Welcome to Fata Morgana
Mirage Mirror
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív

– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat?
– Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni.
– Mi fog történni?
– Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned!
– Dehát...!
Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana

határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Mesénk fejezetei
lapozd, nézd!

Baba Mirai
Tegnap 17:15-kor


Stuart Morrison
2024-04-25, 02:31


Talon Bourne
2024-04-22, 23:54


Sadie Cresswell
2024-04-22, 12:15


Sadie Cresswell
2024-04-22, 12:12


Antoine LeCompte
2024-04-22, 10:37


Evolet Yang
2024-04-22, 08:51


Evolet Yang
2024-04-22, 07:41


Rosemary Holloway
2024-04-22, 01:02


Rosemary Holloway
2024-04-22, 00:33


Kiemelkedõ mesemondók
ebben a hónapban

3 Hozzászólások - 12%


3 Hozzászólások - 12%


3 Hozzászólások - 12%


3 Hozzászólások - 12%


3 Hozzászólások - 12%


3 Hozzászólások - 12%


2 Hozzászólások - 8%


2 Hozzászólások - 8%


2 Hozzászólások - 8%


2 Hozzászólások - 8%



Megosztás
 
mina & cody ✦ little wall-communication
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
ÜzenetSzerző
Témanyitásmina & cody ✦ little wall-communication Empty2021-10-03, 00:18

The end
Egy félbehagyott fejezet
Nem szórt rá senki csillámport



Mirage Mirror
Káprázat Tükör
Káprázat Tükör
Mirage Mirror
Egyszer volt, hol nem volt... :
mina & cody ✦ little wall-communication JPbm1tY
mina & cody ✦ little wall-communication C762116a1803ee0f854bc93c33ab04366020e95a
I am afraid of what I'm risking if I follow you
Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1714
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
mina & cody ✦ little wall-communication 5fddf4ef6494eaab04a3d1f645e25da2c51b0860
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
mina & cody ✦ little wall-communication 6442b92e7f900b694cceef6bce1f5ee9dd32e05b
Evolet Yang
Baba Mirai ✦ Baba Shouta

mina & cody ✦ little wall-communication Empty
Témanyitásmina & cody ✦ little wall-communication Empty2021-08-17, 22:35

Mina & Cody
testing our communaction skills
aláfestés: i'm goodremélem tetszik   mina & cody ✦ little wall-communication 841472469   
Eme fal kismillió kérdés születésének melegágya. Nem tudom, hogy mit jelenthet pontosan, de talán ami a leginkább érdekel, hogy mégis mi van a túloldalán. Mi elől zár el és leginkább talán azt, hogy mindezt mégis miért? Nem figyeltem túlzottan senkire sem, hiszen általában nem érdekelnek mások problémái és gondjai, így ha hallottam is arról, hogy valaki említette mellettem a fal lehetőségét, akkor azt könnyűszerrel ignoráltam.
Most először vándoroltam ennyire közel, amit érzékeltem is jobban, mint szerettem volna, ha hiszen a falnak ütközés határozottan nem volt kellemes, de a tény, hogy van valaki a túloldalán, aki egyetlen egy szavamat sem hallja, ahogy én sem az övét és részben emiatt hasonló élményben részesült, ahogy nekiment a falnak. Megpróbálhattam volna esetleg érzékeltetni vele a falat, de akkor lehet, hogy csak azt hitte volna, hogy valami tehetséges pantomimes vagyok. Viszont ennek köszönhetően biztosak lehetünk abban, hogy egyikünk sem képzelgi ezt a falat és nagyon is valóságos.
Úgy tűnik, hogy a nevemet sikerült a tudtára hoznom legalábbis remélem, hogy arra utal a feltartott hüvelykujja majd figyelemmel követem, ahogy ő is hasonlóan kezdi el betűzni a nevét, ami szerencsére szintén könnyű dekódolni. Cody. Nem tudom, hogy mihez kezdtünk volna, ha valami szinte mondathosszúságú névvel rendelkezünk, mert azt egy kicsit bonyolultabb lett volna feldolgozni. Bár, akinek hosszú neve van biztosan rendelkezik valami rövidítéssel, hiszen kétlem, hogy állandóan imádná a hosszú nevét. Bár igazából erről nem nyilatkozhatok, mert nekem legnagyobb szerencsémre rövid nevem van így ez a probléma az én életemben nem szerepel.
Figyelem, ahogy ha minden igaz türelmet ér, majd keresgélni kezd valamit és végül előhúz a zsebéből egy noteszt. Határozottan megkönnyíti a kommunikációt, mintha mindent a falra akarnák felvésni vagy éppenséggel elmutogatni. Mert ebben az esetben még nem is hallanánk, hogy mit értelmez a mutogatásból a másik és így valószínűleg ugyanott lennénk, hogy igazából sehol.
Miután elolvasom a cetlijére írt kérdéseket hamar előhalászom a telefonomat a zsebemből, hogy azon próbáljak meg válaszokat adni neki a kérdéseire. Meg aztán nem kell attól tartanom, hogy nem tudja elolvasni a macskakaparásnak se nevezhető írásom.
Nagyon is jól vagyok mármint minden a legnagyobb rendben errefelé. És te?
Ha el is tévednék láthatóan van egy bizonyos határ, amin belül kellene maradnom még így is.
Ezt kérdezhetném igazából tőled is.
Segítség? Mégis mihez? Meg aztán hogyan is varázsolnád át azt ezen a falon, ha kellene?

Miután szépen tagoltan felírtam minden egyes válaszomat óvatosan az üvegfalhoz érintettem a telefonom kijelzőjét és csak remélni tudtam, hogy nem okoz neki valamilyen kárt, aminek köszönhetően bereped a kijelzője mint kis híján a saját fejem, ahogy nekiütköztem és olvasható lesz számára minden egyes sorom. Akármi is legyen ez a fal nem tudom egyelőre eldönteni, hogy szimpatikus avagy sem, de az egyszer biztos, hogy furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy egyáltalán miért is húzódik pont itt.
〥 MADE BY WINNIEHELLFIRE 〥
Vendég
Vendég
Anonymous

mina & cody ✦ little wall-communication Empty
Témanyitásmina & cody ✦ little wall-communication Empty2021-08-16, 15:11

Mina & Cody

Jobban belegondolva a fal létezése önmagában nem volt olyan furcsa. Itt volt amióta csak az eszemet tudom. Az egyetlen furcsa dolog vele kapcsolatban az volt, hogy nem úgy viselkedett, mint egy átlagos fal. A normális társain többnyire át lehetett mászni. Vagy legalább hallottad, hogy mi történik a túloldalon. Esetleg ha megmászni nem is tudtad, némi atlétikai érzékkel áthajíthattál fölötte ezt-azt és nem pattant vissza a képedbe a tesztelésre használt tornacipőd. Igen, a tapasztalat beszél belőlem.
De ez itt, az eddigi különcségei tetejébe most még hirtelen agyagot is változtatott és hirtelen üvegnek képzeli magát. Micsoda lázadó! Azt hiszem, bírom ezt a falat. Még akkor is ha sajog miatta az orrom. Születési rendellenességem, hogy szimpatizáltam mindennel, ami egy kicsit is kilógott a sorból.
Éppen ezért volt szimpatikus a fal túloldalán velem kommunikálni próbáló lány is.
Na de ácsi, ácsi! Eszem ágában sincs furcsának elkönyvelni őt – mindenkinek joga van ahhoz, hogy normális legyen, ha ezt akarja – de engem már annyival meggyőzött, ahogy a kapálózásával megpróbálta felhívni magára a figyelmemet, nem törődve azzal, vajon őrültnek nézem-e. De én bírom, ha valaki egy kicsit őrült. Statisztikailag alátámasztott tény, hogy nagyobb eséllyel lesz hajlandó barátkozni velem.
És ha már furcsaságok… Amíg a fal átláthatatlan állapotában volt, határozottan áthatolhatatlannak is tűnt. Tudod, olyasminek, amit elég nehéz egy tank nélkül lebontani – bár elég elfogult voltam a régi fallal, és lehet, hogy a tank ellen fogadtam volna – ez az új fal viszont… Szimplán természetellenes.  
Kíváncsiságból megkopogtatom a felületét és a hangja is olyan, mintha egy vastag üveget tapogatnék. De a lány elég közel van hozzám, látom, ahogy a tenyerével ő is a láthatatlan barátunkkal ismerkedik, és ebből azt feltételezem, hogy nem annyira vastag, mint azt én eredetileg feltételeztem… Fogalmam sincs, hogy ezzel az információval mondjuk mit kezdhetnék, az ilyen dedukciók sosem voltak az erősségeim.
Annyi viszont világos, hogy mindketten eredménytelenül morzézunk, mert határozottan hangszigeteltnek tűnik a cucc. Így inkább a lány mozdulatainak szentelem a figyelmemet, azon agyalva, mégis hogyan tudnánk áthidalni ezt a kommunikációs problémát. Ha nálam lenne a telefonom, talán megpróbálnám elkérni a számát - pusztán gyakorlatias érdekekből -, de persze, hogy pont ma kellett otthon hagynom…
A társaságom azonban gyorsan feltalálja magát, én pedig hamar kapcsolok, hogy mit szeretne és figyelem, ahogy lassan lebetűzi… a nevét?
- Mi…na… – olvasom ki félhangosan a falra vetített betűket és miután megerősítésként magára mutat, vigyorogva feltartom a hüvelyujjam, jelezve, hogy sikeresen vettem az üzenetét. Röviden felnevetek a helyzet abszurditásán, de határozottan ez a legaranyosabb próbálkozás, amit hirtelen el tudnék képzelni.
Vigyorogva követem a példáját, lévén az én nevem is viszonylag egyszerűen dekódolható, és az üvegfalra rajzolom, hogy C-O-D-Y, majd olyan elégedetten mosolygok rá, mintha mi találtuk volna fel a nonverbális kommunikációt.
Hirtelen eszembe jut, hogy bár a telefonom nincs nálam, de a dzsekimben valahol lapulhat egy toll és notesz, ezért feltartom a mutatóujjam (a „Várj egy kicsit!” leegyszerűsített szinonimájaként) amíg előásom a számos zsebem egyikéből. A rövid életű pincérkorszakom maradványaként tartottam meg és erről árulkodik az utolsó felfirkált jegyzet is: 1 espresso, 2 latte, 1 mentes víz. Régi szép idők...
Milyen jó, hogy ritkán dobok ki dolgokat!
Mina felé mutatok egy üres oldalt, hogy tudja, mire készülök, majd gyorsan írni kezdek.
„Jól vagy? Eltévedtél? Hogy kerülsz át oda? Kell segítség?” – firkálom le gyors az első kérdéseket, amik eszembe jutottak, majd az üvegre tapasztom a jegyzetfüzetet, hogy ő is le tudja olvasni.
Ezeknek a kérdéseknek persze elsősorban akkor van értelme, ha egy városlakóval és nem egy idegennel van dolgom. Azonban nem tűnik ismerősnek, pedig biztosra veszem, hogy emlékeznék rá, ha láttam volna már a városban... Viszont ha az utóbbi a helyzet, az határozottan sokat bonyolíthat a dolgokon, tekintve hogy azt is csak remélni tudom, hogy beszéljük ugyanazt a nyelvet? Vagy mi van akkor, ha a fal azért áll itt, mert az őseink háborúban álltak egymással? Akkor most vajon megszegünk valami békepaktumot azzal, hogy kommunikálunk egymással??
Egyelőre azonban úgy vagyok vele, hogy csak abból próbálhatok következtetéseket levonni, hogy egy 10-es skálán mennyire fog furcsán nézni rám.
Ha teljesen őrültnek néz, valószínűleg nagy bajban vagyok.
Nem szórt rá senki csillámport



Cody Anker
Lázadó
Lázadó
Cody Anker
Mesehõs :
mina & cody ✦ little wall-communication BWvL3x
A kis hableány
Ficánka
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
15
Titulus :
Professional Clownfish
A másik felem :
Oh, god,
what a handsome devil
mina & cody ✦ little wall-communication 2ea86dc959cceb16fcf132b06f4177ad7808f68a
that guy is.

✦ ✦ ✦ :
Zenedoboz :
Akinek az arcát viselem :
Cole Sprouse
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat (Stormreach)
Kereslek, de nem talállak :
✦ ✦ ✦ :
mina & cody ✦ little wall-communication Disney-The-Little-Mermaid-Flounder-Gif
i'm not a guppy
mina & cody ✦ little wall-communication Tumblr_inline_owunmyEVk61qlt39u_250
A tükör mögött :
Lharielle

mina & cody ✦ little wall-communication Empty
Témanyitásmina & cody ✦ little wall-communication Empty2021-08-14, 13:41

Mina & Cody
testing our communaction skills
aláfestés: i'm goodremélem tetszik   mina & cody ✦ little wall-communication 841472469   
Lehetséges, hogy jobb lett volna, ha inkább úgy döntök, hogy a teendőim listáján haladok a mai napon szépen-lassan sorjában, de nem is én lettem volna, ha inkább hozzáadok valami teljesen újat, aminek aztán rögtön neki is vetem magam. De arra nem számítottam, hogy ennyire érdekes kis dologban lesz részem. Hacsak nem sikerült úgymond valakit teljeséggel megsemmisítenem a koponyámmal, akkor tényleg valami fal féleségbe ütköztem. De nem egyszerű láthatatlannak tűnő fal volt olyan volt, mintha néha-néha kicsit tükröződött volna a felülete, de mégis halványan át lehetett rajta látni még ebben az állapotában is. Zavartan álltam előtte, mert még sosem jártam erre, hogy igazából ezt megtapasztaljam meg aztán nem is igazán voltak érdemleges kapcsolataim a munkán meg Ren-éken kívül úgy senkivel nem beszélgettem, aki különösebben érdekes titkokba avathatott volna be.
Valószínűleg órákig képes lettem volna tapogatni az előttem húzódó falat, ha rajtam múlott volna, de szerencsére megpillantottam valakit a túloldalán és mindent elkövettem annak érdekében, hogy meglásson. Valószínűleg egyenesen őrültnek gondolt, amiért a végére már úgy kapálóztam, mint egy totális idióta, de eszem ágában sem volt meghátrálni a lehetőségtől, hogy láthatóvá tegyem magam a számára. Hallani, mintha nem hallott volna, de ebben csak akkor lehettem teljesen biztos, amikor láttam, ahogy mozog a szája, de semmi hang nem jön ki rajta. Legalábbis hozzám nem jut el semmi. Annyira fókuszáltam arra, hogy valamit leolvassak a szájáról, hogy elfelejtettem, hogy valószínűleg figyelmeztetnem kellene. - Vigyázz..! - Szólaltam meg talán egy másodperccel később, mint kellett volna, de aztán az is ott volt, hogy a hangom valószínűleg hozzá sem jutott el, ahogyan az övé sem hozzám így az egész teljesen felesleges volt. - Bocsi.. Jól vagy? - Legszívesebben homlokon csaptam volna magam az ostobaságom miatt, hiszen megint csak nem hal, de ehhez még azt hiszem, hogy hozzá kell szoknom. Az automatikus reakciókat elég nehéz kikoptatni. Meg aztán nem is tudom, hogy miért is az én hibám, hogy nem szóltam neki. Mármint nekem sem szólt senki én is nekikoppantam. Nem kellemes, de azért nem is kifejezetten halálos érintkezés.
Nem tudom, hogy mégis mit mondhat így inkább csak próbálok a mozdulataiból olvasni valamit, de amikor a keze szintén megáll félúton, ahogy az enyém is az előbb kezdem azt érezni, hogy talán nem vagyok teljesen őrült és ez a valami, ami tényleg itt van, de mégis hogyan és miért? Meg akkor, hogy lehet ő az egyik oldalán én meg a másikon? Van ennek az egésznek valami jelentősége?
Azt hiszem ő is legalább annyira össze van zavarodva, mint én és mikor igyekszik láthatóan, artikuláltan beszélni próbálom leolvasni a szájáról, amit mond, de nem tudom, hogy mennyire sikerült ezért inkább csak megpaskolom a tenyerem a falat, ami szerencsémre még mindig ott van, mert még a végén a nagy lendületemben neki kevertem volna le egy hatalmas pofont.
Viszont most, hogy nem jut át a hangunk ki kell találni egy más fajta módot a kommunikációra. Sajnálatos módon nem készültem táblával meg krétával, mert nem gondoltam, hogy szükségem lesz rá ezért megpróbálok többé kevésbé a falra betűket formálni, de abban sem vagyok biztos, hogy tükrözve kellene írnom vagy sem, bár szerencsére a nevem nagy része amúgy is ugyanúgy nézne ki így is-úgy is.
Először egy M-t, majd egy I-t, majd pedig az N-t végül az A-t rajzolom fel lassan remélhetőleg mindegyiket sikeresen majd magamra mutatok. Úgy érzem magam, mintha az őskorban lennénk és megpróbálnánk valamit kihozni a legrosszabb helyzetből. Ennél már csak az lenne a fejlettebb kommunikáció, hogy te, én, barlang. De a jelen helyzetben az még lehetetlen is lenne.
〥 MADE BY WINNIEHELLFIRE 〥
Vendég
Vendég
Anonymous

mina & cody ✦ little wall-communication Empty
Témanyitásmina & cody ✦ little wall-communication Empty2021-08-09, 20:48

Mina & Cody

A sárga robogóm már régóta letakarva porosodott.
A múzeum zárva volt.
Nem esett az eső.
Mindez pedig megteremtette a tökéletes lehetőséget arra, hogy kiránduljak egyet. Nem tagadom, alapból hajlamos voltam inkább otthon dögleni még az ilyen napokon is, elővéve a kedvenc filmem vagy képregényemet és észre sem véve, hogy eltelt felettem egy teljes nap anélkül, hogy bármi produktívat is csináltam volna, de ma éreztem magamban némi… tettvágyat.
Ehhez elég nagyban hozzájárult az a pletyka, ami a reggelim vásárlása közben csapta meg a fülem.
Na de kezdjük az elején.
Általában sehova sem megyek a fülesem nélkül. Zenét hallgatva kelek és fekszem, olykor még fürdeni is úgy megyek, szóval mindenki megpróbálhatja maga elképzelni, hogy mekkora tragédiaként éltem meg mikor a lépcsőházból kilépve feltűnt, hogy a fülesemet ugyan eltettem, de a telefonomat nem! A reggeli szénhidrátbevitelem előtt voltam jócskán, szúrósabb mint egy tengeri sün, szóval eszemben sem volt megmászni kétszer a négy emeletet. Inkább beértem azzal, hogy a kedvenc helyem helyett, a sarki pékségből reggelizzek.
Épp a fahéjas csigámmal álltam sorba, amikor meghallottam azt a szócskát, hogy Clayton. Na már most, bármelyik normális ember frászt kapna attól, ha a szabadnapján, hajnal nyolckor a főnöke nevét suttogják a háta mögött, szóval onnantól kezdve úgy füleltem, mintha fizetnének érte. A főnökömről persze nem derült ki semmi kompromittáló, ellenben két témával, egy forrócsokival és a csigám felével később – mert akkor már úgy voltam vele, megreggelizek ott - elég érdekes téma került terítékre a két csacsogó nő között. Tükrökben látott színes alakok, meg áttetsző falak a város határában. Valaki az erdőben elvileg látott valamit, amit nem kellett volna. Talán valaki el is tűnt. Vagy meghalt?
Oké, ezt lehet, hogy már csak én találtam ki. De amit a falról hallottam az eléggé felkavart. A fal a város része volt amióta az eszemet tudom, de se átlátni se átmászni nem lehetett rajta – tudom, mert próbáltam. Nehezen hittem el, hogy hirtelen üveggé változott volna, de a szkeptikusságom ellenére utána akartam járni a dolognak.
Így kötöttem ki a robogómon. A sárga festék már itt-ott megkopott és látszott, hogy eredetileg kék volt, de olcsó volt fenntartani és kisebb távokon biztonságosan elvitt. Elrobogtam a színház előtt és meg sem álltam az erdőbe vezető kis útig, ahol félreálltam a motorommal és gyalog folytattam tovább.
Viszonylag gyakran jártam már erre, de mindig olyan érzés volt a falat keresni, mintha sose lehetnék biztos abban, hogy hol van. Pedig minden esetben ott volt.
Most nem.
Legalábbis nem láttam semmi különöset, pedig lassan fél órája bolyongtam azon a tisztássá szélesedő környéken, ahol a falat kellett volna találnom. De nem volt ott semmi. Rosszul emlékeztem volna? Forduljak vissza?
Ekkor mozgást pillantottam meg a szemem sarkából, és nem tagadom, rendesen megijedtem.
Te talán nem a legrosszabbra gondoltál volna, ha megmozdul melletted valami az erdőben? Mikor egyedül vagy?! És nincs nálad semmi, ami megvédhetne egy medvétől, de még egy őztől sem?!
Riadalmam azonban hamar elmúlt, mikor egy lány alakját pillantottam meg.
Egy lány? Igen, egy fiatal lány… integet nekem. Nekem?! Körbepillantottam gyors, mert az nem lehet, de nem láttam magamon kívül senki mást, akire várhatott volna. Oké, ez egyre furcsább… Láttam, hogy mondd is valamit, de nem hallottam, így inkább elindultam felé. Talán eltévedt? Vagy ez már magánterület és figyelmeztetni akar, hogy ne kószáljak erre?
- Heló…? Bocsi, nem vettelek észre egyből… – kezdtem volna zavart mentegetőzésbe, mikor már majdnem odaértem hozzá, de még mielőtt befejezhettem volna a mondandómat, nekiütköztem valaminek.
- A fenébe – léptem egyet hátra és kaptam azonnal az orromhoz, ami úgy nyilallt, mint amikor otthon nekimegyek a szekrényajtónak. Csakhogy itt nem volt előttem semmi. Pedig már lélekben felkészültem arra, hogy túléljem, hogy akkorát égek az ismeretlen lány előtt, hogy lefejelek egy fát…
Értetlenül néztem körbe, de mivel nem feltételeztem volna, hogy a lány vágott orrba, ezért kérdőn pislogtam rá, hogy ő esetleg látott-e valamit, amit én nem.
- Oké, nem vagyok egy erdőszakértő, de mikor legutóbb itt jártam, a fák még nem voltak erőszakosak – zsörtölődtem félhangosan a tarkómat dörzsölgetve, bokszoló fákat vizualizálva magam elé, akik lecsapják azokat, akik eltapossák a környék százszorszépeit. – Egyébként Cody vagyok, általában nem ennyire szerencsétlen – nyújtottam volna felé udvariasan a kezem, amikor az is nekiütközött valaminek.
A fal?!
Kinyújtottam mindkét kezem és a tenyereimet neki tudtam támasztani valami üvegszerűnek, ami mögött a lány állt. Ha ez a fal, akkor ő, hogy kerül oda…?
- Ez meg hogy lehetséges…? – biztos látta az arcomra kiülő zavart értetlenséget, de nem lehettem biztos abban, hogy hallja is, amit mondok.
Úgy éreztem mintha a fejem hirtelen rövidzárlatot kapna a sok feldolgozatlan információtól.
- Te is... érzed? – artikuláltam a kelleténél kicsit látványosabban az előttem lévő láthatatlan… valamire mutogatva.
Annyira nem lehetett rossz az a fahéjas csiga, hogy ilyesmit hallucináljak.


Nem szórt rá senki csillámport



Cody Anker
Lázadó
Lázadó
Cody Anker
Mesehõs :
mina & cody ✦ little wall-communication BWvL3x
A kis hableány
Ficánka
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
15
Titulus :
Professional Clownfish
A másik felem :
Oh, god,
what a handsome devil
mina & cody ✦ little wall-communication 2ea86dc959cceb16fcf132b06f4177ad7808f68a
that guy is.

✦ ✦ ✦ :
Zenedoboz :
Akinek az arcát viselem :
Cole Sprouse
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat (Stormreach)
Kereslek, de nem talállak :
✦ ✦ ✦ :
mina & cody ✦ little wall-communication Disney-The-Little-Mermaid-Flounder-Gif
i'm not a guppy
mina & cody ✦ little wall-communication Tumblr_inline_owunmyEVk61qlt39u_250
A tükör mögött :
Lharielle

mina & cody ✦ little wall-communication Empty
Témanyitásmina & cody ✦ little wall-communication Empty2021-08-01, 11:31

Mina & Cody
testing our communaction skills
aláfestés: i'm goodremélem tetszik   mina & cody ✦ little wall-communication 841472469   
Az esetek többségében nem mászkáltam a városhatár környékén, hiszen nem igazán volt túl sok szabadidőm. Szinte mindig be volt táblázva az időm és, ha esetleg akadt is pár szabad órácskám, akkor azt nem akartam azzal tölteni, hogy felfedezőútra megyek. De a mai napon szabadságot kaptam, aminek kifejezetten örültem. Legalábbis az első percében biztosan. Utána már nem igazán tudtam, hogy mégis mit is kellene kezdenem magammal, hiszen mindenki másnak dolgoznia kellett így egyedül voltam, mint a kisujjam. Persze időt szánhattam volna a teendőimre, amelyek a hátam mögött sorakoztak fel egyenesen feltornyosulva, de valahogy mindig úgy van, hogy az embernek, mikor hirtelen sok idő hullik az ölébe nincs is annyira kedve azokkal a dolgokkal foglalkozni, amik várnak rá. Sokszor inkább egyenest fejest ugrik az időpazarlásba. Én pedig pontosan ezt ettem most. Foglalkozhattam volna ezer meg kismillió dologgal. Utolérhettem volna magam három különböző helyen, de ehelyett inkább felfedezőútra indultam.
Nem tudom, hogy mégis mennyi ideje mehettem, amikor a gondolataimba temetkezve nekiütköztem valakinek, avagy inkább valaminek. - Bocsánat. - Azonnal elnézést is kértem már-már automatikusan, mert nem volt kedvem most másokkal leállni veszekedni így inkább illemtudóan bocsánatot kérve indultam volna tovább. De mikor felnéztem nem volt ott senki és zavarodottan lepillantottam hátha valakit a földre küldtem a kemény koponyámmal, de mikor ott sem találtam senkit egyenest körbe forogtam. Sehol nem láttam senkit így kinyújtottam a kezemet előre vagyis inkább megpróbálkoztam vele, mert félúton megállt. Mintha csak egy sziklafal választott volna el a túloldaltól, de teljesen átlátszónak tűnt. Zavarodottan tapogatóztam ezt a láthatatlan falat, amikor megpillantottam valakit annak túloldalán.
- Hééé! Hellloooo.. Sziaaa! - Kiabáltam, de mikor az úgy tűnt, hogy nem igazán van rá hatással elkezdtem hevesen kapálózni, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Lehet, hogy őrültnek fog nézni, de ugyanakkor ki az, aki nem őrült legalább egy icipicit?
〥 MADE BY WINNIEHELLFIRE 〥
Vendég
Vendég
Anonymous

mina & cody ✦ little wall-communication Empty
Témanyitásmina & cody ✦ little wall-communication Empty2021-08-01, 11:19

little wall-communication
Ficánka && Noi

Vendég
Vendég
Anonymous

mina & cody ✦ little wall-communication Empty
Témanyitásmina & cody ✦ little wall-communication Empty

Ajánlott tartalom

mina & cody ✦ little wall-communication Empty
 

mina & cody ✦ little wall-communication

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» mina & soren ✦ what's on the menu?
» Cody Anker
» Strike up a friendship! ✦ Miyoung & Cody
» This wall is actually our looking glass
» What's beyond the wall? ✦ Hook & Hades