I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Unottan forgattam a szemeim Theo válaszára, miközben egy halk sóhaj szökött ki ajkaim között. Fogalmam sem volt, hogy keveredtem oda egy vénemberhez, hogy a szellemekről szóló fantazmagóriáját hallgassam, ráadásul egy olyan srác társaságában, akivel még életemben nem találkoztam. Így elég nehéz volt komolyan venni az egyébként is nevetséges helyzetet. Végül úgy döntöttem, jobb lesz, ha befogom, és a fiúkra hagyom ezt az egészet. A jobbomon ülő srác egyébként is úgy tűnt, hogy élvezi ezt. Azonban nem sok időm volt a környezetem alapos szemügyre vételére, miközben érdektelenül elkaptam egy-egy szót, abból, amit körülöttem beszéltek, mert az idegen úgy döntött ez így nem mehet tovább, és a kezébe vette az irányítást. A srác olyan gyorsan elhadarta a mondandóját, hogy mire reagálhattam volna, Theo megelőzött az ostoba kérdésével, amire válaszul csak egy vállon csapást kapott, miközben villámokat szórtam rá a tekintetemmel. - Én Eden vagyok - mondtam végül, miközben Woo-Jin-re emeltem a tekintetemet. - Ezzel az idiótával meg ne is foglalkozz - forgattam meg ismét a szemeim, miközben összefontam a karjaim mellkasom előtt. Ezek után pedig hamar a lényegre is tértek, nekem pedig nem sokáig tartott, hogy halk nevetésben törjek ki. - Várjatok, ti most komolyan elhiszitek a történetét a szellemekről? - néztem rájuk felváltva, mikor azonban észrevettem, hogy rajtam kívül senki nem nevet, csendben maradtam. - Most szórakoztok velem - tettem hozzá grimaszolva. - Az öregnek teljesen elment az esze. Egyszerűen csak le kellene lépnünk. Főleg, hogy még ha tegyük fel, esetlegesen igazat is mond, mégis mit fogunk csinálni a szellemekkel? - tettem fel az egy millió dolláros kérdést. Se felszerelésünk, se tapasztalatunk nem volt a szellemírtáshoz, amit néhány ember alibi munka gyanánt végez, hogy az ilyen ostoba embereket lehúzhassák. - Egyikünk sem jártas a témában, és én személy szerint még az efféle filmeket is utálom. Semmi humorom magamra haragítani egy rakás gonosz entitást, hogy aztán életem végéig zaklassanak - már ha egyáltalán tényleg léteznek ilyenek - magyaráztam, miért lenne az a legjobb döntés, ha elhúznánk. Ennyit nem ért a pénz. - Vagyis, ha ti maradni akarok, felőlem aztán. Én viszont nem fogok - emeltem fel kezeim mellkas magasságba, jelezve, hogy kiszálltam a buliból.
i could have my Gucci on
i could wear my Louis Vuitton
but even with nothin' on • bet i made you look•
Akinek az arcát viselem :
alexa • demie
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
• frostcall •
✦ ✦ ✦ :
surprised i haven’t eye rolled myself into • another dimension yet•
A tükör mögött :
chat • noir
2024-02-06, 03:50
Ho ho ho, it don't get better than this
Fogatlan & Undor & Harag
– Tízből tizenegy alkalommal beválik – felelem Eden kérdésére sértetten, mert felháborít, hogy ennyire nem ismeri a hatékonyságomat, ha ordítozásról van szó. Amíg engem és Undort lefoglalnak olyan életbevágó kérdések, mint hogy mennyi az annyi – meg őt az, hogy jól nézzen ki –, addig Eden pasija szakszerű kérdéseket tesz fel és nem is rezzen meg azon, hogy az öreg egyre morcosabb lesz. Van egy halvány tippem arra, hogy ki váltja ki belőle ezt a szirupos érzést, de állítólag nem körülöttem forog a világ, szóval átengedem ezt a dicsőséget is Eden pasijának, ha már egyszer ilyen lelkes. Egyébként én sem rajongok a vénemberért, de egyelőre tűréshatáron belül van a kiakadasjelzőm. Mondjuk. – Elmagyarázom. Vannak a halott kísértetek, meg a nagyon halottak – forgatom a szemeim, mert mégis milyen hülye kérdés az, hogy milyen típusúak léteznek? Azt nem tudom, Eden pasija mikor lett a főnököm, de némán, a testtartásommal igyekszem kommunikálni felé, hogy ha továbbra is parancsolgat nekem, több köze lesz a szellemekhez, mint itt bárkinek. Azért csak vele megyek, de a képemre van írva, hogy nem örülök a kupaktanácsnak. – Várjál. Hogyhogy nem ismersz minket? Nem a pasid? – fordulok Edenhez az utóbbi kérdésemmel, mert simán kinézem belőle, hogy elfelejtette közölni szerencsétlennel, hogy mostantól járnak. – Én Theo vagyok – biccentek a k-pop kandúrnak mellékesen. – Oké. Azt mondta, bárhova megy, a szellemek megtalálják. Ebből gondolom, hogy nem a ház kriptaszerű vájbja vonzza a látogatóit, hanem ő maga. Nem? – nézek felváltva rájuk, bár tudom, hogy igazam van. – Azt is mondta, hogy este jönnek, karácsonykor, szóval... fogalmam sincs, mit jelent ez – tárom szét a karjaim némi töprengés után. – A ház mondjuk nem úgy néz ki, mintha annyira várná itt bárki is a Télapót. – fejezem be hanyagul a gondolatmenetet, de tényleg nem áll össze bennem ez az egész, amit ráfoghatunk akár arra is, hogy az ünnepek éppenséggel hozzám sem állnak túl közel. Lábjegyzet magamnak: legközelebb, ha szellemirtósat támad kedvem játszani, biztos, hogy olyanokat hozok magammal, akik értenek is hozzá, például Hádészt. Meg Morgant a Phasmophobiás múltjával.
Don't need pity given to me but I can't condone Talkin' down to me, I'ma have to crack your nose For crackin' jokes I'm lookin' for the map to hope, you seen it?
Nem szórt rá senki csillámport
Eden Azaenia and Cha Woo-Jin csillámport hintett rá
Theseus Anger
Lázadó
Mesehõs :
Agymanók Harag
Egyszer volt, hol nem volt... :
Can I say the cursed word now?
I've been dealin' with some things
like every human being
And really didn't sleep much last night
Próbáltak nem első ránézésre elítélni valakit, elvégre nem a borító alapján ítéljük el a könyvet sem. Plusz én vagyok az utolsó személy, aki ítélkezhet, elvégre az én természetem sem könnyű, főleg, hogy mostanában a szokásosnál is zárkózottabb vagyok. Ám amint a másik kettő elkezdett beszélni, a gyanúm sajnos beigazolódott. Halkan felsóhajtok egyet, majd a halántékomat kezdem el masszírozni. Miért van az, hogy egyszer akarnék pihenni rendesen, akkor se tudok, mert tuti valami történik. Ez az én szerencsém. -Esetleg nem történt valami önnel karácsony tájt, ami miatt ezek a szellemek kísérték? – nem mintha valami nagy szellemírtó szakértő lennék, de a filmekben is mindig ez van, nem? Valami tragikus dolog történt vagy ilyesmi. Bár remélem, hogy semmilyen horrorfilmbe vagy ilyesmibe nem kerültünk. A „társaim” sem könnyítik meg ezt az egész dolgot. Legszívesbben leütném őket, vagy legalább a szájukat beragasztanám, hogy ne húzzák fel még jobban ezt a férfit. Elvégre neki mindegy, hogy mi van, hív más szellemírtókat, de mi meg nem fogjuk tudni, hogy hol vagyunk és miért vagyunk itt. Nem gondolom egyelőre azt sem, hogy ha segítünk ennek az embernek, az megold bármit is, de hát ha kiderül valami. Akármi. Amikor a felszerelésünkről kérdez, na meg hogy mivel fogunk megszabadulni a rosszakaróitól, milyen szellemek léteznek, a gondok csak még inkább halmozódni kezdenek. Ha csak a másik kettő nem jártas ebben, nekünk lőttek. -Fel kell térképezzük először a terepet. Úgy hogy egy pillanatra megbocsájtana nekünk, uram? – teszem a kérdést, a munkám miatt nem nehéz ezt a hangsúlyt meg tartást csináljam, hiszen ebből a minden napjaim. Utána a két társamat magammal viszem, akár akarják, akár nem. -Oké, szögezzünk le pár dolgot. Nem ismerlek titeket, és ti se engem. Úgy hogy mielőtt bármibe is bele fognánk, mutatkozzunk be röviden. A nevem Woo-Jin, a szellemírtás pedig távol áll tőlem. – szögezem le a dolgokat. -Nem fényes a helyzet, viszont nem kéne még rosszabbá tenni sem. Úgy hogy találjunk ki közösen valamit, hát ha kiderül, hogy mi ez az egész. – vetem fel a dolgot és csak remélem, hogy ők is ugyan így gondolják, mint én.
Mr Scrooge az előítéletes emberek közé tartozott, így talán nem volt olyan meglepő, hogy első pillantásra gyanakvóan méregette Fogatlant, mégis az ő stílusa szimpatikusabb volt, mint a másik suhancé, így bízott benne, hogy a drága pénzét megfelelő személyeknek adja, nem holmi kóklereknek. Még mindig nem nyugodott meg teljesen, azonban a karosszékébe süppedve beszélni kezdett. - Mindig éjszaka. Éjfél körül. Olyankor a legrosszabbak. – Még a hideg is kirázta, amikor eszébe jutottak a kísértetek. Nem szívesen beszélt róluk, hiszen nem akarta, hogy a városban mindenki bolondnak tartsa, mégis kénytelen volt szellemvadászokat felbérelni, hiszen nem akadt egy nyugodt éjszakája karácsony környékén. A tekintete azonban ridegen villant Harag irányába, amikor – véleménye szerint – flegmán dünnyögött az orra alatt. Lehetséges, hogy öreg volt, de a hallásával még nem akadtak problémái. Kétkedés költözött az arcára, amikor Harag azt állította, hogy a társai mindent tőle tanultak. Undor ruhára tett megjegyzése után Mr Scrooge most már kevésbé volt biztos a dolgában. - Nem vagyok hajlandó felárat fizetni, amíg be nem bizonyítják, hogy értenek a dolgukhoz! – fonta össze a karjait a mellkasa előtt. Ha pénzről volt szó, nehezen engedett, amit pedig ebből a három fiatalból látott, nyugtalanító volt számára. - Hol van a felszerelésük? Milyen taktikával akarnak megszabadulni a kísértetektől? Milyen típusú kísértetetek léteznek? – szegezett a fiataloknak keresztkérdéseket, ugyanis meg akart győződni arról, hogy ténylegesen őket várta, nem pedig csak szórakoztak vele. - A problémám igen komoly. Épp ezért, ha akarják a pénzüket a munkáért, akkor legalább tűnjenek professzionálisnak! – Harag egyáltalán nem volt szimpatikus neki. A beszéde, a gesztusai bizalmatlanságot ébresztettek az öregben, még a szokásosnál is szörnyűbb természetét mutatta a vendégei irányába. – Azonban, ha képesek ellátni a feladatukat, ugyanis a munkát már korábban elvállalták, akkor rendesen meg lesznek fizetve. Tisztességes ember vagyok, ha valamit megígérek, akkor azt betartom. Ajánlom, hogy maguk is ezzel a felfogással rendelkezzenek! Mr Scrooge még a gondolatba is belefintorgott, hogy ezért pénzt kellett költenie, de nem volt más lehetősége. Ahogy Harag, Undor és Fogatlan számára sem volt, mert ha faképnél hagyták volna az öreget, akkor is mit csináltak volna egy teljesen másik világban?
//Legyetek bátran kreatívak és ha úgy érzitek, nyugodtan használjátok a karaktereitek képességeit! Határidő a vizsgák, költözések, ünnepek egyebek miatt: 2024.02.03. éjfél (külfödieknek a saját ideje szerint éjfél) //
“Végre! Elkéstek!” - ütötte meg a fülemet hirtelen egy öregember morgása, amire csak felvontam az egyik szemöldököm, ahogy grimaszolva végigmértem fentről lefelé, aztán lentről felfelé. De mégis honnan késtünk el? - fogalmazódott meg a fejemben a kérdés, de egyelőre befogtam a számat. A jobb oldalamra pillantottam, ahol egy számomra teljesen ismeretlen fiatal fiú állt - de elégedetten nyugtáztam, hogy az öltözete kimondottan elegáns volt. Ez után pedig a bal oldalamra néztem, és az idegbeteg barátom alakja köszönt vissza rám, aki végre normálisan fel tudott öltözni. Úgy döntöttem, a beszélgetést első körben a két fiúra hagyom, egyébként is túlságosan lefoglalt a nem túl tisztának tűnő kanapé látványa, amire sajnálatos módon, s kis hezitálás után, de leültem. Fogalmam sem volt, mi közöm van nekem a szellemekhez, a kiűzésükről meg aztán főleg nem tudtam semmit, de nem akartam ezt bevallani, elvégre a két srác az oldalamon eléggé magabiztosnak tűnt. Várjunk csak… - Most szórakozol? - néztem Theo-ra, és nem tudtam kontrollálni, egy halk kuncogás hagyta el ajkaimat, miközben szemöldökeim a homlokom közepére kúsztak. - Mi a terv? Addig akarsz rájuk ordibálni, ameddig el nem mennek? - kérdeztem gúnyosan. Hatásos lesz, persze. Igazából az egyetlen, akiben volt némi reményem a megbízással kapcsolatban, az ismeretlen srác volt. Na, ő tényleg úgy tűnt, mint aki érti a dolgát. - Nem biztos, hogy kellene olyat ígérnünk, amit nem tudunk betartani - fordultam aztán felé, visszautalva az előző szavaira. Idő közben közelebb is hajoltam hozzá, hogy csak ő hallhassa, amit mondok. - Mondjuk valaki szólhatott volna előre, hogy valami szellemekkel való harcra készülünk, akkor talán nem dizájner ruhákat húzok - néztem rájuk aztán felváltva, mikor realizáltam, hogy milyen kimenetelei lehetnek a dolognak, ezek pedig mind tragikusan végződtek Lagerfeld számára. - Mondjuk… legalább még szellemirtás közben is jól nézek ki - mondtam ezt már inkább magamnak egy váll rándítás kíséretében. - Inkább arról beszéljünk, hogy mi az a nagy fizetség - vettem aztán komolyabbra a témát, miközben az öregre emeltem a tekintetem és keresztbe tettem a lábaim.
i could have my Gucci on
i could wear my Louis Vuitton
but even with nothin' on • bet i made you look•
Akinek az arcát viselem :
alexa • demie
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
• frostcall •
✦ ✦ ✦ :
surprised i haven’t eye rolled myself into • another dimension yet•
A tükör mögött :
chat • noir
2024-01-07, 20:09
Ho ho ho, it don't get better than this
Fogatlan & Undor & Harag
Azon kattogok, hogy mégis mennyire lenne parasztság pont karácsonykor megfojtani Edent, amiért megint engem talált meg próbababának. A hacuka még hagyján, de mi a francért van cilinder a fejemen? És amúgy hol a retekben vagyunk? Már épp hangosan is feltenném a kérdést, mikor kinyílik az ajtó, ami előtt ácsorogtunk és ránk dörren egy vénember – aki amúgy ismerős valahonnan –, hogy elkéstünk. Ez van. Azt sem tudom, miről vagy honnan, szóval nem izgulom magam halálra. Ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy Eden eladta a vesémet, hogy új pradat vehessen magának. Passz. Utolsóként lépek be a házba a számomra idegen srác után, aki nem lehet más csak Undor új pasija. Godnolom, az idei karácsonyi pasidivat a cuki k-pop kandúr, ő meg rohant beszerezni egyet a készlet erejéig. Csak azt remélem, hogy Emnek nem hozott. A hideg ráz az öregtől, olyan a szeme, mint egy halálmadáré, de egy fokkal máris rokonszenvesebb lesz, mikor a pénzről kezd beszélni. – Ja, profik – dünnyögöm, aztán Edenre bökök. – Mindent tőlem tanultak. – Remélem nem pornóról van szó. Kis híján elröhögöm magam. Na, nem azért mert nem hiszek neki, az alvilág istene a főnököm, ha azt mondaná, hogy százkarú óriások lopkodják a dezodort a fürdőszoba szekrényéből, valószínűleg azon se lepődnék meg. – Ahogy mondja – helyeselek a srác szavaira. – De felárat kérünk – jelentem ki szemtelen vigyorral. Ha ennyire fontos neki, hogy megszabaduljon a szellemektől, biztos hajlandó egy picit jobban a zsebébe nyúlni. – Ahogy mondta, profik vagyunk, nálunk nem talál jobb szellemírtókat a környéken. – Nem hazudok. Ha Eden és én bedobjuk magunkat, nincs se élő, se holt, aki ne szaladna ki a világból ordítva. Eden pasija is magabiztosnak tűnik. Menni fog ez.
Don't need pity given to me but I can't condone Talkin' down to me, I'ma have to crack your nose For crackin' jokes I'm lookin' for the map to hope, you seen it?
Nem szórt rá senki csillámport
Eden Azaenia and Cha Woo-Jin csillámport hintett rá
Theseus Anger
Lázadó
Mesehõs :
Agymanók Harag
Egyszer volt, hol nem volt... :
Can I say the cursed word now?
I've been dealin' with some things
like every human being
And really didn't sleep much last night
Ebenezer Scrooge. Nem sokan szeretik ezt a zsémbes vénembert, sőt. Akányhányszor hallottam, hogy valaki erről beszélt, örült annak, hogy a végére megváltozott. Viszont most valamiért itt állok az ajtaja előtt ennek a fickónak és fogalmam sincs, hogy miért. A ruha is totál más, mint amit eddig viseltem. Jelenleg azt se tudom, hogy hogyan kerültem ide. Lehet megint valamilyen..varázslat által? Vagy csak ennyire élénk az álmom most hogy Karácsony van? Ki tudja. Az viszont jobban zavar kissé, hogy a másik két társamat egyáltalán nem ismerem. Mondjuk ez nálam nem is annyira meglepő, hiszen pocsék az arcmemóriám, főleg miután történtek velem azok a dolgok. Pár személy tudna erről mesélni, hogy mennyire feledékeny lettem. A gondolataimat az öreg férfi szakítja meg, ahogyan ajtót nyit és...fogjuk rá, hogy beinvitál minket. Meséli, hogy mindig zaklatják szellemek őt, de csak ennek a szezonnak az idején és meg akar szabadulni tőlük. -Biztosíthatom afelől, hogy a mai nap után nem lesz gondja velük. - szólalok meg végül elsőnek. Szinte mintha csak egy scriptet olvasnék. Vagy mert talán a közösségi központban is hasonlóan beszélek. -Általában a nap melyik szakaszában jelennek meg a szellemek? Vagy mindig máskor? - azt hiszem, hogy ennyi információt azért tudni kell. Bár nem vagyok abban biztos, hogy bármit is ki tudunk úzni.
Karácsony. Micsoda rémséges ünnep! A hetek óta zajló készülődés, sütés-főzés és az őrült ajándék hajkurászás felettébb bosszússá varázsolta a férfit. Nem mintha kivette volna a részét az őrületből, szimplán bosszantotta a tény, hogy ez az ünnep mekkora népszerűségre tett szert. Sosem kedvelte North ünnepét, hiszen minden a szeretetről és a családokról szólt. A férfi azonban nem látott benne mást, mint képmutató mosolyokat, édesnek tűnő hazug bókokat és túlzott költekezést. A szeretet ünnepén nem volt helye a terrornak, de elhatározta, hogy idén ez másképp lesz. - Ha már annyira ünnepelni akarják ezt az ostoba napot, akkor ideje lenne móresre tanítani őket – morfondírozott magában, miközben az éjszaka leple alatt fel-alá mászkált a lakásában. A férfi mindennél jobban gyűlölte, ha másokat boldognak látott, azonban nem tagadhatta le azt a picike tényt, hogy ő is szeretett szórakozni. - Itt az ideje, hogy mi is mókázzunk, kicsikém – mosolyodott el sötéten, miközben ujjaival végigsimított a fekete homokból szőtt lovon. Az árnyékok a lakáson kívül nyújtóztak, s amíg Fata Morgana lakói az igazak álmát aludták, a sötétség rátelepedett a városra és láthatatlanul beférkőzött az emberek álmai közé.
*
[Ebenezer Scrooge démonai]
Ebenezer Scrooge-ot mindenki zsugori embernek ismerte, mégis az elmúlt évek gyötrelmes karácsonyainak köszönhetően most mégis pénzt költött arra, hogy szakembereket béreljen fel. Harag, Undor és Fogatlan Mr Scrooge küszöbén ácsorgott, amikor a férfi ajtót nyitott nekik. - Végre! Elkéstek! – morogta üdvözlés gyanánt, miközben beterelte őket az apró helyiségbe. Talán ők még nem ismerték fel, de a férfi kísértetiesen hasonlított Suncrest egyik polgármesterjelöltjére. - Nem azért fogom magukat fizetni, hogy henyéljenek, ezt jól jegyezzék meg! Azt is, hogy karácsony alkalmából nem fogok többet adni, mint amennyit megérdemelnek. – Zsémbes tekintettel intett Undornak, Haragnak és Fogatlannak, hogy foglaljanak helyet az apró kanapén, miközben ő a saját foteléhez bicegett. Helyet foglalt, összekulcsolta a mellkasán az ujjait, és végig mérte a három fiatalt. A szakállát simogatva percekig méregette őket, talán némelyikükből kellemetlen érzéseket is váltott ki a bámulása. - Biztosak benne, hogy maguk profik? – puhatolózott, hiszen nagyon fontos neki, hogy ezt az ügyet még ma elintézzék és megszabaduljon a szörnyektől, amik minden karácsonykor kísértették. - Az a helyzet, hogy minden karácsony éjszaka szellemek kísértenek. Se előtte, se utána nem bukkannak fel, csakis az ünnepek alatt. Próbáltam már elutazni erre az időre, de bárhová mentem, mindig megtaláltak. Ezért hívtam magukat, mert állítólag értenek ahhoz, hogy elűzzék a szellemeket. A feladatuk ennyi lenne: akadályozzák meg, hogy ezek a szörnyek engem a napokban kísértsenek és busásan megfizetem magukat – ismertette a fiatalokkal a problémáját, hiszen ő nem akarta megünnepelni a karácsonyt, a kísértetektől pedig már teljesen kirázta a hideg. Nem akart ebben az ismétlődő körben élni és minden év decemberében attól rettegni, hogy éjszaka megint zaklatni fogják. A három fiatal előtt tehát ismert volt a feladat: meg kellett akadályozniuk a karácsony szellemeit a küldetésükben és segíteniük kellett Mr Scrooge-nak abban, hogy továbbra is a maga módján gyűlölhesse az ünnepet.
//Legyetek bátran kreatívak és ha úgy érzitek, nyugodtan használjátok a karaktereitek képességeit! Határidő a vizsgák, költözések, ünnepek egyebek miatt: 2024.01.17. éjfél (külfödieknek a saját ideje szerint éjfél) //
Legutóbbi képek
– Tízből tizenegy alkalommal beválik – felelem Eden kérdésére sértetten, mert felháborít, hogy ennyire nem ismeri a hatékonyságomat, ha ordítozásról van szó. 
[Ebenezer Scrooge démonai]
