I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot
Elég sok információ kezd felénk áramlani. Egy személy, aki segíti tovább majd az ő munkájukat? Úgy hangzik, mint valami verseny… egyáltalán, hogy lehet eldönteni ki a legjobb? Mindenki azt próbálja magából kihozni, amit csak tud. Szerintem a segítség nyújtásban nem szép dolog a versenyzés. Ám eme szavakat megtartom magamnak. Ahogy belépünk az általuk emlegetett Mr. Scrooge otthonába nem is a környezet érdekel igazán. Inkább az ott ülő személyek. Az egyik férfi iránt még mindig érzem azt a furcsa vonzást. Láttam őt az álmomba. Biztos vagyok. - Az még rendben is van, hogy figyelmet terelünk, de hogyan csináljuk? A csalikhoz pedig kell egy ember… én szívesen segítek ebben. – nézek Baymaxre és Milora majd a szellemekre. Gondolom azok, jelenleg én így tudom őket beazonosítani. Hirtelenjében nem tudom mi lenne a legjobb döntés itt. Azok, akik a férfi házában vannak valószínűleg emberek lehetnek, mint mi. Más különben miért érzékelném azt, amit? Ennyire biztos nem háborodtam meg az emlékezet elvesztés miatt. Egy ideig tépelődőm feltegyem-e a kérdést, de végül csak ráveszem magamat. - Arra van egyáltalán valami megoldás… esetleg forgatókönyv, ha balul sülnek el a dolgok a két fél között? Gondolok itt ránk és a másik csapatra. Mert lehetséges furán hangzik, de érzek valamiféle kötődést az egyikükkel. Mintha ismerném, de nem emlékszem rá… ti nem éreztek hasonlót? – nézek egyik férfiról a másikra. Biztosra veszem ez az egész valós. Nem pedig kitaláció. - Esetleg ti nem tudtok erről valamit? Volt hasonló egyáltalán, hogy valaki ilyesmit érzett? – vonom össze a szemöldökömet és Fogatlan irányába fordulok. Legalábbis erre a névre emlékszem az álmaimból. Milot annyira nem ismerem, de Baymaxel már beszélgettünk az emlékezett kiesésünkről. Talán ő nem hisz teljesen őrültnek.
365 words ♛ lonely day ♛ am i a dead? cool! oh wait!
Segítőkészség. Valóban. Bár talán van egy igazán kevésnyi felfedezői indíttatás bennem az egész ügy kapcsán. Ellenben nem hagyunk hátra senkit sem. Főképp nem engem, mert az én orromnak mindig előrébb kell lennie bárki másénál. Ahogy a kialakult csapatunk szépen zöldágra is verődik az ázsiai fiú elvetemült ötletével szemben, végre mindannyian fellélegezhetünk és követhetjük tovább a két gyermek történetét. Nem mintha túl sok értelmet nyerne ez az egész, miszerint a semmiből csöppentünk ide. Az ázsiai kettős némileg még ismerősnek mondanám, tekintve, hogy a múzeum köreiben sok ember megfordul, ám a rasszista jeleket mellőzve, tényleg nem tudom megkülönböztetni őket. Tehát akár ismerhetném is őket, akkor sem esne le a tantusz, de talán még koppanhat! Fülelek az ázsiai nő kérdéseire, melyek remek pontok a jelenlegi szituációhoz, ám valami mégsem hagy nyugodni. Mi van, ha mindez csak egy álom? Hiszen valljuk be, korábban emberek tucatjai léptek át a testemen, mintha ott se lennék, illetve az egész színtér túlságosan is álomszerű. Ez természetesen még nem állított meg abban, hogy ne szimatoljak jobban a dolgok mélyére. Nem vagyok detektív kopó, de azért a szívem mélyén ott dübög a kíváncsiság a felfedezés válaszai iránt. - Na várjunk csak. Sötét árnyék? De ha ez még nincs megválaszolva, az azt jelenti még itt lehet. - pillantok itt a gyerekekre, aztán a két társamra is. Mindenesetre ha nekik ez mégsem számít annyira érdekesnek, mint nekem, elraktározom az információt a fejemben. Akármennyire is hangzik bolondságnak, az én elmém sok mindenre nyitott, főként így, ha annak a tudatában vagyok, hogy mindez csak egy ártalmatlan álom szüleménye lehet. Kicsit azért lever a víz, amikor közlik, hogy a lelkünk elszakadt a testünktől. Meg is inognak a lábaim alattam, így erőteljesen kell belemarkolnom az ázsiai srác vállába, na nem az egyensúlyom megőrzésének érdekében, de azért is, hogy ne ájuljak el a hirtelen jött fojtogató érzéstől. Az pedig felettébb zavar, hogy ez a kettő gyermek félvállról veszi az egészet, mintha ez lenne a normális. Khm, Axel, azt hiszem ez neked is sikerülhet. Rendezem soraimat és kihúzva magam igazítom meg felsőmet magamon. - Éjfél... Éjfél... Éjfél... És most mennyi is az idő? - követem a többieket is Mr Scrooge otthonába, ahol rögtön valami faliórát keresek, hogy a saját magam kérdését is megválaszolhassam ezáltal. Hagyom inkább, hogy a többiek megtalálják a saját hangjukat, addig én a szoba minden zugát átvizsgálom, beleértve a kísértetvadászok arcait is.
Baymax nem ezt a választ várta, vagyis valahol sejtette. Fényfúriát nem úgy ismerte, hogy egyszerűen ott hagyja, a harmadik se úgy nézett ki. Pedig a vérében volt, hogy ezeket maga csinálja, a gondokat csenesen és ügyesen végezte el. Mindkét társa felé egy apró mosolyt engedett el, jelezve, vette az adást, annak ellenére, hogy nem fűzött hozzá semmit. - Értem, akkor, hát tegyünk bele mindent - mintha kicsit megszeppent volna a válaszon, nem akart kiszámolóst játszani, hogy végül ki is csatlakozol... vagy kit nyel az az ijesztő ember. Nem is mert abba belegondolni, hogy a gyerekekkel ez megtörténhet, na meg azokkal, akik szeretnének visszatérni. - Azért legyünk óvatosak - nem volt az ő védjegye, hogy pesszimista legyen, de nem lett volna előnyös, ha itt elvesztenem valakit. Főleg azt a kisfiút, aki kísérteties kezd hasonlítani Hiro-ra. - Tanács? - felvonta a szemöldökét. Nem mintha nemet mondana nekik, de egy kérdés még mindig ott ült a gondolatai sarkában. - Ők többet tudhatnak, mint mi - azonban ez csak egy kósza gondolat volt, nem több és nem kevesebb. Előre engedte a lányokat, a fiatalabb fiút is szerette volna, de ha makacskodott, akkor inkább ő ment. Még így is elég sokat hátratekintett, hogy megbizonyosodjon, hogy nem maradt le. - Szóval, hoogy is kéne ezt csinálnunk? Vlahogy el kéne kerülnünk a vadászokat is. Esetleg félrevezetni őket?
220 szó ✦ aláfestő ✦ valaki rázza ki belőle a depit
If I miss you any harder, my heart might come looking for you.
Akinek az arcát viselem :
Yeo Jin-goo
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat (Stormreach)
A tükör mögött :
Amerys
2024-01-22, 00:35
Karácsonyi ének kaland
[A karácsony jótét lelkei]
A Derűre hasonlító lány a három idegen válasza kapcsán tapsikolni kezd, és belekarol a mellette lévő fiúba. - Hát nem csodás, barátom? Mindig megmelengeti a szívemet, amikor az emberekben feltámad a segítőkészség – pillantott a társa irányába, mire a fiú félszegen bólintott. Határozottan egyetértett vele, hiszen manapság ritka volt, hogy valaki önzetlenül ajánlotta volna fel a szolgálatait. - Senki nem fog bajba keveredni, azonban attól tartok, mindenkire szükségünk lehet ennél a feladatnál – válaszolta meg ezúttal a srác Baymax kérdését. Sajnos, ha Fényfúria és Milo akarnának, akkor se szökhetnének el a munka elől. - Mivel nem tudjuk melyikőtök lehet az, aki képes áttörni Mr Scrooge zsémbességén, így minden segítség elkel – vette át a szót a lány, Milo kérdésére azonban lehervadt a mosoly az arcáról. – A mai napig rejtély. Azt rebesgetik, hogy egy sötét árnyék elragadta őt, de szerintünk valaki csak szórakozik. A munkát ettől függetlenül el kell végeznünk, ezért vagytok ti is itt. - Ó, nem mi választottunk ki benneteket, hanem a Tanács. Ők döntenek afelől, hogy kikben van meg a potenciál arra, hogy csatlakozhasson a világunkhoz – lépett előre a fiú, ahogy Fényfúria kérdésére válaszolt. Milo kérdésére féloldalas mosoly jelent meg az arcán és hátrasandított a társára, aki halkan kuncogni kezdett. – Életben vagytok, csak éppen a lelketek elszakadt a testetektől. Amíg Mr Scrooge-nak segítünk, addig ti is testetlenné váltok, amelyikőtök pedig sikerrel jár a végén, az képessé válik utazni majd a szellemvilág és a valóság között, hogy további lelkeket mentsünk meg a kárhozattól. - Szóval tényleg ne ijedjetek meg. Senki nem halt meg. Én például otthon meditálok mindenféle füstölőt használva, és ha akarnék, akkor bármikor felkelhetnék. – Láthatóan mindketten eléggé könnyedén veszik a testetlenséget, elég gyakorlatuk van már benne. - Pontos számot nem tudunk – ragadta magához a szót a másik szellem, miközben az ajtó felé intett, hogy ideje lenne közelebbről is megszemlélni Mr Scrooge otthonát. - De sose elegen – sóhajtott fel a lány, hiszen tisztában volt vele, hogy mennyi emberi lélek szorult segítségre, és ahhoz képest hánynak tudtak ténylegesen segíteni. – Inkább lessünk rá Mr Scrooge-ra, hogy miben mesterkedik! Ne feledjétek, éjfélig nem tudunk kapcsolatot teremteni az emberekkel, csupán éjfél és hajnali három között, ugyanis olyankor vékonyulnak el a világok közötti határok. A fiú megállt az ajtó mellett, hogy előre engedje a lányt és Fényfúriát, majd ha Baymax és Milo is követte őket, akkor sereghajtóként érkezett meg a helyiségbe, ahol nagyban zajlott Mr Scrooge és a kísértetvadászok megbeszélése.
//Legyetek bátran kreatívak és ha úgy érzitek, nyugodtan használjátok a karaktereitek képességeit! Határidő a vizsgák, költözések, ünnepek egyebek miatt: 2024.02.03. éjfél (külfödieknek a saját ideje szerint éjfél) //
Az első, ami teljesen felsejlik előttem az, hogy mit keresek azon a helyen, amin éppen vagyok? A második az pedig, Tae-Moon is itt van, valamint egy másik srác. Plusz átmennek rajtunk az emberek. Szinte megzavarodtam hirtelen ettől a felismeréstől. Hiszen én úgy aludtam el, hogy nem volt semmi bajom, de nem is igazán tudok sokáig ezzel foglalkozni. Megjelenik két alak, akik beszélni kezdenek. Én pedig szavamra mondom próbálom befogadni az információt, de nem feltétlenül sikerül. Pedig nem tartom magamat ostoba embernek, komolyan! Pont az a bajom mindig, hogy próbálom beleütni az orromat mindenki dolgába és segíteni. Így nem is volt kérdés mit is fogok tenni. Tae-Moon felvetésére hevesen megrázom a fejemet. - Nem-nem… veled megyek én is. Együtt csöppentünk ebbe bele. – értek egyet a barna hajú fiúval. Ez nem csak úgy van, hogy egy valaki megy… a másik pedig nem. Amúgy is ismerem a mellettem álló ázsiai fiút. Már csak ezért sem hagyhatom, hogy csak úgy beleugorjon bármi ismeretlen dologba is. Jön egy kérdés, ami szintén valahol megalapozott, meghaltunk-e? Nagyon remélem, hogy nem. Majd mélyen beszívom a levegőt. - Nekem lenne még egy kérdésem igazából, miért mi? Mármint mi alapján kerültünk ide? Ti választottatok ki minket? – kérdezek rá szerintem teljesen jogosan erre a pontra. Mégsem akarok csak úgy fej nélkül beleugrani valamibe, amiből kárunk lehet. Segítség nyújtás ide vagy oda. Csak remélni merem, hogy eme felvetésemet nem veszik zokon az előttem álló… alakok? Szellemek? Akármik? Magam sem tudom, hogy hívjam őket. Azért egy kedves mosolyt még ajkaimra rajzolok és beállok én is a fiúk mellé nagy bátran úgy várom a választ kérdéseimre. Mégis egy dolog bennem fészkel az egyik alak, aki bement az állítólagos Mr Scrooge-hoz. Valamiért olyan fura érzés kapott el akkor mikor megpillantottam őt. - Hányan vannak még olyanok… mint mi? – kérdezem meg végül tőlük.
280 words ♛ lonely day ♛ am i a dead? cool! oh wait!
Sajnos igen kevés emlék maradt meg arról a pillanatról, ahogy három figura épp a legmelengetőbb vendéglátásban részesül, ugyanis lefoglalt a tény, hogy az emberek minden gond nélkül járkáltak át rajtam. Elképedt arccal konstatálom hát tovább, ahogy fizikai testem eddigi törvényei eltörlődnek és valami sokkal hatalmasabbá formálódnak. Aztán ijedten ugrok fel és veszem fel a megszokott -de hatástalan- védekezőpózomat, mintha az ökleim fent tartásával ténylegesen képes is lennék kikerülni vagy bemosni valakinek egy ütést. Egyik feltevés sem járna sikerrel. Aztán Tae-Moon lép először, melyet némán elemzek a helyemről. A gesztusai valóban gyerekbarátok, így nem is lépek közbe. Nem mintha olyan jó lennék a gyerekekkel, sőt! Talán jobb is, hogy az ázsiai úriember melegíti be a terepet. De aztán csak kénytelen vagyok közbeszólni, hiszen' amilyen jól indult az egész Tae-Moon részéről, épp olyan könnyen csúszott le a vágányról. - Jaj ugyan már! Együtt érkeztünk, együtt is megyünk ezen végig! Nem igaz? Na, akkor ez eldőlt. Segítünk! Együtt! - veszek fel arcomra egy erőltetett mosolyt, a fiú mellé lépek és egy könnyed mozdulattal veregetem hátba, ami egyre erőteljesebbé válik minden egyes szavam után. - Mit értetek azon, hogy...elveszett? Miként? - kezdem el vakarászni az államat, mint aki valami hű de nagy tervet próbál összerakni a puzzle darabok segítségével. Ehhez kétely sem fér, kétlábbal állok a segítségnyújtás medrében, egyedül a helyzet miértjei vernek kérdőjeleket a fejem felé. - De mielőtt még beleugrunk a sűrűjébe. - hadonászok egyet magam előtt, hogy a kettő "vendéglátónk" figyelmét felkelthessem az irányomba -vagy fent tarthassam korábbról-. - Meghaltam? - bökök végül magamra, csak hogy tisztázódjon a korábbi jelenség. Magyarázat nélkül csak tovább vívódok a lenni, nem lenni filozófiákkal. Mit is ettem reggelire? Croissant vagy muffin? Na és Bolyhost így ki fogja megetetni, ha nem vagyok ott?!
Baymaxnek fogalma se volt, mibe keveredett. Az utolsó emléke az volt, hogy éppen letette maga mellé a laptopját és lehunyta a szemét egy pillanatra. A másik pillanatban már itt találta magát. Olyan utcán ahol, mintha megállt volna az idő, legalábbis nekik. Nem egyedül volt ezen a helyen. Felismerte Fényfúriát, hiszen már jó párszor találkozott vele, és a barátjának tartotta már. Az is tény, hogy vele könnyen össze lehet barátkozni, hisz süt róla a pozitivitás. A második férfit ugyan nem ismerte, de nem zárkózott el tőle. Igyekezett optimista lenni, és arra gondolni, hogy nem lesz baj, az ismeretlennel se vagy épp a hölggyel. Aztán belefutottak négy figurába, és ekkor jött rá Baymax, hogy a helyzetük kilástalan. Akárhogy próbálta volna megszólítani az egyiket, nem tudta, pedig csak köszönni szeretett volna. Megpróbálta megérinteni, arra se reagált senki. Valaki még át is sétált rajta, az volt a legrosszabb. Egy kissé elfogta a pánik, de nem engedte, hogy ez megmutatkozzon. Nem engedhette, nem volt olyan szituációban, és nem is szerette volna ezt megmutatni a többieknek. Amikor a gyerekek megjelentek, leguggolt hozzájuk. A fiúra fura volt ránézni, ismerős volt neki azok a szemek, de nem volt még sejtése pontosan honnan. Bizarr volt a szituáció, mármint szellemek? Persze, végig hallgatta őket, segítséget nem tud visszautasítani. A segítségnyújtás mindig fontos lesz neki, mint bármi más. - Persze - Baymax bólintott, egy mosollyal. - Bár titeket nem szeretném bajba sorolni. Se a két társam. Nem lenne elég ha csak én vállalkoznék erre a feladatra?
If I miss you any harder, my heart might come looking for you.
Akinek az arcát viselem :
Yeo Jin-goo
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Nyugat (Stormreach)
A tükör mögött :
Amerys
2023-12-22, 22:54
Karácsonyi ének kaland
[Karácsony előtti éjszaka]
Karácsony. Micsoda rémséges ünnep! A hetek óta zajló készülődés, sütés-főzés és az őrült ajándék hajkurászás felettébb bosszússá varázsolta a férfit. Nem mintha kivette volna a részét az őrületből, szimplán bosszantotta a tény, hogy ez az ünnep mekkora népszerűségre tett szert. Sosem kedvelte North ünnepét, hiszen minden a szeretetről és a családokról szólt. A férfi azonban nem látott benne mást, mint képmutató mosolyokat, édesnek tűnő hazug bókokat és túlzott költekezést. A szeretet ünnepén nem volt helye a terrornak, de elhatározta, hogy idén ez másképp lesz. - Ha már annyira ünnepelni akarják ezt az ostoba napot, akkor ideje lenne móresre tanítani őket – morfondírozott magában, miközben az éjszaka leple alatt fel-alá mászkált a lakásában. A férfi mindennél jobban gyűlölte, ha másokat boldognak látott, azonban nem tagadhatta le azt a picike tényt, hogy ő is szeretett szórakozni. - Itt az ideje, hogy mi is mókázzunk, kicsikém – mosolyodott el sötéten, miközben ujjaival végigsimított a fekete homokból szőtt lovon. Az árnyékok a lakáson kívül nyújtóztak, s amíg Fata Morgana lakói az igazak álmát aludták, a sötétség rátelepedett a városra és láthatatlanul beférkőzött az emberek álmai közé.
*
[A karácsony jótét lelkei]
Amikor Baymax, Fényfúria és Milo ebbe a világba csöppentek, pontosan szemtanúi voltak annak a jelenetnek, ahogy Mr Scrooge ajtót nyitott Undornak, Haragnak és Fogatlannak. Mégsem tudtak mit tenni, hiába próbálkoztak érintkezni a környezetükkel, csakis egymást hallották és egymást tudták megérinteni. A szellemvilág elzárta őket a valóságtól, mindent láttak, hallottak, de rajtuk keresztül sétáltak az emberek. Ez akár rémületre is adhatott volna okot, ha nem sietettek volna a segítségükre. Egy fiatal, örökké mosolygó lány, aki Derűre emlékeztetett és egy kicsit visszafogott fiú, aki kísértetiesen hasonlított Hirora, barátságosan közelítették meg a triójukat. - Annyira boldogok vagyunk, hogy megérkeztetek! Én a Jelen karácsony szelleme vagyok, ő pedig itt a társam, az Elmúlt korok karácsonyának szelleme. Sajnos az Eljövendő karácsonyok szellemét elveszítettük, ezért szükségünk van a segítségetekre! – mutatkozott be a lány, s bár a helyzet borúsnak tűnt, ő mégis képes volt fenntartani a pozitivitását. - Ahogy láttátok, Mr Scrooge gyűlöli a karácsonyt és szörnyen bánik az emberekkel. Akiket láttatok hozzá bemenni, azok a személyek kísértetvadászok. Mr Scrooge bérelte fel őket, hogy megszabaduljon tőlünk. Segíteni akarunk, hogy ne gyűlölje a karácsonyt és nyitott legyen a világra… - De ehhez szükségünk lenne az Eljövendő karácsonyok szellemére is, aki nélkül az erőnk véges. Ti menthettek meg minket és Mr Scrooge-ot! Az egyikőtöknek csatlakoznia kell hozzánk, miután megmentette Mr Scrooge lelkét. Ha nem tudunk rajta segíteni, akkor sajnos más emberek élete is szomorú válik – sóhajtott fel a lány egy pillanatra, de hamar felderült az arca, amikor ráébredt, hogy még bőven volt idejük arra, hogy megakadályozzák a szellemvadászok küldetését. - Segítetek neki abban, hogy képes legyen meglátni a jót a világban? – intett a fiú az ablak irányába, ahol ha belestek, éppen szemtanúi lehettek annak, ahogy Mr Scrooge ismertette a feladatot Fogatlannal, Haraggal és Undorral.
//Legyetek bátran kreatívak és ha úgy érzitek, nyugodtan használjátok a karaktereitek képességeit! Határidő a vizsgák, költözések, ünnepek egyebek miatt: 2024.01.17. éjfél (külfödieknek a saját ideje szerint éjfél) //
Legutóbbi képek
Segítőkészség. Valóban. Bár talán van egy igazán kevésnyi felfedezői indíttatás bennem az egész ügy kapcsán. Ellenben nem hagyunk hátra senkit sem. Főképp nem engem, mert az én orromnak mindig előrébb kell lennie bárki másénál. 
Baymax nem ezt a választ várta, vagyis valahol sejtette. Fényfúriát nem úgy ismerte, hogy egyszerűen ott hagyja, a harmadik se úgy nézett ki. Pedig a vérében volt, hogy ezeket maga csinálja, a gondokat csenesen és ügyesen végezte el. Mindkét társa felé egy apró mosolyt engedett el, jelezve, vette az adást, annak ellenére, hogy nem fűzött hozzá semmit.
[A karácsony jótét lelkei]
