I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots
Tükör? Miféle tükör? Ehhez pedig kapcsolódik a kézenfekvő kérdés, mégis mi a fene közünk van ehhez? Személy szerint én úgy ítélem meg, hogy semmi. Csak hirtelen ki lettünk kapva a kis dolgaink közül és itt teremtünk, mint valami növény. Bár ebben a kastélyban egy strapabíró zöld sem érné meg a holnapot… maximum pár órát. - Én magam sem tartom teljesen úgy, hogy van értelme a tükrös dolognak. – vallok színt miután a férfi elmondja a maga véleményét. Királynő. Birodalom. Tükör. A kanapén alvó fiú. Szürreális az egész mintha egy rémálomba csöppenne az ember és nem tud kijutni. Igazából akkora labirintus ez az egész helyiség, hogy ténylegesen eltévedhetsz. Még mindig bizalmatlanul és kétkedve fogadom a nő szavait, arról nem is beszélve, hogy hópelyhek tánca arra enged következtetni valahol álom és ébrenlét között lebeghetek. Lehetséges az agyamra ment a húgom régi meséinek egyike vagy csak a karácsony miatt kicsit előjöttek volna a régi emlékek? Érdekes felvetések válaszok nélkül, hisz ki tudná ezt nekem megmondani? A nő aki azt mondta nevezzük „Királynőnek” nem hiszem, hogy kiterítené azokat a kártyákat melyeket olyannyira elszeretne fedni. Hisz bizonyos szavak ott lógnak a levegőben, kimondatlanul. Rá pillantok a férfira mikor ő azt mondja ebben az elmebetegségben. Én magam viszont egy sóhajt eleresztek. -Legyen, hamar szeretnék haza jutni. Amennyiben pedig ez a módja nem tudok mit tenni… muszáj belemennem ebbe a… játékba. – felelem. Hisz ez nem más, játék egy álomban? Párhuzamos univerzumban? Fene se tudja miben. Esküszöm már lassan kezd kecsegtetőbb lenni az is, hogy a családdal töltsem a karácsonyt. - Gondolom nem csak úgy a két szép szemünkért kapjuk meg majd a szilánkokat. Hol, miként, kinél kell ezeket keresni? – tudom mondta ellopták, nem vagyok együgyű, de csak úgy vásárra sem viszem a bőrömet a nő „két szép szeméért”. Azt a titulust már rég elrabolta más, ami szintén bosszantó felfedezés, de legalább az ő vérét nyugodtan szívhatom. A férfi és a másik srác felé pillantok. Remélhetőleg számukra is nyitott könyv, hogy nem teljes a kép amit nekünk próbál lefesteni.
Még jobban felbőszített a tudat, hogy az őrök nevetésben törtek ki. Még véletlenül sem vettek komolyan, hiába ragadtam meg az egyiküket. Eldöntöttem, hogy támadásba lendülök, azonban egy nő jelent meg. Azt hittem, hogy MS. Snow az, de ahogy megszólalt illetve ő maga is kijelentette, hogy nem ismeri, akiről beszélek, abban a pillanatban könyveltem el, hogy akkor miért hasonlít rá ennyire. Nem kerítettem neki nagyobb feneket, mivel az egyik társam eléggé ingerülten szólt hozzám. Konkrétan leteremtett. A kis pimasz taknyos… nem tudja, hogy ki vagyok? Az apja lehetnék… ha már így megemlítettem, jellemileg majdnem olyan volt, mint Kieran. Persze vele azért valamilyen szinten rendeződtek a dolgaink, de régen hasonlóan viselkedett. Követtük a nőt egy szobába… azonban az út sokkal rosszabb volt, mint egy labirintus… nem lehetett eldönteni, hogy most honnan is jöttünk, mert minden szoba teljesen egyformának tűnt. Helyet foglaltunk, én hagytam, hogy a többiek érvényesüljenek és kikérdezzék a nőt. Jól tettem, hogy rájuk támaszkodtam ezügyben, így a dühöm csillapodott valamennyire. A komisz kölök eléggé nyers volt, a másik viszont kimért és megfontoltan beszélt… a lényeg, hogy megtudtunk pár dolgot… a Királynőtől? Miféle név ez, de komolyan? Még hogy Királynő… értem én, hogy ennek a birodalomnak az uralkodója, de ne nevettessük már ki magunkat. – Nem tudjuk, hogyan kerültünk ide. – Néztem a fiúkra. – Elvégre milyen badarságnak hangzik, ha egy tükrön keresztül érkeztünk volna ide, nem igaz? – Karba tettem a kezeimet és úgy figyeltem a nő többi mondandóját. Megelevenítette előttünk a hópelyhek segítségével a történetet. Varázslatosnak hatott az egész. Emellett volt egy olyan érzésem, hogy valamit nem árul el nekünk a Királynő. Lehet, hogy a gonosz beszélt belőlem, de valami sántít a történetében. Milyen szörnyetegről van szó? Miért csak a tükröt vitte el? Valahogy nem logikus. Apropó, miért pont egy gyereket használt fel arra, hogy segítsen neki? Be kell vallanom, ez a módszer igazán tetszett a számomra, de khm… oké, ezek csak feltételezések, és a pontos hátteret nem ismerem, de nem véletlen, ha vannak kérdéseim. – Ha a társaimnak nincs ellenvetésük, akkor részemről áll az alku. – Néztem ismét rájuk. Nyilvánvalóan nem akarok itt maradni, ebben a „világban”. Viszont azt sem akarom, hogy a feltételezésem beigazolódjon és egy gonosznak segítenénk. Úgyhogy ha találok is szilánk darabokat mindenféleképpen elteszek egyet a biztonság kedvéért.
A palotaőrségnek fogalma sem volt egyik férfi kilétéről, így rideg arccal mérték végig a három jövevényt, azonban egyikük nem tudta megállni, hogy ne nevesse el magát Zordon fenyegetőzésén. Láthatóan a fagyos katonák nem vették komolyan a szavait. - Uraim, kérem, ebben a palotában nincs helye az erőszaknak! – szólt közbe a Hókirálynő, akinek finom vonásait egy pillanatra zavartság csúfította el, ahogy Zordon valami furcsa néven szólította őt. - Nem ismerem a hölgyet, akiről beszél, engem nem így hívnak – felelte halkan, mielőtt még átinvitálta volna őket a palota egy barátságosabb helyiségébe – már ha a jégből készült bútorok kapcsán bármit is barátságosnak lehetett nevezni. A nő bármilyen titokzatosnak tűnt, jóságosnak tűnt, legalább is nem küldte azonnal tömlöcbe a három férfit, ahogy másokkal korábban már megtette. Talán érezte a belőlük áradó varázslatot, amely miatt a segítségüket akarta. Az alvó gyermektől nem messze a nő intésére a padlóból egy fagyott trón formálódott, és helyet foglalt rajta. Ugyan nem tetszett neki, hogy az idegenek nem fogadták el a helyet, de az arcán nem látszódott a rosszallás. - Inkább én kérdezhetném, hogy miként kerültetek a palotámba – fordult a nő Caleb irányába, amikor kérdéseket szegezett neki, aztán a tekintete a gyermekre siklott, aki még mindig az igazak álmát aludta annak ellenére, hogy a jelenlétében társalgás zajlott. - Szólítsatok Királynőnek. Ennek a birodalomnak ugyanis én vagyok az uralkodója. Fogalmam sincs, hogy milyen úton kerültetek a palotám nagytermébe, úgy véltem ezt ti fogjátok megválaszolni számomra. – A királynő az ujjaival cirógatta a trón karfáit, az érintése nyomán pedig újabb és újabb díszek, faragások jelentek meg rajta. Amikor már ketten is a tükör és a segítség iránt érdeklődtek, a nő elmosolyodott, balját az ajkaihoz emelte, és jeges fuvallatként fújta ki a levegőt, amely hatására körülöttük a helyiségben szállingózni kezdett a hó. - A Tükör egy számomra nagyon kedves tárgy, amelyet egy szörnyeteg ellopott tőlem – mesélte a nő, szavai nyomán pedig a hópelyhek egy ijesztő alak formáját öltötték, amely elragadta a királynő palotájából a tükröt, majd kacagva darabokra törte azt. - A szilánkok szétszóródtak a világban, azonban az érzékeny hómágiája miatt egyedül én tudom kezelni azt. Rossz kezekben nagyon veszélyessé válhat. A tükör néhány darabját ez a bátor gyermek visszajuttatta hozzám, de még mindig vannak hiányzó részek. A katonáim nem tudják megtalálni ezeket a szilánkokat, csakis emberek képesek rá. Ha szeretnének hazajutni, segítsenek meglelni a töredékeket, én pedig az északi széllel hazajuttatom magukat. – Amint a történet végére ért, intésére a hóesés elállt. Az utolsó pelyhek egyike azonban mocorgásra késztette a bundák alatt alvó gyermeket. - Nos, mit szólnak? Hajlandóak segíteni helyreállítani a világ rendjét, vagy örökre itt akarnak ragadni? A döntés rajtatok áll – tette keresztbe a lábait a Hókirálynő továbbra is a trónon ülve, miközben a pillantása egyik férfiról a másikra vándorolt.
//Legyetek bátran kreatívak és ha úgy érzitek, nyugodtan használjátok a karaktereitek képességeit! Határidő a vizsgák, költözések, ünnepek egyebek miatt: 2024.02.03. éjfél (külfödieknek a saját ideje szerint éjfél) //
Egyik pillanatban éppen eldőltem az otthoni kanapén amolyan kis sziesztaképpen egy kisebb munka előtt… azután pedig egy hideg, kopár és fagyos palotában találom magamat. Ami szó szerint jégből van. A kis cuki őrségről nem is beszélve. Már-már nekem kicsit komikusnak hat, hiszen az ilyesfajta álmok maximum a mesékbe illenek bele. Ennél szürreálisabb csak a két férfi volt mellettem. Ez meg mégis mi a franc? Nem tudtam eldönteni, hogy valaki szimplán szeretne palira venni vagy tényleg valós ez az egész, amibe belecsöppentem. Így hát nem éppen észrevehetően megcsípem magamat. Határozottan ébren vagyok. Vagy mi… Ekkor pillantom meg a nőt. Szemöldökömet összevonva hallgatom, kissé még hunyorgok is. Így hát nem nyertem mert a nő sem ismerős számomra, azt hiszem ez kapufa. Talán a húgomnak kellene ilyesmiket álmodnia, hisz gyermekkorunkban ő volt az aki mesékkel traktált. A két férfi szóváltásán szememet forgatom. Jó muri… Remélhetőleg hamarosan abba is hagyják. Nincs ínyemre, hogy egy idegent kövessek, de elindulok utánuk. Figyelmemet nem kerüli el a kanapén alvó fiú. Ismerős, hogyne lenne az? Így össze is vonom a szemöldökömet újfent. Mit keres itt? Jó magam sem tartok igényt az ülés lehetőségére így inkább a kanapé mellett állok meg és hallgatom a nőt. Az idősebbik férfi nem igazán nyújt nagy segítséget, de a srác kérdése teljesen ésszerű. - A srác kérdése teljesen jogos, bocs nem tudom a nevedet… - pillantok a fiú felé majd vissza a nőre. – Az jobban érdekel ténylegesen miért is kerültem ide… és mivel itt sem lenne éppen ingyen a segítség jogosan kérdezek rá az árára. Nem adom csak úgy a beleegyezésemet bármibe. – jelentettem ki kihúzva magamat. Méltatlankodásomat teljesen jogosnak tartom. - Minimum olyan érzés mintha egy elrontott játékba csöppentem volna idegenekkel. – mondom nem éppen boldogan. Lehet mást ez lenyűgözne, de az nem én vagyok. Amúgy is jön a karácsony amiért mindenki odáig van meg vissza. Én meg ehelyett inkább munkát vállaltam, hogy csak túllendüljünk ezen. Nem mintha megmenekülhetnék a családi karácsonyozástól, de annyit még elbírok legalább a húgom kedvéért.
324 szó Why me?
Signature palace
Nem szórt rá senki csillámport
Seth V. Dearborn csillámport hintett rá
Theodore James Howard
Hitetlen ✦ nem hisz a csodákban
Egyszer volt, hol nem volt... :
Ennyi ember hisz bennem :
4
Titulus :
Big Brother
Akinek az arcát viselem :
Luke Pasqualino
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Dél (Suncrest)
A tükör mögött :
Dracarys
2024-01-12, 19:02
I'll free the penguins
and throw you in a zoo
Sok mindenben kezdtem el hinni az utóbbi időben, de a lélekvándorlás és a tudatos álmodás nem került bele a csomagba. Márpedig nemigen látok hirtelen más lehetőséget arra, hogyan is kerültünk két másik társammal (na nem pont a legjobb társasággal) ebbe a jégverembe, és a non plusz ultra pedig az, hogy még fegyvert is szegeznek ránk! Komolyan baszki, mi folyik ebben a világban, hogy ekkora kretén mindenki? Nagyon remélem, hogy Phobos meg a kis oboája éppen a pokol tüzében égnek, ha én itt vagyok. Észrevétlenül igyekszem igazgatni magamon a ruhámat, hogy minél hamarabb megtaláljam, melyik zsebemben is lehet a kardom tollam, azonban egy nagyon furcsa, mégis ismerős arc megszabadított minket legalább a lándzsáktól. Nem gondoltam jó ötletnek, hogy a mellettem álló férfi egyből püfölni kezdte volna az őröket, ugyanakkor ha ő szeretne könnyű halált, nekem azzal nincs bajom. Egy gonddal kevesebb. Most azonban a rejtélyes nővel csak bonyolódni látszik a helyzet. - Pofa be, haver. Ki kell derítenünk, mit akar. - súgom neki a csodálkozó szavaira, amit éppen elkapok. Ipari kémnek is lehetne engem nevezni a bárban, de ehelyett legyen elég csak annyi, hogy nagyon jó a fülem. Idő közben sikerült megtalálnom a tollamat, ezért már tudom, hova kell nyúlnom, ha szükség van rá, azonban jelenleg még nem akarok akciózni. Muszáj több információt szereznünk, és Mr. Agresszív sem fogja elrontani a kimondatlan tervemet, mert ha egyszer kijutunk innen, megkeserüli. Azt is leszarom, ha ő az atyaúristen, de szerencsére ennyire nem rossz a helyzet. Mindenesetre miután a másik srácra pillantok, és nyugalomra intem, követem a királynőt a hasonlóbbnál hasonlóbb, persze fagyos termeken keresztül. Olyan ez az egész, mint egy istenverte horrorfilm, szóval egy biztos: nem fogok leülni sehova. Nekitámaszkodok a hozzám legközelebb lévő bútorhoz, és onnan vizsgálom a termet, majd az alvót és a nőt. - Kezdetnek elmonddhatnád, hogy hol is vagyunk, ki vagy te, és akkor utána rá is térhetnénk a lényegre: mit akarsz tőlünk? - hangomban szikrája sincs a kedvességnek. Leginkább az utolsó kérdésemre szeretnék minél hamarabb választ kapni. Miközben erre várunk, figyelem a többiek reakcióit, mozdulatait, és mellkasom előtt karba teszem a kezeimet, ugyanis így van csak alkalmam rámarkolni a tollamra.
Az egyik pillanatban még az irodában ültem és a papírokkal foglalkoztam, aztán a másikban viszont már egy… palotában tudhattam magamat? – Mégis mi… hé! – Esélyem sem volt jobban szemügyre venni a helyet, mivel valamiféle őrség vett körbe… minket? Igen két másik emberrel kerültem azonos cipőbe. – Tudjátok, hogy ki vagyok? – Szóltam oda az őrökhöz haragosan. – Mindjárt megmutatom, de azt nem teszitek zsebre. – Zölden izzó szemmel figyeltem őket, végül felhúztam a pólóm ujját és megragadtam az egyik őrt. Mire bármit is csinálhattam volna vele, addigra egy hangra lettem figyelmes. Odafordultam és a furcsaság csak fokozódott. – Ms. Snow? – Nem feltétlen mondtam ki hangosan, inkább hangzott úgy mintha magamnak mondtam volna, de ha a „társaim” meghallották az sem zavart. Mit keresett itt az esemény szervező… Ennek semmi értelme nem volt. A szavai megragadtak a fülemben. Miféle tükörről beszélt? A két férfire néztem érthetetlenül, nem tudom, hogy ők tudtak-e egyáltalán erről valamit. Mondtam volna, hogy mindennap nézek tükörbe, de azt a mesét nem veszem be, hogy egy varázstükör hozott volna minket ide. Ezt a mondatot azonban megtartottam magamnak. Kíváncsivá tett, így mikor arra kért minket, hogy kövessük… valahogy habozás nélkül teljesítettem. A többiekre pillantottam és remélni tudtam csak, hogy ők is így tesznek. Egy hosszan tartó séta után megérkeztünk végre egy terembe. Az összes helyiség, amelyeken keresztül haladtunk hasonlítottak egymásra, így szerintem felesleges volt ez az egész „kövessetek” mizéria. Sóhajtottam egy nagyot. Oldalra pillantottam majd megláttam egy gyereket. Nem ismertem fel, de ha már említettem a furcsaságokat… igen, ez is az volt. Leültem nem messze tőle, ha már hellyel kínált a nő. – Khm… – Megköszörültem a torkomat. Nyitott tenyérrel mutattam a két srác felé ezzel is jelezve feléjük, hogy nyugodtan kezdjék ők a beszédet. Ha már alku témába terelődött az egész, azonnal levettem, hogy ez a Snow nem az a Snow, akit ismerek. Abban bíztam, hogy ők majd kicsikarnak valamit a nőből.
Karácsony. Micsoda rémséges ünnep! A hetek óta zajló készülődés, sütés-főzés és az őrült ajándék hajkurászás felettébb bosszússá varázsolta a férfit. Nem mintha kivette volna a részét az őrületből, szimplán bosszantotta a tény, hogy ez az ünnep mekkora népszerűségre tett szert. Sosem kedvelte North ünnepét, hiszen minden a szeretetről és a családokról szólt. A férfi azonban nem látott benne mást, mint képmutató mosolyokat, édesnek tűnő hazug bókokat és túlzott költekezést. A szeretet ünnepén nem volt helye a terrornak, de elhatározta, hogy idén ez másképp lesz. - Ha már annyira ünnepelni akarják ezt az ostoba napot, akkor ideje lenne móresre tanítani őket – morfondírozott magában, miközben az éjszaka leple alatt fel-alá mászkált a lakásában. A férfi mindennél jobban gyűlölte, ha másokat boldognak látott, azonban nem tagadhatta le azt a picike tényt, hogy ő is szeretett szórakozni. - Itt az ideje, hogy mi is mókázzunk, kicsikém – mosolyodott el sötéten, miközben ujjaival végigsimított a fekete homokból szőtt lovon. Az árnyékok a lakáson kívül nyújtóztak, s amíg Fata Morgana lakói az igazak álmát aludták, a sötétség rátelepedett a városra és láthatatlanul beférkőzött az emberek álmai közé.
*
[A fagyott birodalom felemelkedése]
Zordon, Theo és Caleb hármasa egy fagyos palotában ébredt. Mindent hó és jég fedezett, jégkatonák szegezték nekik fagyos lándzsáikat, mint akiket birtokháborításon kaptak, mégis a hátuk mögött egy fagyosan rideg hang visszahívta őket. - Eresszétek őket! Hadd magyarázzák meg magukat! – A nő fehér bundát viselt, vonásai kísértetiesen hasonlóak voltak az Ice Magic Event Organizer tulajdonosáéhoz. Mégis, amíg Elsa szíve meleget árasztott magából, addig ez a nő olyannyira volt kedves és nyitott, mint egy fagyott jégcsap. - A Tükör miatt kerültetek ide? – Ahogy a férfiakhoz lépdelt, a jégkatonák utat nyitottak számára. A fején lévő korona árulkodott királynői státuszáról, kisugárzása pedig rettentő erőt sejtetett magában. Elgondolkodva simított végig a puha szőrmén, miközben várta a férfiak válaszát. Normális esetben nem engedne senkit szabadon, hiszen még Kait is a palotában tartotta, de szüksége volt némi segítségre. Sajnos a jégből faragott csatlósai nem bizonyultak eléggé leleményesnek és okosnak ahhoz, hogy végre tudják hajtani a feladatot, így olyasvalakikre volt szüksége, akiknek még dobogott a szíve és képesek voltak felismerni a varázslatot. - Bizonyára fáradtak vagytok, kövessetek! – intett nekik, hogy haladjanak utána, hiszen úgy gondolta, hogy sokkal hamarabb eléri a céljait, ha barátságosnak mutatja magát. Termeken keresztül vezette őket, amelyek szinte ugyanolyannak tűntek, ami talán nem is volt olyan meglepő ebben a fagyos világban. Az ajtóban álló őrök utat nyitottak számukra a szalonba, amelynek az egyik díványán egy fiatal fiú szúnyókált. Aki sokat járt az északi iskola közelében, láthatta a fiút, elvégre tökéletes képmása volt Jamie-nek. - Foglaljatok helyet és meséljetek, miben lehetek segítségetekre! Lehetséges, hogy utána ti is tudtok nekem segíteni valamiben. – A Tükör darabkáit össze akarta illeszteni, mert ezáltal képes lett volna kiterjeszteni fagyos birodalmát. Az egyik szilánk éppen nála volt, hiszen a fiú szívébe fúródva homályosította el a gyermek világképét.
//Legyetek bátran kreatívak és ha úgy érzitek, nyugodtan használjátok a karaktereitek képességeit! Határidő a vizsgák, költözések, ünnepek egyebek miatt: 2024.01.17. éjfél (külfödieknek a saját ideje szerint éjfél) //
Legutóbbi képek
