I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
A válasza meglepett, csak pislogtam, ahogy elárulta… elég rendesen nélkülöznie kellett. – Ez most komoly? – Nem elég, hogy meglepetten figyeltem, még hangot is adtam az egésznek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire rossz a helyzete. – Úgy értem… már bocsánat, de azt hittem, hogy azért a főnök rendesen fizet mindenkinek. – Lehet rosszul tudtam eddig, de ezt valóban nem hittem volna. Balt amellett, hogy mi a helyzet Jaelyn-nel… nagyon is jól titkolta, hogy esetlegesen más problémái is akadnak… és akkor még mi mindent nem mondott el… hmmm… – Kérhettél volna segítséget! Szerintem vagyunk olyan jóban, vagy nem? – Érdeklődve figyeltem, majd a tőr keresésére koncentráltunk ismételten. Már egy ideje, csak azzal foglalkoztunk, hogy ráleljünk a tárgyra… de nem volt eredménye. Már szinte a raktár összes rejtett zugát is megnéztük… de semmi. Épp egy edényt fogtam meg, hogy mögötte is leellenőrizzem, hátha ott bujkál az a nyamvadt kés… de persze, hogy nem volt ott. Tettem volna vissza, amikor egy kérdéssel fordult felém a férfi. Meglepett, aminek a következtében leejtettem a kezemben lévő tárgyat. Eltört. Megijedtem… reméltem, hogy nem volt értékes… de Balt szavai egyáltalán nem nyugtattak meg. – Remek… akkor azt hiszem, kezdhetek parázni a főni haragjától… vagy csak készüljek fel, hogy ezt levonja a fizetésemből… – Csípőre tettem a kezemet, megráztam a fejemet, végül egy sóhaj után válaszoltam a feltett kérdésére. Egy álom… igen. Nem mondhatnám visszatérő álomnak, de amint arról a szép helyről álmodok… érzem, hogy boldogabb vagyok ott. Persze, Frostcall sem olyan rossz hely, sőt… Sabra az, aki megszépíti a napjaimat. Emiatt nem is panaszkodhatok. – Köszi, Balt… – Egy fél mosollyal az arcomon fogadtam a baráti lökést. Nem vettem magamra, hogy „ne álmodozzak”. Alapjáraton nem is fordítok rá figyelmet… így tényleg nem bántott meg vele. Ráadásul viszonylag jó sorom van… nem az utcán kell élnem… a semminél mindenképpen jobb. Az meg, hogy mit szeretnék elérni… az már más kérdés. De persze, mindent sorjában. Az majd a jövő zenéje. A kérdést visszadobtam, majd a mosolyomból hirtelen váltottam komoly arckifejezésre. Csak figyeltem a szavaira. Nem érzi jól magát itt? Nem találja a helyét? Akár mondhatnám, hogy a viselkedésén látszik is? Valamilyen szinten ez magyarázat… bármilyen kérdés is merülne fel bennem. Viszont még mindig rejtély nekem ez a férfi, és csak akkor derül ki, hogy valóban mi a helyzet vele, ha konkrétan rákérdezek. Igen… tenném… de seprűt és lapátot keresett, hogy feltakarítsa, amit okoztam. – Nem is tudtam, hogy így érzed magadat. Jól titkoltad. – Amit az edény miatt mondott, arra csak bólintottam. Kedves volt tőle, hogy nem akart bajba keverni. Persze egyúttal magát sem. Nem tudtam másra koncentrálni, mint arra, hogy mi miatt nem érzi magát itt jól. Magam sem tudom miért… talán a titok hallatán rögtön az övé jutott az eszembe. Egyszer csak kibukott belőlem… azonban már nem volt visszaút. – Nem lehet, hogy… a rablás miatt érzed ezt? – Kész… hülye vagyok. Nem kellett volna megemlítenem. – Mármint, tudok… róla. Ott voltam. – Nyeltem egy nagyot és úgy folytattam. – Bennem megbízhatsz. Erről nem beszéltem senkinek sem. – Rá sem mertem nézni. A szemem sarkából figyeltem és úgy tettem, mintha a kést keresném ismét. Kíváncsi voltam, vajon mit váltok ki belőle.
Aprót bólintok és még egy mosolyra is futja, bármennyire is nem vicces maga az elképzelt jelenet. Seraphin mérgesen, meg ordibálva, hát, nem kívánom senkinek az élményt. Megrázom gyengén a fejemet, tovább keresgélve azt a nyamvadt tőrt. Már lassan az egész üzletet feltúrjuk, de sehol sincs. Talán tényleg nála van, csak teljesen elfelejtette. Vagy valaki ellopta? Talán eladták anélkül, hogy ő tudna róla. Egy sóhaj hagyja el az ajkaimat a megtalált tőrre, ami nem az, amit keresünk. - Tényleg? Én alig jövök ki belőle. Van, hogy napokig nincs semmim – Utalok itt az ételre, mert abból sokszor van hiányom. A kérdésem talán váratlan és nem helyénvaló, de érdekel, mit válaszol. Viszont a reakciója az, hogy lever valamit, így aggódva nézek el felé. - Hát, nem fogsz dicséretet és kitüntetést kapni érte. Itt minden aranyárban van, Seraphin szerint – Máskülönben nem árulná ezeket a különlegességeket. Antik darabok meg minden. A legtöbbje tényleg értékes, de vannak köztük számomra teljesen gagyi, kidobandó szemetek is. Szerintem. Rashaude válasza nem teljesen olyan, mint amit vártam. Na jó, egyáltalán nem az. – Szép álom, ami sosem teljesül be. Erre mondhatnám, hogy ne álmodozz, Dean! – Elmosolyodok és meglököm játékosan a karját az enyémmel. A visszadobott labda már kevésbé derít jó kedvre. – Sokszor érzem ezt. De nem fontos, talán csak nem találom a helyem. Sosem találtam igazán – Teszem hozzá töprengve és még csak nem is hazudok. Mindig kívülállónak tartottam magam és nem idevalónak, de úgy igazán sehol sem éreztem otthon magam. Kivéve talán akkor, mikor Jaelynnel találkoztam. Mellette valami más volt és lehet, ez az oka annak, hogy nem tudtam végrehajtani az akciót? Nem tudom. Jó lenne válaszokat kapni, de úgysem fogok, főleg ezekre nem. Kerítek egy seprűt és lapátot, hogy fel tudjuk takarítani az összetört tányér darabjait. - Ez maradjon a kettőnk titka, hm? – Én nem árulnám be a főnöknek, hogy tönkretett valamit és gondolom, ő sem mesélné el Seraphinnak, mi történt. A végén még tényleg valamelyikünk fejét veszi.
✦ 318 words ✦ aláfestõ ✦ note: együtt a bűnben... ✦
A tőr keresésén ügyködtünk már egy ideje. A polc mélyén elmerültem, végül a tárgy pontos kinézetének meghatározása után, sem lett könnyebb a helyzetünk. Még rosszabb volt… szó szerint tűt kerestünk a szénakazalban. A feltételezésem nem volt alaptalan… simán kinéztem volna a főnökből, hogy direkt adott Balt-nak olyan feladatot, amit úgymond, nem tud teljesíteni. – Az sincs kizárva… – Felelek neki kissé megrázva a fejemet… – Pontosan, jól mondod… de persze, nem állhatsz elé ezzel az „ötlettel”, mert örülhetsz, ha csak leordítja emiatt a fejedet. – Tettem még hozzá a válaszomhoz, idézőjelet formázva a kezemmel. Mindketten jól ismertük a főnit… így hasonlóan gondolkodhattunk róla. A kérdése meglepett… hiszen van róla elképzelésem miért is kérdezhette. Gondolom azért érdeklődött leginkább, hogy mit is beszélgethettünk… esetleg róla. Persze, konkrétan nem tudhattam, hogy valóban emiatt kíváncsiskodott, de nem hagyhattam figyelmen kívül az egészet. Válaszoltam neki, ami teljesen igaz is volt. A megtalált tőr nem az volt, amit kerestünk, így csalódott lettem. Egyszerűen idegesebb lettem a kelleténél. Legszívesebben a polc tartalmát lesöpörtem volna a földre… Próbáltam lenyugodni és visszakérdeztem, ő hogy van. Mély levegőt vettem, ahogy figyeltem őt. Láttam rajta, hogy megleptem a kérdésemmel. Már nyitottam volna a számat a megfelelő válasszal, hogy „Igen, veled!”… de gyorsabb volt. – Nagyon is ismerős, bár amióta itt dolgozom… jobban megélek, mint ezelőtt. – Közöltem vele. A mondandója, nem is tudom… kicsit hajazott a terelésre, mint a tényleges hogylétére, de nem akartam nagyon faggatni… úgy voltam vele, ha akarja, majd elmondja, mi bántja… Már szinte a polcot teljes egészében átnéztem, de semmi késhez hasonló tárgy nem került a szemem elé. Kezdtem feladni a keresést… azonban nem akartam Balt-ot cserben hagyni, így egy sóhajt követően, megfordultam és a mögöttem lévő polcot kezdtem el vizsgálni. Láttam, hogy ő is keresi serényen… ezért egy pár percig nem is beszéltünk egymáshoz… végül felém intézett egy kérdést. Épp az egyik bödönt fogtam meg. Nagyra kerekedett szemekkel néztem rá… az edényt is kiejtettem a kezemből ennek hatására. – Oh, basszus! Remélem nem volt értékes. – Néztem le egy pillanatra a törött tárgyra, utána ismét a férfire tekintettem. – Ez eléggé érdekes egy kérdés… álmaimban, mindig egy gyönyörű és az időjárást tekintve meleg helyen vagyok. – Konkrétan nem tudom, hova tenni ezt most… egy részem érzi, hogy valamit tudatni szeretne velem. A másik részem pedig tudja, hogy Jaelyn miatt olyan fura mostanában Balt. Az el nem követett rablás. Ebből pedig következik az, hogy talán már nem is akar itt maradni? Talán jogosan érzem ezt, talán nem… egy biztos, nem tudhatom, hogy mi is jár a fejében. – Egyébként ennyi… sosem képzeltem bele többet… csak álom. – Folytattam. – De… miért kérdezted? Te érezted már? – Dobtam vissza neki… kíváncsi voltam vajon milyen választ is ad rá…
Jó lenne, ha valaki megmondaná, mégis kiben bízhatnék. Mert így, hogy minden mondatomat hatszor meg kell gondolnom, mármint, hogy mégis mit mondok ki, kezd fárasztó lenni. Dean szimpatikus, de ő is Seraphin embere. Honnan is tudhatnám, hogy ő mennyire mélyen van benne ebben az egészben? Lehet, első dolga rohanni minden információval ahhoz az alakhoz. Bánom már, hogy egyáltalán csatlakoztam, noha akkor az volt az egyetlen esélyem. Elegem van, legszívesebben a városból is eltűnnék. Mondjuk nem is hülyeség teljesen felszívódni, de úgy érzem, Seraphin a föld alól is előrántana, ha neki úgy tartja érdeke. A szemem sarkából figyelem Deant, ahogy próbálja ő is keresgélni azt a tőrt, amit Sera kért tőlem. - Elképzelhető az is, hogy a főnöknél van, csak elfelejtette. – Egészítem ki a felvetését, majd sóhajtok egy aprót. Végül csak rákérdezek, vele mi újság. - Hogyne ismerném. – Újabb sóhaj hagyja el a számat. Ha nem ismerném, gondolkozás nélkül bejátszanám a „felmondok” kártyát. De így, hogy tudom, milyen, inkább agyalok hetekig, hogyan kellene kiszállnom. Legalább nagyobb az esélyem a túlélésre. Talán. Felkapom a fejem a „na, mit találtam”ra, de hamar kiderül, hogy téves riasztás. - Velem? – Nem tudom, miért lep meg, hogy megkérdezni. Ugyanakkor nem tudok egyből rávágni semmit, mert hát, mint már említettem, olyan helyzetben vagyok, hogy minimum hatszor át kell gondolnom, mit mondok ki. Nem tudhatom, minek mi lesz a következménye. – Öhm, velem igazán semmi. Csak a munka, tudod. Meg a napról-napra való túlélés. De ez gondolom, neked is elég ismerős terep, nem igaz? – Kérdezek vissza, csak azért, hogy ne rólam legyen szó. Vagyis gyenge próbálkozás inkább ez a terelésre, de ki tudja, beválik-e. Hamar visszatérek a tőr keresgetéséhez, de továbbra sem lelem. Kezdem feladni. Nem is, inkább csak szimplán nem érdekel. Rúgjon ki Sera maga egy ilyen semmiség miatt, még jót is tenne velem. Oké, tudom, hogy nem ennyire egyszerű. Pont ez a bajom. - Te érezted már úgy, hogy valahol máshol kellene lenned? – Bukik ki belőlem a kérdés, miközben a kezembe veszek egy tárgyat. Letörlöm róla a port a pulcsim ujjával, aztán az a farkasszerű figura néz vissza rám a tükörből. Egész jó, hogy már nem rémülök halálra tőle.
✦ 352 words ✦ aláfestõ ✦ note: együtt a bűnben... ✦
Bármilyen munkahelyről is legyen szó, aki oda megérkezik újként, annak a legtöbb esetben nehéz a beilleszkedés. Velem sem volt ez másképp… Seraphin-on kívül nem ismertem senkit. Telt az idő és egyre több emberrel kerültem közelebbi kapcsolatba, viszont egy kivételével senkit sem tudtam megkedvelni. Balthazar-t szinte az első pillanatra a szívembe zártam. Sokat segített kezdetben, és igaz még barátok nem lettünk, de egy nagyon jó pajtásra leltem a személyében. Rengeteg mindenről beszélgettünk, azonban arról egyszer sem esett szó, hogy vajon hogy került a szervezetbe. sőt egyszer sem kérdeztem rá. Mondjuk nem is nagyon mertem rákérdezni... nem rám tartozott. Igaz, ha nem is kérdezte én azért elmeséltem, hogy jártam, ami persze nem volt valami érdekes történet, mivel mindig is az utcán voltam, loptam és csaltam azért, hogy meg tudjak élni. Seraphin felvett, így sokkal jobbra fordult a sorom, most már nem muszájból teszem azt, amit teszek… attól függ éppen milyen a kedvem. Na, de… Balt? Halvány lila gőzöm sincs, hogy mi lehetett az az ok, amiért a szervezet részévé vált. Ráadásul elképzelni sem tudom… talán őt is „megfenyegette” a főnök? Esetleg, neki is a megélhetés miatt volt ez az egyetlen opció? Vagy szimplán csak rosszkor volt rossz helyen és ezáltal került be? Hmmm… találgatások helyett inkább tőle kellene megkérdeznem, hiszen ő tudna válaszokat adni a kérdéseimre. Balthazar meglepődött, hogy a raktárban talált engem is. A tervem bevált. Próbáltam segíteni neki és csak a polcot figyeltem a tárgy után, amit keresett. Először nem is tudtam, mi lehet az az eszköz, majd amint elárulta már valamennyivel könnyebbé tette a dolgomat… bár, így is szinte tűt kerestünk a szénakazalban… Rengeteg tárgy volt a raktárban… Emellett, még nem is volt rendben a helyiség… enyhe kifejezés lenne, ha azt mondanám, hogy csak egy kis kupi van idebent… a káosz uralkodott. Semminek sem volt meg a helye… a tárgyak össze-vissza hevertek. Semmi sem volt rendszerezve… komolyan… bárki is foglalkozott eddig a raktárral… ahhoz lenne egy két keresetlen szavam… Egy lépést tettem hátra, majd csípőre tett kézzel pásztáztam a polc tartalmát lentről felfelé. – Hmmm… Nem egyszerű… – Ráztam meg a fejemet. – Hiába konkretizálódott maga a tárgy, ebben a zűrzavarban kimondottan nehéz lesz megtalálni. – Pillantottam rá. – Sőt, még azon sem lepődnék meg, ha egy másik polcon rejtőzne… vagy esetleg nem is lenne itt… – Nem vagyok valami biztató, de a látottak alapján, szerintem mindenki hasonlóan gondolkodna… Egy másik polc felé fordultam, konkrétan oda, ahol az üvegeket számoltam. Reménykedtem benne, hogy megtalálom a tőrt… de nem igazán jártam sikerrel. Néztem a sorokat, azonban nem csak odakoncentráltam… nem. Balt, felém intézett pár kérdést. Sokkal jobban foglalkoztatott az, mint megtalálni a tárgyat. Nyeltem egy nagyot. Kíváncsivá tett, vajon miért kérdezett rá. Bízok benne... és nem hinném, hogy bármilyen hátsó szándéka lenne, de komolyan nem tudom, hova tenni ezt most. – Ahh… Ne is kérdezd… – Kutakodtam tovább a polcnál. – Megkaptam a jól megérdemelt fejmosást, de szerencsére megúsztam élve… ismered a főnököt… – Haraptam el a mondatom végét. Mindketten nagyon jól tudjuk milyen is a főni… Tovább matattam, majd egy késhez hasonló tárgyat húztam ki az egyik üvegből. – Na, mit találtam! – Kezdtem volna örülni, de amint leporoltam, akkor láttam meg, hogy ez mégsem az volt, amit mi keresünk… – Hajj… téves riasztás… – Tettem vissza a polcra. – Egyébként veled mi a helyzet? – Dobtam vissza a kérdést felé, ha már ő nem volt rest és érdeklődött irántam.
Hogyan téphetném le a láncokat, melyek Seraphinhoz kötnek? Hogyan tud egy madár megszökni a kalitkából? Hogyan lehet megszabadulni attól, amit az ember már közel sem akar? Amikor csatlakoztam Seraphin szervezetéhez, azt hittem, jó ötlet. Hogy lesz munkám, lesz pénzem és végre egyenesbe jön valamennyire az életem. De akkor még nem tudtam, hogy a férfi miben utazik igazán. Nem tudtam, hogy ő rossz ember. A megbízásai egyre durvábbak lettek. Volt, hogy ki kellett rabolnom egy-egy boltot, vagy embert, de kért meg már olyasmire is, hogy elraboljak valakit. Azt a személyt azóta sem láttam. Valószínűleg… megölte? Talán. És ha azt nézzük, bűnrészes vagyok. Azonban én akkor jöttem rá igazán, hogy lépnem kellene, mikor megismertem Jaelynt. Nem tudom, miért, de amikor őt kellett volna kirabolnom, és a boltját, valami megváltozott bennem. Mintha ott kattant volna át bennem valami, hogy rossz úton járok. És tényleg. Kemény sztori, és nem tudom, valaha sikerül-e kimásznom belőle. Még Thomasnak sem meséltem róla, mert nem akarom, hogy aggódjon, pedig… ki tudja. Talán pont ő tudna nekem segíteni abban, hogy kiszálljak ebből az egészből. Azt viszont tudom, hogy ha csak el akarnék sétálni, Seraphin nem engedné. Valószínűleg nem jutnék ki élve az ajtón, hanem megölne. És miért? Túl sokat tudok. Tudom, hogy ez lenne az indoka és ha az ő szemszögét nézem, még valahol igaza is van. Egy ígéret nem oldana meg semmit. Hiába mondanám, hogy nem teszek neki keresztbe és megőrzöm a szervezet titkát. Pedig tényleg nem adnám fel őket a rendőrségen. Pont amiatt nem, mert végig benne voltam ebben az egészben. Ha őt lecsukatom, mindenkit lecsukatok, beleértve magamat is. Ennyire hülye meg én sem vagyok. Ahogy mélyebbet szippantok a levegőből, letüdőzöm a port, ami a polcokon pihen, így köhögésben török ki. - Basszus… - Hátrébb lépek köhögve és időbe telik, mire újra normálisan tudom venni a levegőt. A gondolataimat vissza is terelem oda, ahol annak lennie kell: meg kell találnom Seraphinnak valamit és azt mondta, itt lesz valahol. Egy különleges tőr. Ám egyelőre nem lelem. Ekkor leszek figyelmes egy ismerős hangra. Eh? Nem is hallottam, hogy Dean megjött. Ahogy végre megpillantom őt, oldalra döntöm némileg a fejem. - Szia, hát… semmi. Egy különleges tőrt keresek, aminek a markolata ezüsttel van díszítve és valami fura jel van belevésve. Seraphinnak kell, de nem találom – Magyarázom és bízom benne, hogy segít és hamarabb megtaláljuk. Egyébként nem bízom itt már senkiben. Dean talán az egyetlen, akiben még nem veszítettem el a hitem és képes lennék megnyílni neki, de egy részem tőle is tart. De benne mégis több emberséget látok, mint itt bárki másban. Ki kellene derítenem, hogy ő nem akar-e lelépni innét. Talán ketten sikerülne. Vagy ne is reménykedjek ilyesmiben? - És veled mi a helyzet? Múltkor lekapott a tíz körmödről a főnök? – Hallottam hírét ugyanis annak, hogy Seraphin elég pipa volt, hogy Dean késett. Nem hiszem, hogy zsebre tudta tenni, amit azért kapott a férfitől.
✦ 475 words ✦ aláfestõ ✦ note: együtt a bűnben... ✦
Mindennap azzal töltöm a reggelt, hogy ellátogatok a régiségboltba. A napi feladatok miatt, mindig benézek a főnök irodájába. Ma sem történt ez másképp… egy dolog azért más volt, mint a megszokott. Zárva volt az ajtó. Álltam ott, mint akinek fogalma sincs most mi a helyzet. Pedig egyszerű volt az egész… nincs bent. A karomon lévő órát ellenőriztem volna le, ha lett volna olyan eszközöm, de óra híján csak a fejemet vakartam és megállapítottam, hogy túl korán jöhettem. Egy kissé zavarodottan álltam még pár percig az iroda bejárata előtt, végül nagy levegőt vettem és elindultam a raktár felé. Gondoltam, ha már előbb jöttem, akkor már hasznosan töltöm el az időt. Kicsit segítem a leltározást. Bár az igazat megvallva, még nem csináltam hasonlót soha… de egyszer mindent el kell kezdeni… Az ajtóhoz érve, könnyedén benyitottam rajta… azt gondoltam, hogy majd zárva lesz, de nem úgy volt. Valahogy biztos voltam benne, hogy van odabent valaki. A sorok között lassú tempóval haladtam, hogy senki se hallja meg a lépteimet. „Szakmai ártalom”… itt aztán senkitől sem kell tartanom, mégis úgy mentem, mintha épp „dolgoznék”. Az egyik sorból a másikba fordultam volna, amikor megláttam egy alakot. Háttal volt nekem, így nem vett észre, viszont én felismertem őt. Balthazar volt az. Megálltam tisztes távolságban és a polc felé fordultam. Fél szemmel figyeltem, hogy éppen mit csinál idebent. Ha Balt megfigyeléséről volt szó, akkor abban lassan profinak számítok… oké-oké, ez még csak a második alkalom, és pont emiatt nem nevezhetem magamat annak… de most ne vesszünk el a részletekben. A férfi valamit buzgón keresett, én azonban csak matattam a polcon és úgy tettem, mintha keresnék valamit. Végül, ha már leltározás miatt jöttem, ezért először hallkan, majd normális hangerővel kezdtem számolni az üvegeket. Biztos voltam benne, hogy meghallott, elvégre ez volt a célom, azonban nem hagytam, hogy ő vegyen észre először, így meglepetten felé fordultam... – Jaj! Balt… te itt? Mi a helyzet pajti? – Próbáltam olyan arckifejezést mutatni, mint aki valóban meglepődött. – Nem gondoltam volna, hogy itt leszel. Esetleg, kell segítség? – Kérdeztem tőle, majd a polcra fordítottam a tekintetemet és a szemeimmel pásztáztam végig, hátha rátalálok arra, amit meg akar találni. Persze fogalmam sem volt, mi lehet az a dolog…
Legutóbbi képek
Bármilyen munkahelyről is legyen szó, aki oda megérkezik újként, annak a legtöbb esetben nehéz a beilleszkedés. Velem sem volt ez másképp… Seraphin-on kívül nem ismertem senkit. Telt az idő és egyre több emberrel kerültem közelebbi kapcsolatba, viszont egy kivételével senkit sem tudtam megkedvelni. Balthazar-t szinte az első pillanatra a szívembe zártam. Sokat segített kezdetben, és igaz még barátok nem lettünk, de egy nagyon jó pajtásra leltem a személyében. Rengeteg mindenről beszélgettünk, azonban arról egyszer sem esett szó, hogy vajon hogy került a szervezetbe. sőt egyszer sem kérdeztem rá. Mondjuk nem is nagyon mertem rákérdezni... nem rám tartozott. Igaz, ha nem is kérdezte én azért elmeséltem, hogy jártam, ami persze nem volt valami érdekes történet, mivel mindig is az utcán voltam, loptam és csaltam azért, hogy meg tudjak élni. Seraphin felvett, így sokkal jobbra fordult a sorom, most már nem muszájból teszem azt, amit teszek… attól függ éppen milyen a kedvem. Na, de… Balt? Halvány lila gőzöm sincs, hogy mi lehetett az az ok, amiért a szervezet részévé vált. Ráadásul elképzelni sem tudom… talán őt is „megfenyegette” a főnök? Esetleg, neki is a megélhetés miatt volt ez az egyetlen opció? Vagy szimplán csak rosszkor volt rossz helyen és ezáltal került be? Hmmm… találgatások helyett inkább tőle kellene megkérdeznem, hiszen ő tudna válaszokat adni a kérdéseimre. 
