[Amikor a Grincs segítséggel ellopja a karácsonyt]

A Grincs nem volt elragadtatva a jövevényektől, akiknek láthatóan fogalmuk sem volt az kilétéről, ez pedig még jobban bosszantotta, hiszen mindenki ismerte a hegyen lakó szörnyeteget, aki utálta a karácsonyt és borsot tört a kifalviak orra alá.
- Miről beszélsz? Életemben nem láttalak! – mászott bele először Blunk arcába felháborodva. Ordítása visszhangzott a környéken. A háttérben Max kutyaformában ingatta a fejét, és bele sem mert gondolni abba, hogy mi fog kisülni ebből a találkozóból. Azonban Max sose utasította el az ingyen pocak- és fülvakarást, így hagyta, hogy Blunk a közelébe merészkedjen.
Mindeközben a Grincs teljes figyelmét Hook kapitánynak és Ursulának szentelte, bár az utóbbi kettő talán jobb értékelte volna, ha a Grincs olyan gyorsan eltűnt volna, amilyen gyorsan érkezett. Főleg azok után, hogy Hook megkérdezte a Grincset, hogy miért zöldszínű a bőre. Több se kellett a Grincsnek, leszökkent a farönkről, hogy ezúttal Hook kapitány tapasztalhassa meg azt a bűzt, amely a Grincsből áradt. Blunk vélhetően nem érezte a szagot, hiszen az orra múltjából kifolyólag hozzászokhatott a szemétszaghoz.
- Mégis miféle kérdés ez? És neked miért van szakállad, he? He?! Na erre válaszolj! Maaaax, harapd bokán! – intett szőrös mutatóujjával Hook irányába, azonban Maxet láthatóan lefoglalta Blunk, és esze ágában sem volt feltápászkodni a hóból. A Grincs toporzékolt a hóban, amiért Max nem engedelmeskedett neki, aztán hatalmas levegőt véve rendezte a gondolatait.
- A Gonosztevők Internacionális Ligájára értettem. Ők azok mindenkinek segítenek az ügyes-bajos dolgaikban, de ha fogalmatok sincs arról, hogy miről beszélek, akkor TŰNÉS A HEGYEMRŐL! – Az utolsó szavaknál megint kiabálni kezdett, immár Ursula bemutatkozása sem hatotta meg, hiszen úgy gondolta, hogy ha nem az ügynökségtől jöttek, akkor nem segíthetnek az ügyében.
Max felemelte a fejét, amikor Ursula említette, hogy menedéket és meleg ruhákat akartak keresni a hegyen, s bár megvolt a véleménye az ötletről, még nem árulta el nekik, hogy tud beszélni.
A Grincs visszamászott a farönk tetejére, aktiválta a csapóajtót, és mielőtt eltűnt volna, még egyszer távozásra szólította fel az idegenek. Amikor magukra maradtak, Max a hasára fordult, feltápászkodott és lerázta magáról a havat.
- Ha meleg ruhákat és ételt szeretnének, akkor az ellenkező irányba kellene menniük. A völgyben található Kifalva, ahol éppen a karácsonyra készülnek, ott találnak maguknak mindent, amire szükségük lehet. Elnézést pedig a Grincs viselkedéséért, gyűlöli a karácsonyi időszakot…
- Aardvarkian Abakenezer Ki, gyűlöllek! Aaron B. Benson Ki, gyűlöllek! Gyűlöllek, gyűlöllek, duplán gyűlöllek! Teljességgel megvetlek! – szakította félbe Max beszédét a Grincs kiabálása, aki a hegy tetejéről zúdította gyűlöletét a kifalviakra. Szigorúan ábécé-sorrendben.
- Jaj, ne… Megint kezdi – csóválta a fejét Max, és könyörgően pillantott a három idegenre. – Tudom, eléggé nehéz természet, de kérem, segítsenek neki egyszer győzni a Kik felett, hátha utána nem kell többé minden karácsony közeledtével ezt hallgatni.
Miközben Max könyörgött Ursulának, Hooknak és Blunknak, a Grincs folytatta a telefonkönyvben talált nevek kiáltozását.
- Be tudom engedni magukat hozzánk, ahol felmelegedhetnek, mielőtt visszaindulnának a faluba – tette hozzá Max, abban reménykedve, hogy ez az ajánlat kellően csábító lesz ahhoz is, hogy segítsenek végül ellopni a karácsonyt.

//Legyetek bátran kreatívak és ha úgy érzitek, nyugodtan használjátok a karaktereitek képességeit! Határidő a vizsgák, költözések, ünnepek egyebek miatt: 2024.02.03. éjfél (külfödieknek a saját ideje szerint éjfél) //

[Karácsony előtti éjszaka]

Karácsony. Micsoda rémséges ünnep! A hetek óta zajló készülődés, sütés-főzés és az őrült ajándék hajkurászás felettébb bosszússá varázsolta a férfit. Nem mintha kivette volna a részét az őrületből, szimplán bosszantotta a tény, hogy ez az ünnep mekkora népszerűségre tett szert. Sosem kedvelte North ünnepét, hiszen minden a szeretetről és a családokról szólt. A férfi azonban nem látott benne mást, mint képmutató mosolyokat, édesnek tűnő hazug bókokat és túlzott költekezést. A szeretet ünnepén nem volt helye a terrornak, de elhatározta, hogy idén ez másképp lesz.
- Ha már annyira ünnepelni akarják ezt az ostoba napot, akkor ideje lenne móresre tanítani őket – morfondírozott magában, miközben az éjszaka leple alatt fel-alá mászkált a lakásában. A férfi mindennél jobban gyűlölte, ha másokat boldognak látott, azonban nem tagadhatta le azt a picike tényt, hogy ő is szeretett szórakozni.
- Itt az ideje, hogy mi is mókázzunk, kicsikém – mosolyodott el sötéten, miközben ujjaival végigsimított a fekete homokból szőtt lovon. Az árnyékok a lakáson kívül nyújtóztak, s amíg Fata Morgana lakói az igazak álmát aludták, a sötétség rátelepedett a városra és láthatatlanul beférkőzött az emberek álmai közé.


[Amikor a Grincs segítséggel ellopja a karácsonyt]

A karácsony ellopása valamiért mindig is izgatta az emberek fantáziáját, de létezett egy személy, aki mindenki másnál jobban gyűlölte ezt az ünnepet. Épphogy átbeszélte a visszhangjával a napirendjét és megállapította, hogy nem mondhatja le a vacsorát önmagával, amikor Max bekocogott a helyiségbe.
A vadászkutya hamarosan emberi alakot öltött, hogy beszámolhasson gazdájának a történtekről. A Grincs felháborodottan pattant fel az ütött-kopott karosszékéből.
- Mi az, hogy az én hegyemen haladnak felfelé idegenek?! Max! Ezt nem engedhetjük meg nekik! – A teleszkópja felé iramodott, tikkelő szemmel hajolt a szerkezethez, mert azt hitte, megint azok az ostoba Kik tervezik megviccelni őt. Azonban a Grincs tévedett, ugyanis a hóborította hegyoldalon három alak haladt az otthona irányába, de egyikőjük sem hasonlított egyetlen kifalvira sem.
- Idegenek. Még sose láttam őket a környéken. Szerinted lehet, hogy közül van a…  - kezdett bele Max emberként, mire a Grincs ingerülten leintette őt. Maxnek lehetősége sem volt felhozni a témát, mert a Grincs nem szeretett beszélni róla. Tulajdonképpen, a Grincs semmit nem szeretett.
- Ne beszélj botorságokat! Biztos vagyok benne, hogy az ügynökség végre válaszolt a levelemre, és segíteni küldték őket! Nyomás Max! – tartotta fel a mutatóujját a magasba vidáman, hiszen végre egyszer neki kedvezett a szerencse. Max felsóhajtva változott vissza kutyává, a Grincs rövidítő járatait használva Hook, Ursula és Blunk elé vágtak.
A Grincs egy ordas farönkből préselte ki magát, amelyre Blunk talán éppen lerogyni tervezett, vagy csak közelebbről meg akarta szemlélni a hosszas kutyagolás után. Mindenesetre rémülten konstatálta, hogy a főnökére, Phobos hercegre hasonlító alak mászott ki a fából. A látogatóknak rengeteg kérdése akadt, a fagyos hegyi levegő összeborzolta a hajukat és beszökött a vékony ruháik alá. Ez azonban nem akadályozta meg a Grincset abban, hogy fenyegetően felszökkenjen a rönk tetejére, és számonkérje őket, hiszen a járatban volt ideje átgondolni a helyzetet, és inkább gyanakvással kezelni a jövevényeket.
- Kik vagytok ti? Mégis mit kerestek az ÉN hegyemen? Az ügynökségtől jöttetek, vagy a Kik küldtek titeket?  – mutogatott hol Hookra, hol Ursulára, hol pedig Blunkra. Max panaszosan felnyögött, hiszen továbbra sem akarta elhinni, hogy a zöld gazdája nem volt hajlandó meghallgatni őt. A kutya inkább leült a hóba, és némán szemlélte a jövevényeket. Nem mert a közelükbe menni, ugyanis Hook és Ursula irányából gonosz erőket érzett, egyedül Blunkot volt hajlandó közel engedni magához.

//Legyetek bátran kreatívak és ha úgy érzitek, nyugodtan használjátok a karaktereitek képességeit! Határidő a vizsgák, költözések, ünnepek egyebek miatt: 2024.01.17. éjfél (külfödieknek a saját ideje szerint éjfél) //