy barátra van szüksége, nem pedig egy nyomulós pasira. Ki tudja, egyáltalán mikor jön el az az idő nála, amikor újra férfit akar az életébe. Talán soha… A tekintetét fürkésztem és örültem, hogy egyetért. A továbbiakra viszont meglepődtem és megráztam gyengén a fejem. - Nem hazudok… és hé – Megsimítottam az arcát. – Inkább én vagyok mázlista, hogy ismerhetlek Téged, Meredith. Nem is tudod, mennyire – Nem mondanám, hogy sokat ittam, sőt, alig, de mégis az alkoholra akartam fogni, hogy majdnem kibukott belőlem egy vallomásféle. De szerencsére időben kapcsoltam és nem folytattam a mondatot, aminek a vége eléggé nyitott volt. - A lényeg, hogy jól vagy és soha nem engedlek vissza hozzá – Ezt komolyan gondoltam és a hangomból is kihallatszott. A felcsendülő dalra elpillantottam a zenelejátszó felé, majd rögtön vissza a nőre. Hallottam, hogyne hallottam volna, de… de eléggé ledöbbentett, hogy táncolni akart velem. - Biztos vagy benne? – Elmosolyodtam. Ostobaság lett volna visszautasítani, hiszen tánc közben közelebb lehettem hozzá, mint most. Leraktam a poharamat és odaléptem hozzá, megfogva a kezét. Magamhoz húztam gyengéden. – Nem hagyjuk ki a kedvenc dalodra való táncot… bár nem tudom, megfelelő partner vagyok-e – Ezt érthette, ahogyan akarta. Mondhatni kétértelmű voltam: érthette úgy, mint táncpartner, de érthette úgyis, hogy… másféle partner. Hiszen a dal egyértelműen szerelemes szám volt, nem pedig valami partizós. Na és azt sem felejthetjük el, hogy még lassú dal is volt. Tényleg romantikus. Ezért is öleltem át gyengéden és kezdtem el úgy lépkedni a dal csendes, kellemes ritmusára, miközben magamba szívtam Meredith édes illatát. Odáig voltam érte. A szívem hevesen vert és tartottam tőle, hogy a közelségünk okán feltűnik neki.
- Szeretem ha nevetsz. - mondom egy szeles mosoly tarsasagaban, mikozben mar-mar csillogo szemekkel az oveit furkeszem. Azt kivanom, bar mindig ilyenek lehetnenk. Boldogok, akik egy kis idore megfeledkeznek minden rossztol - vagy legalabbis probalnak -. Szabad emberek, akik jol szorakoznak. Ezek azok, amiket azt hiszem, kierdemeltunk es amikkel elnunk kellene - csak hat az nem mindig ilyen konnyu -. Szavai hallatan aprot bolintok. Teljes mertekben egyetertek vele. - Szoval jo helyen, jo iranyba.. - lesem meg mindig az ismeros szempart. - Ez jol hangzik. Tetszik. - hisz annyi mindentol megszabadultunk es annyi mindenen mentunk mar keresztul. Most a leheto legjobb helyen vagyunk, ami pedig az iranyt illeti, szinten nem panaszkodhatok. - Hazug. - vigyorodok el. - Rajtad kivul senki. Nincs meg egy ilyen ember. - vonom meg lazan az egyik vallam. - Mint mondtam, mazlista vagyok, amiert ilyen baratom van. - a gorbe meg mindig az arcomon diszeleg, nem akar lemosodni. - Igen, neked koszonhetoen. - kortyolok a hideg italbol, ami jelen pillanatban kifejezetten jol esik. Kisse eltoprengek, hol is hagytuk abba a jatekot es mar majdnem valaszolnek is, am ekkor kovetkezik egy dal. Jatekos mosoly ul ki az arcomra. - Hallod ezt?- a kedvenc szamom, ezt pedig jol tudja. - Mi jovunk. - nyujtom fele az egyik kezem. - Tancoljunk. - teszem le a poharat, majd Leightre mosolygok.
The best nurses are those that truly, and deeply, care for the patients they work with.
A tükör mögött :
Sid
2022-09-27, 00:43
Back ToYou
Bárhova is vetődsz, az emlékeid örökké kísérteni fognak.
Nem bírtam visszafojtani a rövid nevetésem a megjegyzésére, miszerint azt már még kevésbé hitte volna el, hogy teljesen „ártatlan” vagyok. Elég csúnya lett volna, ha ennyi idősen még nem lettem volna túl legalább egy olyasféle kalandon. Ha nem lett volna Meredithnek az erőszakos, őrült exe, még elgondolkodtam volna azon, vajon vele mi a helyzet. Bár így meg abba gondoltam bele, hogy olyan téren mennyire bánhatott jól vele az a barom… Megráztam a fejem erre a gondolatra, és próbáltam is visszarázódni a jelenbe. Csodák? Talán. - Csoda vagy sem… bárminek is nevezzük, most úgy érzem, jó helyen vagyunk és jó irányba tartunk – Illetve ez a többes szám talán kicsit erős volt, de nem vontam vissza. Együtt jöttünk el, voltaképpen megszöktünk, szóval jogos volt tőlem, hogy nem külön számoltam magunkat. Tudnia kellett, hogy továbbra is és mindig számíthat rám. Én mindig itt leszek neki. Örökké. Zavarba jöttem a közelségétől, de próbáltam nem kimutatni, hanem egyszerűen csak élvezni ezt az egészet. A háláját, az ölelését… hosszan magamhoz szorítottam volna. - Bárki megtette volna ezt érted – Ha nem szemellenzővel élné mindenki az életét, talán hamarabb is megmenekülhetett volna az őrült exétől. Megemeltem a poharamat és összeérintettem az övével. - És rád is, Meredith, hogy itt vagy és hogy jól vagy – Némileg csillogó szemekkel néztem rá néhány pillanatig, mielőtt kortyoltam volna a kitöltött italból. Jólesett. Idejét sem tudtam volna megmondani, mikor kapcsoltam ki így. – Ki következik? – Fordultam vissza az asztal felé, de a kezemben még ott díszelgett a pohár.
Nem tudom, miert esik nehezemre elhinni azt, hogy a nok csak azert kerestek, mert segitsegre szorultak. De amugy is, mit erdekel ez engem?! O sem kerdezett hasonlokrol soha, talan nekem is el kellene engednem a temat. - En is.. - fajdalmas mosoly kuszik az arcomra. Mai napig nem fer a fejembe, hogyan lehettem olyan vak. Hogy nem vettem eszre korabban, milyen ember huzott gyemantot az ujjamra? Tudnom, latnom kellett volna, hogy egy szar alak, aki barmire kepes. Barmire. Valahogy meg kell probalnom elfelejteni. Kiradirozni eletem azon reszet. Nem elhetek ugy, hogy minden masodik ferfirol azt feltetelezem, kepes lenne kezet emelni egy nore. Messze nem mindenki ilyen elvetemult. Leight szavai zokkentenek ki gondolatmenetembol. Figyelem az arcat, az oszinte mosolyat, ettol pedig a fajdalmas mosolyom kivirul. - Azt meg annyira sem hittem volna el. - ugyan mar, azert nem egy artatlan tinedzser. Egyertelmu, hogy ha komoly kapcsolatai nem is, de kalandjai biztosan voltak. Habar en nem voltam otthon az ilyesmiben, azert en sem a draga exemmel veszitettem el a szuzessegemet. - Vannak csodak, Leight. - furkeszem a szemeit. Nem csak arra gondolok, hogy sikerult megszoknunk es itt bekere lelnunk, hanem a korhazban is tortentek mar megmagyarazhatatlan dolgok. Ezek egyszeruen nem lehetnek veletlenek. - Legszivesebben minden nap megkoszonnem. - pillantok fel ra ragyogo szemekkel, mielott a pulthoz setalna. Kicsit ugy nez ki, mintha most oleltem volna meg eloszor, pedig azert volt mar ra pelda, ha az emlekezetem nem csal. Turelmesen acsorgok egy helyben, az asztalnak dolve, mig Leighton meg nem erkezik a pezsgovel es ket poharral. - Az lehet kicsit megartana, de vegulis.. egye fene. - nyulok a poharert, majd megemelem azt, hogy koccinthassunk. - Akkor hat.. Igyunk a batyadra es az egymasra talalasra! - erintem poharam az ovehez, mikozben arcomon ott diszeleg egy szeles mosoly.
The best nurses are those that truly, and deeply, care for the patients they work with.
A tükör mögött :
Sid
2022-05-19, 23:59
Back ToYou
Bárhova is vetődsz, az emlékeid örökké kísérteni fognak.
Csak mosolyogtam. Imádtam Meredith-t, nem csak azért, mert tényleg mindenben mellettem állt, hanem… nem is tudom, hogyan kellene megfogalmaznom. Mindent szerettem benne. A megjelenése, a hangja, a mosolya, a nevetése, a stílusa, a hozzáállása dolgokhoz. És azt is szerettem, ahogyan én éreztem magam mellette. Boldog voltam, még akkor is, ha ő közel sem úgy nézett rám, mint én rá. Nem számított. Továbbra is nehezen hittem el, hogy azok a lányok akartak volna tőlem valamit, de Meredith szavait hallva kezdtem beadni a derekam. - Ha így is volt, ahogy mondod… vak voltam – Kínomban fel is nevettem röviden, a vállamat megvonva hanyagul. Ahogy kiemelte a szót, hogy „barátnőkre”, rögtön tudtam, mire gondol. – Na, ne mosolyogj így… azért nem mondtam, hogy teljesen ártatlan volnék – Az azért csúnya is lett volna, nem? A koromhoz képest, persze. Elgondolkodtam, majd a fejemet ráztam gyengén. - Nem hittem, de azok után, amik történtek velünk… az univerzum mintha így üzenne nekem, hogy ideje lenne felnyitnom a szemem. De aztán lehet, hogy csak túlgondolom, vagy… vagy talán hinni akarok valamilyen szinten ebben az egészben – Számomra a hit kérdés mindig is nehéz volt. Az elcseszett gyerekkorom és családom sosem könnyítette meg azt, hogy képes legyek hinni bármiben is. Megérintettem a karját, és el is léptem tőle, de aztán arra lettem figyelmes, hogy megfogja a karom. Gyengéden húzott vissza és pillanatokkal később megölelt. Hevesen kezdett verni a szívem, de igazán talán a suttogása hozott zavarba. Éreztem, hogy elvörösödök. - Ugyan, Meredith… ne köszönd – Ugyanolyan halkan válaszoltam. Visszaöleltem, kissé szorosabban, mint azt elsőre terveztem, de nem bántam a közelségét. Hagytam végül elszakadni, nem akartam erőszakoskodni vele, főleg azok után nem, amik történtek vele. - Rendben – Rámosolyogtam, de még látszott rajtam a zavartság. A gurítást kihagytam, és inkább a pulthoz indultam, hogy rendeljek magunknak pezsgőt. Alig egy perc múlva indultam vissza a bontott üveggel az egyik kezemben, míg a másikban két pohár díszelgett. - Nem tudom, megisszuk-e az egészet, de ha már lúd, legyen kövér; szokták mondani – Mosolyogtam, majd leraktam az asztalunkra a két poharat és kitöltöttem a pezsgőt.
- Hogy pihenni? - huzodik szeles mosolyra a szam. - Engem? Tudod, hogy en szinte allandoan porgok.. - nem vagyok lusta tipus, en nagyon is elvezem a munkam. Ha akarnek, akkor sem tudnek unatkozni, hisz sajnos eleg beteg van, akik bizony rank szorulnak. Na nem allitom, hogy ne akadnanak szabad perceim, de Leighton is tudja, milyen ez a hivatas. - Ne hagyj. - fuzom hozza mellekesen, a ferfi szemeibe nezve, kedves mosollyal az arcomon. Szinte serto lenne, ha kihagyna a bulibol, ami lassan kozos hobbinak nevezheto. Na jo, ez kicsit tulzas, de teny, hogy olykor bunozunk. A kovetkezo temanal elgondolkodom.. Ha komoly kapcsolatai nem is voltak, kalandok biztosan akadtak, de vajon hany?! Ugy erzem, nem ez a kedvenc temaja, de figyelmesen hallgatom, hatha tobbet is megtudok. Egyaltalan miert is erdekel ez engem?! Nem a baratnom, akivel esetleg ilyen dolgokrol cseveresznek egy csesze kave mellett. O a legjobb ferfi baratom, a lelki tarsam, akivel errol nem igazan beszeltunk. Lehet nem kellett volna ezt felhoznom?! Vegulis mar mindegy, megtortent.. - Igen, pontosan azt hiszem.. - bologatok. A ferfiak neha sajnos nem veszik az adast, szoval igazan nem lepne meg, ha igy lett volna. - Nos, azt nem tudhatom.. - vonom meg a vallam. Nem lehettem ott, hogy lassam a fiatalabb Leightet - amit mellesleg sajnalok is -. - Baratnokre.. - khm. Baratnokre nem, de... azert akadtak ott "nem baratnok" ?! - Igy mar ertheto.. - vigyorodom el. Sokaknak kenyelmesebb igy, pusztan kalandokkal elni. Nem kell elviselnie a masikat, csak talalkozgatnak es ennyi. En nem probaltam, de sokaktol hallottam mar. Valahogy nem az en stilusom, de teljes mertekben meg tudom erteni azokat, akik ezt valasztjak. - Azt hittem, te nem hiszel benne. Vagy megis? - talan mostanra valtozott a velemenye? Ennyi furcsasag utan nem lepne meg. Sors.. neha meg en sem tudom, mit gondoljak rola. Van egy elore megirt forgatokony, vagy esetleg mi magunk irjuk meg azt? Nem tudom, kapunk e ezekre valaha is valaszt. - Igy van.. - eroltetek egy enyhe mosolyt az arcomra. Orulok, hogy itt kotottunk ki, csak rossz arra gondolni, miert is indultunk utnak, hogy miert kellett elszoknom, illetve hat elszoknunk. Mindig halas leszek neki azert, amit ertem tett. - De, mindenkepp. - szora nyitnam a szamat, hogy folytassam a mondatot, de amikor vegigsimit a karomon, belem fagynak a szavak. Mar azt is elfelejtettem, amit mondani akartam. Hirtelen az egyik karja utan nyulok, hogy magamhoz huzhassam - ha nincs ellenere -, majd szorosan megolelem. - Koszonom, Leighton! - sugom a fulebe. Ezt kovetoen nem huzodok el egybol. Jol esik a kozelsege, igy varok meg nehany masodpercet. - Akkor hat unnepeljunk! - lesek a szemeibe vidaman, amint elhuzodtam. Figyelem, ahogy a pulthoz setal es pezsgot rendel. Beugrik, hogy itt meg sosem ittam pezsgot, igy nem tudhatom, milyen lehet. Csak remenykedem benne, hogy nem lesz zs kategorias, bar akkor is elfogyasztanam az uriemberrel. - Ezt is koszonom, Mr Lockhart. - nezek a szemeibe, amint megerkezik a pezsgovel.
The best nurses are those that truly, and deeply, care for the patients they work with.
A tükör mögött :
Sid
2022-05-04, 00:27
Back ToYou
Bárhova is vetődsz, az emlékeid örökké kísérteni fognak.
Megmelengette a szívemet a válasza. Legszívesebben magamhoz húztam volna, hogy szorosan megöleljem, de nem tettem. Ehelyett csak elmosolyodtam és egy hosszabb pillanatig figyeltem őt, a szemeit, mielőtt elszakítottam volna róla a tekintetemet. - Dehogy, erről szó sincs – Néztem rá vissza megint egy mosollyal. – Inkább mondhatjuk úgy, hogy néha hagylak pihenni. – A humor sosem volt az erősségem, fogalmam sincs, miért próbáltam mégis így válaszolni. De már kimondtam, így nem nagyon volt visszakozásra lehetőségem. A témával nem tudtam mit kezdeni. Nem akartam a kalandjaimról szót ejteni, hisz nem akartam, hogy rosszat feltételezzen rólam. Amúgy meg… hát tényleg úgy éreztem, hogy nem voltam népszerű. Aztán ahogy Meredith visszakérdezett és szinte kinevetett (már ha azt a mosolyt annak veszem), elgondolkodtam. - Öhm, azt hiszed, hogy azért tanultak együtt velem, mert…? – Oké, mondták már sokszor, hogy a férfiak vakok, és nem látják, ami az orruk előtt van, de azért na. – Nem, kizárt, Mer’. Csak észrevettem volna, ha úgy érdeklődnek irántam… másrészt nem harapok. Miért ne mertek volna konkrétan lépni felém? – Sóhajtottam. – Nem mintha számított volna. Tényleg nem volt igényem a barátnőkre azokban az időkben – Félrepillantottam. Azon kezdtem gondolkodni, neki vajon hány kapcsolata lehetett. Nem volt hozzá ugyan közöm és nem is akartam volna belemenni, és rá sem kérdeztem volna soha, de mégis szöget ütött a fejemben. Sosem agyaltam még rajta. - Igen, a Sors, már ha hiszünk benne – Mosolyogtam. Én magam érdekesen álltam ehhez a „sors” és felsőbb hatalom kérdéshez. Néha úgy éreztem, létezik valami és irányít minket, avagy szándékosan sodor minket ide vagy épp oda, máskor viszont azt gondoltam, mindent mi magunk irányítunk és a saját sorsunk kovácsa senki más nem lehet, csak mi. - Bárhogyan is volt… Fata Morgana a menedékünk. Még ha egy kicsit hideg is – Hanyagul megvontam a vállam és újra meg újra a lányra pillantottam. A rabja voltam Meredithnek, még akkor is, ha ezzel ő nem volt épp tisztában. A visszakérdezésre nyeltem egy nagyobbat és némi fáziskéséssel válaszoltam. - Talán arra is ihatnánk, hogy végre biztonságban vagy… nem? – Ahogy elléptem mellette, végigsimítottam a karján. Aztán megtaláltam a következő pozíciót, ahonnan gurítani tudtam. Az más kérdés volt, hogy be is találtam-e vagy sem. – De most persze a bátyámra gondoltam – Pillantottam rá, majd ha benne volt, akkor elsétáltam a pulthoz, hogy megrendeljem kettőnknek a pezsgőt. Valamilyen szinten viszont éreztem, hogy elég ostoba ötlet iszogatni vele… hiszen ki tudja, az ital milyen hatással lesz rám. Már így is épp eléggé volt nehéz visszafognom magam a közelében. Az alkohol meg csak oldja a gátlásokat.
Legutóbbi képek
Alig érzékelhetően megvontam a vállam. Imádtam a szakmám, a hivatásom volt az életem – de az életemnél is előbbre helyeztem Őt. A nagybetűs Nőt az életemben, bármennyire is tudtam, hogy esélyem sincs nála. Barátok vagyunk.
vár ránk a folytatás! 
Mikozben arrol fecsegek, mekkora aldozatot hozott ertem, egyszer csak felnevet, es bar nagyon nem tudom hova tenni, meglepett arccal megis folytatom a mondandomat. Megis mi vicces van ebben? Mindketten tudjuk, hogy mennyire megbecsultek abban az oriasi korhazban, ahol O volt az egyik legjobb orvos. Most pedig kezdheti az egeszet elolrol, mindezt miattam. - Hogyne, mert a munkad nem volt eleg lenyeges. - vonom fel a szemoldokom. Hozzam hasonloan O is imadja a szakmajat es megis velem tartott. Hiaba vagyunk baratok, buntudatom van, amiert Ot is belekevertem ebbe az egeszbe. Vegulis lelephettem volna egyedul is. Valahogy.. Talan.. 
- Szeretem ha nevetsz. - mondom egy szeles mosoly tarsasagaban, mikozben mar-mar csillogo szemekkel az oveit furkeszem. Azt kivanom, bar mindig ilyenek lehetnenk. Boldogok, akik egy kis idore megfeledkeznek minden rossztol - vagy legalabbis probalnak -. Szabad emberek, akik jol szorakoznak. Ezek azok, amiket azt hiszem, kierdemeltunk es amikkel elnunk kellene - csak hat az nem mindig ilyen konnyu -.
Nem bírtam visszafojtani a rövid nevetésem a megjegyzésére, miszerint azt már még kevésbé hitte volna el, hogy teljesen „ártatlan” vagyok. Elég csúnya lett volna, ha ennyi idősen még nem lettem volna túl legalább egy olyasféle kalandon.