I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
Apró mosolyra húzódnak ajkaim Oliver biztatására. Milyen kedves fiú. Gondtalanul tartja bennünk a lelket, holott még csak most ismertük meg egymást. A vak is láthatja, hogy az önzetlensége a fellegekig ér. Hálásan pislogok vissza rá, aztán fordulok csak Haakon irányába. Egyrészt örömmel, másrészt aggodalommal tölt el, hogy ez a lány félelmetes hasonmása a kávézóban dolgozónak. Lenne valami közük egymáshoz? Kai...Kai... Az idegen férfi csak tovább emlegeti a fiú nevét. Hiába tűnik úgy, hogy félreértelmeztük a szándékait, mindezek ellenére több információval szolgál még így is. A tükör, Gerda és a szívbe fúródott üvegszilánk... Mintha csak egy mesebeli történet festődne le előttünk a maga zord hangulatával. Gerdát tovább tartom karjaimban, hiába tudom, hogy az én testem melege nem lesz elegendő életben tartani őt. Mégsem tágítok mellőle. Nem akarok még valakit elveszíteni. - Eltűnt... Talán hallgatnunk kellett volna rá, de ő olyan...ijesztő volt. - nem bíztam a férfiban. Hűvös érzések leptek el, amikor megpillantottam. Nem volt emberi. Talán nem is volt ember. - Nem a te hibád Oliver. Mindannyian bizalmatlanok voltunk, bár mi mást vár az ember, amikor egy baleset helyszínén rideg nyugodtsággal bámul a távolból? Lehet igazat mondott, de ettől még nem tudhatjuk mennyire bízhatunk benne. Talán így a jobb. - próbálok javítani a keserű helyzetünkön, majd csak némán hallgatom a fiúk társalgását a további terveket illetően. - Haakon...mit tudsz te a megaphoneokról? - szkeptikusan nézek rá, de közben széles vigyorra húzódnak az ajkaim. Mindig meg tud lepni. Mindezek után a jelenetek úgy pörögnek le előttem, mint egy rövid filmjelenet, míg Oliver és Haakon a szán szétszedésén dolgoznak. Zavartan meredek a fiúk párosára, míg Gerda hideg kezeit szorongatom sajátomban. - I-igenis! - meglepetten rázódok vissza a jelenbe, amikor Oliver felszólít a segítségre. Elsőre tétován emelem le Gerdát az ölemről, majd mielőtt még felegyenesednék megsimogatom a lány feje búbját. - Minden rendben lesz. Segítünk megtalálni Kai-t. - suttogom a lánynak, ha hall, ha nem, majd felpattanok a földről és az Oliver által kiadott parancsoknak is eleget teszek. Nagy nehezen, de lecibálom a ponyvát a kocsiról. Gerdát óvatosan a szánba helyezzük, hallgatok Oliverre és Haakonra, bár egyértelmű volt részemről, hogy nem akarok több kárt tenni a lány testében. Szomorkás arccal figyelem az eszméletlen lány arcát, míg várjuk, hogy a szél belekapjon a vitorlákba. - Talán egy része igaz volt. - szállok be a fiúk közötti beszélgetésbe. - Hogy miért készítette? Láttátok rajta. Csöpögött a rosszindulattól. Mintha maga lett volna az ördög. - még a hideg is kiráz tőle. Az a valami, férfi, nevezzük így, nem volt tiszta lelkű. Ha pedig képes volt egy ilyen tükröt létrehozni, egészen biztos vagyok benne, hogy a szándékai is hasonlóan gonoszak voltak. - Engem a tükör darabkái is zavarnak. Ha több van belőle, még pedig úgy tűnik igen, akkor nem csak Kai lehet az egyetlen áldozat. Cassy...mármint Gerda tudna nekünk segíteni megérteni az egészet. De mi nem hagyhatjuk, hogy ezt az egész feladatot egymaga próbálja megoldani. Fiúk. Tegyünk meg mindent Kaiért és Gerdáért. - szinte kérlelve nézek a fiúkra, remélve, hogy szavak nélkül is megerősítik gondolataikat. Aztán csak a fák irányába pillantok. Rideg és zord csupasz faágakra lelek felettünk tornyosulni. Elszomorít a gondolat, hogy az állatvilágnak eddig nyomát sem láttam. Frostcall berkeiben azért hallhattam némi dalolászó madárka csicsergését. Képesség: ✦ Fel tudod venni a mesebeli kis kolibri alakodat, és repülni is tudsz, persze csak rövid távon és az éghajlatnak megfelelően hamar bajod eshet ha a szabadban repdesel a téli hidegben ✦ Különleges képességed, hogy bármikor fel tudsz vidítani egy gyereket ✦ Értesz a madarak nyelvén, képes vagy kommunikálni velük
A nagy hűhó miatt, nem is néztem meg még annyira a lányt, csak egy pillanatra, ám amikor Alune kérdezi, hogy az nem Cassy-e és nem-e ismerem fel, most már jobban megnézem. Tényleg hasonlított rá, csodálkozva is pislogok egy párat, mire megtudok végre szólalni. -De… De tényleg nagyon hasonlít rá. – adok neki végül igazat. Igaz, nem sokszor láttam, de néha a sulis társak miatt betévedtünk ide-oda, többek közt oda is, ahol ő dolgozik. Így viszont végképp nem tudom eldönteni, hogy mi történt és mi folyik itt. -Nem, nem működik. Nincs térerő. – sóhajtok fel, amikor a mobilról kérdez. Ami eléggé fura, hiszen a mai modern világban azért még egy ilyen helyen is kéne lennie műholdas jelnek, vagyis azt hiszem. Amikor az ismeretlen férfi elkezd arról magyarázni, hogy a tükör az övé, arra felkapom a fejemet. Végig hallgatom őt, de a válaszok mellett, újabb kérdések is felmerültek, plusz néhány szál csak még kuszábbnak tűnik. Soha nem szerettem a bonyodalmas dolgokat, ezért kedvelem az állatok társaságát inkább. -Miért nem pusztította még el a tükröt, ha ilyen veszélyes? – vetem fel a kb költői kérdést. -Nem az lenne az észszerű? – pillantok fel a férfira, majd vissza a lányra. Valóban ő csinálta volna a bajt a barátjának? Bárcsak ébren lenne és el tudná magyarázni vagy rá tudna cáfolni az idegenre, így nehéz. Nem tudni, hogy kinek kellene hinni. -Várjon, hová megy? Hé! – kiáltok még utána, de eltűnt, mint a kámfor. Mégis ki ő vagy mi ő? Talán valamilyen varázsló lenne? De hát azok csak a mesében léteznek, nem? Ezek után Oliver kezdett el megint csak beszélni arról, hogy ezt mennyire elszúrta. Nem áll jól a szénánk, az egyszer biztos. -Na igen, gyalog elég nehéz, főleg, hogy van egy sérült. Az állatokat ide hívni meg nehéz, főleg hogy nincs semmilyen eszközünk rá. Ha legalább egy megaphone lenne, akkor lenne esély, de így semmi. – nem hiszem, hogy egy magamtól tudnék hangosan olyan hangot kiadni, mint a szarvasok vagy lovak vagy akármi. Pedig ilyen terepen tuti lennének. -O-oké!– megyek neki segíteni. Idővel Alune segítsége is elkél, majd Oliver utasításait követve, végezzük a munkákat. Nem tudom, hogy ez így sikerülhet-e, de úgy tűnik, hogy nagyon tudja, hogy mit csinál. Csak kérdés, hogy mennyi időnk van még, mielőtt ide ér a vihar és teljesen szétfagynánk. -El se hiszem, hogy időben megcsináltuk. – csodálkozok. Igaz, nem tökéletes, meg nem a legszebb, de ha működik, akkor kit érdekel, nem igaz? -Jól van, óvatosan tegyük a szánba. Ne hogy rontsunk a helyzetén. – a fejét is alá támasztjuk, majd miután a szánba helyeztük a lányt, akkor mi is beszállunk. Nyelek egyet, de azért próbálom nem annyira feltűnően csinálni. Kapaszkodok a szánba, de Gerdat is tartom, ne hogy neki legyen baja. -Nem tudom… Hallottad, én próbáltam rákérdezni, hogy akkor miért nem pusztítja el, ha ez tényleg ilyen veszélyes. – sóhajtok fel, majd amikor a lányról kérdez, lenézek rá. -I-igen…vagyis hasonlít rá. Viszont ezt, már csak akkor tudjuk meg, ha felébred. Addig pedig hát ha találunk segítséget. – ha a nővérem tudná, hogy mibe keveredtem bele, akkor tuti ki lenne akadva.
Then they wanted to fly up to heaven itself, to scoff at the angels, and our Lord. The higher they flew with the mirror, the wider it grinned. They could hardly manage to hold it. Higher they flew, and higher still, nearer to heaven and the angels. Then the grinning mirror trembled with such violence that it slipped from their hands and fell to the earth, where it shattered into hundreds of millions of billions of bits, or perhaps even more. Anyway Happy Snoggletog to Everyone!
Náluk vannak havas tájak... Akkor végképp elvesztem a kérdéssel, hogy nálunk miért csak v o l t a k, az is csak az emlékeimben. Tudom-tudom, viszont nem, ez nem a globális felmelegedés, ez valami más, ám nem marad időm hosszabban elmélkedni a kérdésen, mert az események villámgyorsan felpörögnek, mint Takonypóc gyomra, ha degeszre zabálja magát szar kajákkal. Mind azonnal a balesetet szenvedett lány segítségére sietünk. Biztossá válik, hogy nem ismerem őket, sem Cassy-t, sem ezt a Sabra nevű akárkit. Kissé abszurd, de valóban nem. Mármint komolyan az a legjobb szó, hogy abszurd, ugyanis számtalan közvéleménykutatást és felmérést folytattam az utóbbi években, tényleg volt minden, a népszámlálástól a lakossági igényfelmérésig, még magánakcióban is, azonban sosem - ismétlem: s o s e m - találkoztam a nevükkel, vagy az arcukkal. Pedig nem tűnnek olyanoknak, akik nem vesznek részt egy közösség életében, na jó, Haakon még csak-csak, de Alune... Sajnos semmilyen igazoló iratra nem bukkanok, amikor átkutatom a fekvő betegünk zsebeit, csak egy gyűrött képre róla és valami srácról, mindketten önfeledten vigyorognak rajta, mintha a világ szép és tökéletes volna - ebben azért akadt némi tévedés -, megfordítom, de a hátoldalával sem vezet nyomra. Zsebre rakom, talán még hasznunkra lesz, hozzátartozó keresésénél mondjuk, ha továbbra sem ébred fel, kell még egy arc. - Nos, a recepciózás valószínűleg többet jelent, mint gondolnád - jegyzem meg Alune-nak egy bátorító mosoly kíséretében, viszont hamar elkomorul, ahogy ismét a Cassy-nek nevezett lányra nézek. Muszáj segítenünk rajta. Egy röpke pillanatra figyelem nélkül hagyjuk a lányokat, hogy újra menetképessé tegyük egyikük járművét. - Ez az - regisztrálom elégedetten a sikeres szánállítási kísérletünket, persze elég megterheléstől még egy darabig szuszogva kapkodom a levegőt - de én egy hablaty vagyok, nem erőember, ezzel már megbékéltem, többnyire -, úgy veszem szemügyre a balesetet szintén épségben megúszó közlekedési eszközt is. Alune kérdésére rögtön a mobilom után kezdek kutatni a ruhám zsebeiben, ám hamar bevillan a kép arról, ahogy a kávéfőző mellett hever, én pedig kulcsra zárom az ajtót magam mögött, és elindulok haza. - Alighanem Közösségi Központban hagytam - válaszolok a lánynak, mert bármennyire is szeretnék telefonálni a többieknek, én biztosan el vagyok zárva a külvilágtól, mindazonáltal ezen van, aki örvendezne, hogy legalább egy kicsit magammal foglalkozom - elmondásuk szerint -, még ha a fantomtelefon után nyúlva pánikolni is kezdek, hogy elszalasztok valami fontos szükséget. Alune szerencsére ugyanolyan bizalmatlan a férfival szemben, mint amilyen én is vagyok, a megérzéseim iránt ez egyszerre ébreszt bennem önbizalmat és feszülök be tőlük még jobban. A nyelve nagy mázlinkra megered, a magam részéről hagyom is beszélni, miközben egyszerre próbálom elraktározni a rengeteg átadott információt és kapcsolatot keresni köztük. A férfi közeledésére azért sem hátráltam - tegyük hozzá, nem is volt hova -, makacsul kihúztam magam, visszarendezem a fintort is, ami azt jelzi: egy pillanatra elbizonytalanodtam, és végül úgy döntök, a lábamat sem eresztem le, elvégre ha az álmaim igazak, egy ugyanolyan fafejű viking vagyok, mint a többi. Majd én megmutatom neked mi az ócska, te goromba fráter! - Ez-ez-ezt ti is láttátok? Egyszerűen eltűnt! - kezdek hitetlen hüledezésbe. Ki volt ez? Vagy csak a szemem káprázott? Megbolondultam, beleőrültem a Fata Morgana rejtélybe, egyszerűen megzakkantam. - Ezt-ezt-ezt lehet, hogy elszúrtam, úgy értem lehettem volna kevésbé mogorva, de... az örvendezése után azon, hogy meghalunk, nem vagyok benne biztos, hogy annyira segítőkész, amennyire annak mondta magát... vagy csak én érzem így? - nézek rájuk, várva, hogy valamelyikük egyetértsen velem, vagy megragadja a grabancomat, és meg akarjon ütni ezért - ami sokkal valóságosabb reakció volna, nem hibáztatnám őket, mert ez az alak lényegében a homlokunkra rajzolta a halál bélyegét. Ekkor támad fel a szél, innentől pedig a helyzetünk egyre nyugtalanítóbbá válik. Talán nem kellett volna fenyegetnem... Vagy csak nem a lábammal... - Ha gyalog indulunk el, valószínűleg nem jutunk messzire, a szánnal pedig toló- és húzóerő nélkül semeddig sem, és hacsak nem látjátok a közelben a lovakat vagy szarvasokat, vagy nem tudtok valamiféle... vészbőgést leadni, találnunk kell valami más megoldást, nincs idő megkeresni őket, mert a szél alapján... - summázom a meglátásaimat, amikor egy pillanatra szünetet tartok a mondandómban, hiszen hacsak az öreg szövegelése alatt nem indult el az állatok után Haakon, akkor... A szél! A szánra hasalok és kutakodni kezdek, hátha a kezembe akad valami használható. Takaró, étel, csákány, kötél, madzag... Rögtön arrébb citálok egy nagyobb ládát, ami érdekes lehet, és az ócskának nevezett lábammal kezdem püfölni, hogy leverjem róla a lakatot. Egy tarisznya arany, egy térkép, egy ponyva... Thornak hála, ponyva! A lábtartó valószínűleg, csak kényelmi funkció, vagyis... - Haakon, segíts kiszedni ebből a szögeket - kérem meg, bemászom a járműbe és a lábammal már rángatni is kezdem őket teljes erővel a fából, az éppel pedig eltartom magamtól és adok magamnak egy kis plusz erőt. - Azt hiszem, nincs több - konstatálom. - - Szedjük mindkét deszkát, de óvatosan, egyben kell, hogy maradjanak. Leemeljük a léceket a földre, még kifeszegetek egy szöget, amit nem vettem észre, hátra is esek a hóba. Szép volt Oliver, tuti azt hiszik valami megszállott vagy, amíg nem tudják mire készülsz. - Alune, hozzátok a madzagot, a ponyvát, a kötelet, és gyertek segíteni - kiáltom el magam az erősödő viharban. - Csak tegyétek le ide mellénk. Fordítsátok merőlegesen az egyik fát a másikra. Nagyon jó! - A madzagért nyúlok, és rögzítem egymáshoz őket, amilyen alaposan csak bírom. - Ha lovaink vagy szarvasaink nincsenek is, a szél elég erős, talán be tudjuk fogni, és ha szerencsénk van egy darabig egy irányba fog fújni, ahhoz, hogy haladjunk vele, úgyhogy csinálhatunk egy vitorlát. Rögzítsétek a tetejéhez a merőleges fához a ponyvát, biztosan vannak még szögek, van rajta fűzőlyuk, abba üssétek, és ferdítsétek el, és használjátok a kötelet, a csákánnyal szerintem el is tudjátok vágni - meghúzom és eltépem a madzagot, a biztonság kedvéért 2-3 szöget is beleütök, hogy egyben tartsa őket. - Ahhoz, hogy minden oldalról be tudjuk fogni, talán nincs elég eszközünk, és nem tudom mennyire lesz masszív, de ha elég nagy az erőkar, akkor egy darabig használható, és van egy kis időnk, amíg eltörne a szárfa, és egy kicsit messzebb jó eséllyel találunk valami kunyhót, vagy bármit, ahol meghúzhatjuk magunkat, legrosszabb esetben rögzítjük a ponyvát a szánra és csinálunk belőle egy tetőt, mint egy sátor - miután kihúztuk a ponyvát, a madzagot körbetekerem az anyagon, hogy ne libegjen és akadályozzon minket a következő lépésben. - Segítsetek beleállítani - csavarom vissza a lábamat, és felállok, mielőtt megfognám a fa egyik végét, hogy középre igazítsam, és bemásszak mellé tartani. - Most pedig toljátok - kérem őket, én pedig minden erőmmel igyekszem támasza lenni. - Jó. Gyertek ide, fogjátok meg kétoldalról, amíg odaerősítem - ha teszik, amit kérek, és már mindketten egyenesen tartják, láb le, beleverem a maradék szöget minél több ponton. - Mert a lábam... egyáltalán... nem... ócska - hagyják el a szavak a számat, minden ütéssel, arról nem is beszélve, hogy több a fém benne, mint a fa. A kötelet megtekerem az árboc körül, láb fel, és a két oldalán is odacsomózom. - Remek! Alune, tegyétek be a lányt a szánba - adom ki az újabb utasítást, miközben kioldom a vitorlánkat, a maradék kötelet pedig kétoldalon a lyukakba fűzöm, megcsomózom, és a szán jobbján és balján is megkötözöm, és bepattanok melléjük, elég szorosan ülünk, elvégre ezt a járművet nem ennyi főre optimalizálták, de így talán még kevésbé vág arcunkba a szél. - Kapaszkodjatok, semmit nem ígérek, de szerintem ez rázós lesz, segítsetek tartani az árbócot - kérem őket, mert a szögek és a kötél ötletem sincs meddig szolgálják a haladást, és a hátamat a támlának, a talpamat - a műt és az igazit is - a szárfának nyomom, és Thorhoz imádkozom, hogy bejöjjön az ötletem. A lányra pillantok, főként miatta nem ártana, ha sikerülne. - Szerintetek igazat mondott? - tudakolom a véleményüket, mert az öreg története alapján Gerda a hibás, viszont nem tudom elengedni az érzést, amit keltett bennem, ahogy fröcsögött belőle a rosszindulat. - Mármint akármi is történt meg kell találjuk ezt a Kai-t és az úgynevezett királynőt is, de mégis ki és miért hoz létre valaki egy i l y e n tükröt? - Egy pillanatra eltöprengek azon, vajon a barátaim vagy esetleg én mit látnék az üvegében, és ahogy a közös fényképüket bámulom azon is, vajon mi történhetett a lány barátjával. - Várjatok egy percet, ez-ez-ez a valaki Gerdának nevezte, de te Cassy-nek hívtad, nem? - vetek fel egy újabb rejtélyt. - Viszont a jó hír, hogy tudjuk kit keressünk - mutatom meg a fotót az útitársaimnak. A tekintetem róla a még alvó Gerdára siklik, remélem lassan ő is magához tér.
Képességek (hátha nem felejtem el): ✦ Képes ráhangolódni a sárkányokra, bizalmat ébreszt bennük és ösztönösen megérezi, mire van szükségük. ✦ Képes különféle ketyeréket megtervezni és kivitelezni.
néhány szó ♛ el capitan ♛ note: A badass Hablaty egy létező fogalom?
Eret ✦ Dél
Halvér ✦ Észak
Takónypóc ✦ Észak
Felkészül: Hanga, Dagur, Mala és Bélhangos
✦ ✦ ✦ :
A tükör mögött :
jinnyjoewish
2024-01-22, 00:27
Phobos Athanasiou írta:
Hókirálynõ kaland
[A Tükör titka]
Egyetlen apró mozzanat elég volt ahhoz, hogy baleset kerekedjen belőle. Szerencsére a szán vezetőjét leszámítva mindenki ép bőrrel megúszta ezt az útszéli találkozást. A lány azonban nem nincs magánál, hogy tudjon válaszolni Hablaty kérdéseire, továbbra is mozdulatlanul hever a hóban. A fiúk sikeresen felállítják a szánt, azonban húzóerő nélkül nem jutnak vele messzire, arra azonban talán megfelelne, hogy a sérült lányt belefektessék, ne a hóban feküdjön. Babafog testének a melege nem lenne elegendő melegen tartani őt. Ryder felvetése is jó ötletnek hangzik, azonban ahhoz meg kellene találni az elszabadult lovakat, vagy a közelben szarvasokat kellene találni, ugyanis a telefonnal hiába próbálkoznának, a lány és a felbukkanó férfi öltözéke alapján lerí, hogy egy teljesen másik korszakban voltak, amely során még nem találták fel a mobiltelefonokat. A férfi zsebre tett kézzel, víg mosollyal az arcán ingatja a fejét a három fiatal reakciója kapcsán. Máris a legrosszabbat feltételezik róla, pedig nem is ismerik, de hát a férfi számára nem volt ismeretlen az előítéletesség, ezért szórakozik remekül a – számára – három gyermek reakcióján. - Az enyém, és figyelmeztettem, hogy ne induljon egyedül útnak, de azt válaszolta, hogy az ő hibája, ami ezzel a bizonyos Kai-val történt, így egyedül kell helyrehoznia azt – vonta meg a vállát, hiszen nem érzett felelősséget azért, mert a lány figyelmetlen volt. Azonban a szórakozott mosoly az arcán sötétté vált, ahogy Hablaty fenyegetni kezdte őt a lábával. - Megfagyasztja az emberek szívét és káoszt okoz. Rosszindulatot gerjeszt mindenkiben, aki hozzáér és egymás ellen hangolja még a legjobb barátokat is. A helyedben pedig letenném azt az ócska falábat, majd kétszer is átgondolnám, hogy kit fenyegetsz! – szűrte a fogai között a férfi, azonban ahogy Hablaty felé lépett, egyre magasabbnak tűnt, míg az árnyéka rá nem vetült mindhármójukra. - Gerda fagyasztotta meg a tükörszilánkkal a barátját, aki pedig csatlakozott a Királynőhöz, aki szintén a tükrömet akarja. Ha a királynő előbb szerzi meg, akkor soha nem fog elolvadni a hó, dermesztő hideg köszönt be és a végén mindenki meghal. Engem természetesen nem érint, nem halhatok bele, de ti, a lány és a kis barátja… Mind meghaltok, ha a Királynő ráteszi a kezét a szilánkokra. Felajánlottam Gerdának, hogy elkísérem, de ő elhajtott. Gyermeteg büszkeséggel a saját küldetésének magáénak vallja a barátja megmentését, fel sem fogva, hogy a világotok sorsa forog kockán – intett a kezével a sérült lány irányába, aki koránt sem tűnt olyan büszkének, mint ahogyan leírta, azonban össze-visszabeszélt sületlenségeket. - A jövőben gondoljátok át kit gyanúsítgattok, és sok sikert Gerda megmentéséhez. – Az idegen eltűnt, mintha nem is lett volna jelen, pedig nagyon is valós volt, akár egy lidérces álom. Mégis, sértettségének hangot adva magukra hagyta a fiatalokat, hogy önmaguk boldoguljanak a készülődő hóviharban, amely elől szerencsés lett volna fedezékbe húzódni.
//Legyetek bátran kreatívak és ha úgy érzitek, nyugodtan használjátok a karaktereitek képességeit! Határidő a vizsgák, költözések, ünnepek egyebek miatt: 2024.02.03. éjfél (külfödieknek a saját ideje szerint éjfél) //
Rengeteg teendőm van...mármint lett volna! Ott vannak a vizsgák, a felvételi, Fogtündér rendelője! Mégsem maradhat mindez félbe egy délutáni szundi miatt! De elaludtam? Miért nem emlékszem rá? Esetleg hallucinálom az egészet? Ahogy a másik két illetőre pillantok -főként Haakon miatt-, csak még jobban kerekednek a szemeim és már kezdeném is a pánikszerű "nem, nem, nem" sorozatomat, amikor végül paták hadserege zavarja meg a hajszálközeli kifakadásomat Oliver felkiáltását követően. Nem mintha a bemutatkozás olyan hosszadalmasra sikeredett volna, de legalább Haakonnak sikerült kiböknie a nevem Oliver előtt. Oliver...egyáltalán nem hangzik ismerősnek. Bár ezen lesz időm később is aggódni, egyelőre meg kell emésztenem magamban a halálközeli élményt, mely' balesetnek most nem én lettem az elszenvedője. Aggodalmas szemeimet sikerül felnyitnom a korábbi védekezőpóz felvevése után, s Haakon oldalán már el is indulok a harmadik tagunkat követve. A baleset borzasztóan néz ki, ezt pedig az előbukkanó lány szemöldökfeletti sérülése is megerősítette. Ösztönösen guggolok le a lány mellé, miközben Oliver gépfegyverszerű szóhalmazát megemésztem. - Haakon, nem ismered fel? Cassyre hasonlít. Tudod, Sabránál dolgozik. Vagy még...nem jártál ott? - pislogok fel korábbi páciensünkre, aztán csak visszafordulok Oliver és a lány irányába. - Fogorvosnál recepicózok...az számít, nem? - ejtek is egy bágyadt, bizonytalan mosolyt. Fogalmam sincs, hogy nagy hasznunkra leszek-e, de meg kell óvnom ezt a lányt. Érzem a bensőmben, hogy mindent meg kell tegyek érte. Hiszen...hiszen a bátyámért semmit sem tudtam tenni... Haakon nyaka körül kioldom a sálat, majd a hóban heverő lányt magamhoz vonva nyomom homlokához a sálat, épp annyi erővel, hogy ne okozzak több fájdalmat, de a vérzést el tudjam állítani. Le is cövekelek a lány oldalán, ameddig a fiúk teszik a fiús dolgaikat. A Kai nevű illető szóbahozatalára nem kapnak semmiféle reakciót. Jelenleg megvan a prioritásunk, az pedig ennek a lánynak a biztonságba juttatása. Olivernek igaza van. Kellene egy pokróc vagy kabát, amivel melegen lehet őt tartani. Addig is a saját testemmel próbálok némileg segíteni a helyzeten, remélve, hogy mire a lány felébred, nem fog jégkristállyá fagyni. - A mobiljaitok sem működnek? - kérdezem még őket, mielőtt az újabb idegen felbukkanása megzavarja a mentőakciónkat. Közelebb is húzom magamhoz a lányt. Keserű érzéseket csal ki belőlem a férfi jelenléte, ezt nem vagyok rest kimutatni sem. Arcom szigorú grimaszba vágódik, ahogy az idegent hallgatom. - Oliver, Haakon... Szerintem ő okozta...ezt. - hol az idegenre, hol a sérült lányra pillantok. Leolvashatják mindketten arcomról az aggodalmat és cseppnyi bosszúvágyat, mely' az ártatlan lelkek sérüléséből fakad. Ez a férfi nem szimpatikus nekem. Ha annyira érdekelné ez a Kai, akkor nem állna tétlenül a távolban, amikor egy baleset történt.
Hirtelen nem is tudom, hogy hol vagyok. Emlékszem, hogy nem rég még beszéltem a nővéremmel, utána pedig lefeküdtem aludni. Most pedig egy havas tájon vagyok? Egyébként ez nem zavarna, hiszen imádom a havas területeket, csak most olyan bizarrnak érzem. -Alune? Hát te? – veszem észre a lányt hirtelen, majd az ismeretlen felé nézek, aki szintén csodálkozik csak úgy mint mi is. -Ah… Nem tudom? Azt se tudom, hogy miért vagyok itt. – válaszolok a kérdésére, bár nem sok infot tudok adni neki erről az egészről. -Én Haakon vagyok. – mutatkozok be végül. -Nem tudom… Nálunk vannak havas tájak, mindent bejártam, de itt még sosem voltam. Utána pedig szinte minden olyan gyorsan történik. A pata dobogásról felismerem, hogy ezek szarvasok lesznek, akik pedig egy szánt húznak maguk után. Az ismeretlen férfi próbál megvédeni minket és a szánkót vezető személy és félre rántja, amiből balesetet is szenved. Nem igazán tetszik ez az egész esemény. Megfogom Alune kezét és ha hagyja, akkor vele együtt megyek oda a szánhoz és Oliverhez. Persze, amikor segítséget kér, odamegyek hozzá és megpróbáljuk felemelni a szánt, hát ha. Szerencsére mivel nem olyan hatalmas szán, el tudjuk bírni és nagy nehezen visszaállítjuk. -Jobb lenne segítséget hívni, de ilyen tájon nem hiszem, hogy bárki lenne közelben. – nézek körbe. A telefon sincsen nálam, bár az is lehet, hogy térerő se lenne egy ilyen helyen, így megszívtuk eléggé. Ráadásul hirtelen egy újabb ismeretlen jelenik meg. Eléggé gyanús alaknak tűnik. -Én… Én nem ismerem a lányt. Most látom először. Illetve Kai nevű férfit sem ismerek. – vallom be őszintén. Azt se tudom, hogy hogyan tudnánk kijutni innen. A szarvasok elmenekültek, amikor a szán felborult. Szarvasok… Várjunk, hát tényleg! -Meg kéne keresni a szarvasokat vagy valahogy visszahívni őket. Akkor el tudnánk menni segítségért és a lány sérülését is el tudják látni. Aközben meg tovább lehet faggatni a másikat. – vetem fel az ötletet.
Then they wanted to fly up to heaven itself, to scoff at the angels, and our Lord. The higher they flew with the mirror, the wider it grinned. They could hardly manage to hold it. Higher they flew, and higher still, nearer to heaven and the angels. Then the grinning mirror trembled with such violence that it slipped from their hands and fell to the earth, where it shattered into hundreds of millions of billions of bits, or perhaps even more. Anyway Happy Snoggletog to Everyone!
- Hogy lehet, hogy titeket még sosem láttalak? - bukik fel belőlem a zavart kérdés, mert Fata Morgana határain körbefut az üvegfal, megnéztem, viszont ez azt jelentené, hogy a túloldalára keveredtem. - Öhm... Oliver vagyok - mutatkozom be kurtán furcsán. - Egyébként mi ez a hely? Semmire nem hasonlít, ahol korábban jártam - szemlélődöm magam körül, mert egyetlen bokor vagy rög sem kelt bennem minimális otthonérzetet, hiába pörgetem sorra a sok szigetről vagy Fata Morganából való emlékképet. Nekem már nincs időm egyebet mondani, a föld is beleremeg, helyette én természetesen a robajt hallom meg. Mert Hibbanton az év kilenc hónapjában esett a hó - a maradék háromban a jég -, így pontosan tudom milyen hangja van valaminek, ami csíkot von maga után benne. - Vigyázz - kiáltom el magam, és a kezeimet kiteszem eléjük, mielőtt még egy lépést tehetnének a száguldó szán irányába. A baleset viszont elkerülhetetlen, egy szempillantás alatt végbemegy. Gondolkozás nélkül a felborult jármű és annak utasa felé veszem az irányt, amennyire sietősen - ez az úgy 40 centis hóban gázolva - módomban áll. Nesze neked hó, tessék Oliver, ezt akartad, nem? Csoda, hogy nem hagyom ott a lábam valamelyik buckában. Thorra, ez a régi lábam? Vajon forog is? Ha már a kanálgépes rekesz eltűnt belőle? - Ne-ne-ne-ne-ne - ellenkezem újabb csapástól tartva, amikor odaérek a mozdulatlanul heverő lányhoz. Pánikolva életjelek után kezdek kutatni, ahogy leereszkedem mellé. - Oké, még lélegzik - sóhajtok fel megkönnyebülten, amint meglátom a belőle távozó lehelet levegőjének fehér kavargását. Majd ekkor meg is moccan. - Thornak hála, életben van! De-de-de eléggé beverte a fejét - kezdem vizsgálni további sérüléseket kutatva, a feje alá is nyúlok, hátha ott is szivárog a vér. - Láttátok már őt? Nem tudjátok ki lehet? Minél előbb hívnunk kell a mentőket! - Eközben a zsebében kezdek kotorászni telefont vagy iratokat keresve. Hacsak nincs egy táskája a szánban, amiben ezek lapulhatnak. - Ért valamelyikőtök kevésbé alapfokon az elsősegélyhez, mint amennyire én? - fordulok rájuk segélykérően, amikor a sérültünk meg is szólal, a jelenségre azonnal visszafordulok felé. - Kai? Tükör? - meredek értetlenül a lázálomban hánykolódó lányra. Elismétlem a szavakat, abban reménykedve, hogy esetleg ismerősen csenghetnek, de... Tükör? Lehet... lehetséges, hogy a falról beszél? - Ismertek Kai-t? Ha igen, van hozzá valami elérhetőségetek? - érdeklődöm a többiektől, hátha ők birtokában vannak olyan információknak, amelyek engem elkerültek. Ha az előttünk fekvő nem tudja, akkor nekünk kell őt megtalálnunk, méghozzá mielőbb. - Nem hagyhatjuk a hóban, segíts felállítani - állok fel aggodalmasan a sérültünk mellől, és már fogást keresek a szánon, amikor megkérem Haakont. Ha csatlakozik, vagy akár mindketten, akkor minden erőmmel nekifeszülök, akár sikerül, akár nem, ha úgy látják reménytelen vállalkozás, akkor jobb lehetőség után nézek, elvégre nem maradhat sokáig a jeges talajon. - Valaki keressen a szánban takarót, vagy bármilyen ruhát, mert így halálra fog fagyni - adok hangot a félelmeimnek. A hátamba kapom az ismeretlen férfihangot. Először csak a fejemet fordítom féloldalasan felé, és a mondandójának tartalmát elemzem, cikáznak a gondolataim. Honnan került ő most elő? Az érkezésének nyomait kezdem kutatni, elvégre még a nagy pelyhekben hulló hónak is időre van szüksége, hogy mindent elfedjen, ám sem távolba vesző lábnyomokat sem járművet nem látok. Emellett, ha látta a balesetet, akkor miért csak ilyenkor jelenik meg? És-és-és honnan tudja mit keres, ha nem is vele utazott... Lehet, hogy a balesetet mégsem mi okoztuk, hanem szándékos volt? Igyekszem észrevétlenül lecsatolni a fél lábamat. - Ne mondjatok neki semmit - intem őket szárazon, mert a szüntelen - egyesek szerint megkérdőjelezhető - pacifizmusom ellenére, ez a helyzet és az az ember minden volt, csupán bizalomgerjesztő nem, ettől pedig még az én vészvillogóm is bekapcsolt. - Nem láttuk, amikor a szán felborult, csak előkerült a semmiből... És-és-és a maga tükre? Ha tudja, miért indult útnak, miért nem mondta el neki? Túlságosan is tisztában a körülményekkel, nem gondolja? - vonom kérdőre az újabb ismeretlent. - Úgyhogy halljuk- kapaszkodom meg az egyik kezemmel a szánban - , ki maga? - szegezem a nyakának a lábamat a másikkal. Nyilván a veszélyesebb felével. Már ha van ilyenje. Majd azt mondom: továbbfejlesztett számszeríj. Persze a vas végével biztosan jól fejbe tudnám vágni, ha szükség lenne rá. Én-én-én egyáltalán nem díjazom az erőszakot, de miért nincs itt ilyenkor Astra, hogy azzal fenyegesse, amivel engem szokott, hogy a fejébe állít egy baltát? - Meséljen róla - bökök a fejemmel lány felé. - És mondja el, mire képes az a tükör? - teszem fel az egyik számomra legsúlyosabb kérdést, mert ha igazam van, talán a falról is megtudunk egyet, s mást, egyáltalán nem lenne rossz.
708 words ♛ youtube' ♛ note: A badass Hablaty egy létező fogalom?
Eret ✦ Dél
Halvér ✦ Észak
Takónypóc ✦ Észak
Felkészül: Hanga, Dagur, Mala és Bélhangos
✦ ✦ ✦ :
A tükör mögött :
jinnyjoewish
2023-12-22, 23:14
Hókirálynõ kaland
[Karácsony előtti éjszaka]
Karácsony. Micsoda rémséges ünnep! A hetek óta zajló készülődés, sütés-főzés és az őrült ajándék hajkurászás felettébb bosszússá varázsolta a férfit. Nem mintha kivette volna a részét az őrületből, szimplán bosszantotta a tény, hogy ez az ünnep mekkora népszerűségre tett szert. Sosem kedvelte North ünnepét, hiszen minden a szeretetről és a családokról szólt. A férfi azonban nem látott benne mást, mint képmutató mosolyokat, édesnek tűnő hazug bókokat és túlzott költekezést. A szeretet ünnepén nem volt helye a terrornak, de elhatározta, hogy idén ez másképp lesz. - Ha már annyira ünnepelni akarják ezt az ostoba napot, akkor ideje lenne móresre tanítani őket – morfondírozott magában, miközben az éjszaka leple alatt fel-alá mászkált a lakásában. A férfi mindennél jobban gyűlölte, ha másokat boldognak látott, azonban nem tagadhatta le azt a picike tényt, hogy ő is szeretett szórakozni. - Itt az ideje, hogy mi is mókázzunk, kicsikém – mosolyodott el sötéten, miközben ujjaival végigsimított a fekete homokból szőtt lovon. Az árnyékok a lakáson kívül nyújtóztak, s amíg Fata Morgana lakói az igazak álmát aludták, a sötétség rátelepedett a városra és láthatatlanul beférkőzött az emberek álmai közé.
*
[A Tükör titka]
Babafog, Ryder és Hablaty egy hóval borított úton találta magát. Egymást mellett álltak, mintha csak egyszerre csöppentek volna át egy másik világból. Lehetséges, hogy váltottak néhány szót egymással, de nem akadt lehetőségük hosszabb társalgásra, ugyanis a föld beleremegett a dübörgő paták nyomán, és nagyon kevesen múlott, hogy a szánt húzó lovak ne gázolják el őket. Gerda időben rántotta félre a gyeplőt, azonban a szán oldalra borult, a fiatal lány pedig a becsapódás következtében hatalmasat esett. A lovaknak sikerült kiszabadulniuk és messzire szaladtak, miközben a lány továbbra is ott feküdt mozdulatlanul. Tagadhatatlanul segítségre volt szüksége, hiszen egy ilyen baleset után csoda, ha ép bőrrel megúszta. ha valaki vette a bátorságot és odasietett hozzá, akkor láthatta, hogy csúnyán beverte a fejét, és a szemöldöke felett szivárgott a vér. Nem nyitotta ki a szemét, mégis mocorogni kezdett. Aki valaha is járt már Északon Jázmin Teaházában, annak ismerősnek a lány, legalább is, nagyon hasonlított az ott dolgozó Dearborn lányra. - Kai… Meg kell mentenem Kait… A Tükör… - Mintha csak egy lidérces rémálomba csöppent volna úgy mocorgott a hóban. Nem messze tőlük egy másik alak bukkant fel, egy férfi szigorú tekintettel figyelte a sérült lányt. Ismételten azoknak lehetett ismerős arc, akik északon jártak-keltek, hiszen ez az ember pedig az Antikvárium egyik tulajdonosa volt. - Szegény lány. Igen csúnya balesetet szenvedett, arról nem is beszélve, hogy az én tükrömet keresi. Nem tudja, hogy az darabokra tört – ingatta a fejét, pedig a tükörkészítő démonnak hasonló céljai voltak, mint a Hókirálynőnek: egybe illeszteni a tükördarabokat, hogy ezáltal még nagyobb hatalomra tegyen szert. - Ti tudjátok kit emleget? – kíváncsiskodott a férfi, hiszen rendületlenül gyűjtötte az üvegszilánkokat, így ha a lány többet tudott róla, akkor muszáj volt kifürkésznie a titkait. Azonban a csapaton múlott, hogy meg akartak-e bízni a semmiből felbukkanó idegenben, hiszen ha körbepillantottak, akkor semmilyen szánt, vagy hintót nem láttak, amelyből az ismeretlen kiszállhatott, mégis olyan makulátlan a ruhája, hogy egy hópehely sem szállt le rá.
//Legyetek bátran kreatívak és ha úgy érzitek, nyugodtan használjátok a karaktereitek képességeit! Határidő a vizsgák, költözések, ünnepek egyebek miatt: 2024.01.17. éjfél (külfödieknek a saját ideje szerint éjfél) //
Legutóbbi képek
Apró mosolyra húzódnak ajkaim Oliver biztatására. Milyen kedves fiú. Gondtalanul tartja bennünk a lelket, holott még csak most ismertük meg egymást. A vak is láthatja, hogy az önzetlensége a fellegekig ér. Hálásan pislogok vissza rá, aztán fordulok csak Haakon irányába. Egyrészt örömmel, másrészt aggodalommal tölt el, hogy ez a lány félelmetes hasonmása a kávézóban dolgozónak. Lenne valami közük egymáshoz?
A nagy hűhó miatt, nem is néztem meg még annyira a lányt, csak egy pillanatra, ám amikor Alune kérdezi, hogy az nem Cassy-e és nem-e ismerem fel, most már jobban megnézem. Tényleg hasonlított rá, csodálkozva is pislogok egy párat, mire megtudok végre szólalni.
[A Tükör titka]
