To: Richard

Maradjunk annyiba, hogy érdekes személyiséggel bírok, amit a legtöbb ember nem nagyon díjaz. Valaki persze majd meghal azért, hogy ilyen legyen, de ha csak nem te vagy én, akkor könnyen lehet, hogy előbb mész falnak, mintsem elismered, szórakoztató egy fickó vagyok. Richard esetében azt hiszem ez puszta ellenszenv volt. Pedig ellene még semmit sem tettem. Még. Ez tetszik. Mégis annyira kis gonoszul áll hozzám, ami miatt nem tehetek mást, hát nekem is ezt kell tennem! Csak én inkább bosszantom. Pusztán szeretetből! Oh várj, hogy mi? Rossz embernél gondolom ezt upszika. Az a másik csávó lesz múltkorról. – Igaz… Fantasztikusat kellett volna mondanom, az jobban leír. – Én, az egyetlen és utánozhatatlan Isaac Reynolds! Még egész jó kis felkonferáló szöveg is lehetne ebből. Majd legközelebb már így fognak bemutatni egy ivóversenyen. Már csak a gondolata is felcsigáz, hogy ilyen dicsőségben lehetne részem! Egész jó kis elismerést jelentene ez nekem. De ne szaladjunk előre, messze van még az.
Mondatára csak mosolygok és csettintek egyet. A francba! Elfelejtettem, hogy végső soron rajta fog múlni, hogy felvesz-e, avagy sem. De talán ha elég szépen nézek rá, vagy elég sok mindent megígérek neki, akkor van esélyem. Vagy belátja ez neki is mekkora előny lenne! Már inkább szórakozás.
-Hogy aztán akárhányszor vér szagot érzek, megegyek valakit? Fúj! Köszi, de kihagyom. – Tudom mire érti, nem kell nekem magyaráznia, ellenben neki fel kéne fognia mi az, hogy poén. PO-ÉN! Nem hiszem el, hogy ennyire nem képes nevetni egyszer egy ilyenen.
A megjegyzése ellenben nem bánt meg. Mindenki tudja, hogy az őrültet és a zsenit csupán egy hajszál választja el egymástól. Én pedig szeretek bolond lenni! Közben pedig ott van ám az ész is tele tervekkel, amik bármikor ki tudnának húzni a legnagyobb csávából is, csak nem fedem fel mindenkinek. Mekkora egy lángelme vagyok!
Miután végre fizettem és a visszajárómat is megkaptam még persze húzom egy picikét az idejét. Ellenben ahogyan észreveszem nincs éppen beszélgetős kedvében az úr, így csak egy nagyot sóhajtok. – Jó volt látni Richard! Legközelebb mikor összefutunk a hangulatodat is hozd magaddal. – kezdek el az ajtó felé sétálni. – Akár az Agóniába is benézhetnél néha! – fordulok még vissza, hogyha mást nem szeretne nekem mondani, vagy nem készül éppen beledobni a tengerbe épp most ezek után, akkor még integessek neki, majd szépen lelépjek.

Leszünk barik?    ♡ zene ♡ 373

♡

To: Richard

Mondatára elnevetem magamat. Komolyan nem tudok már mit csinálni, az egész helyzet nevetséges. Férfi ember, igazán bevallhatta volna már az elején, hogy csakis a minimálbérre utazhatok és egyebet nem igazán remélhetek tőle. Persze nem ringattam magamat hamis álommal egy percig sem. – Mondtam már mennyire imádom, hogy ennyire őszinte vagy? – Lássuk be ez azért nem utolsó tényező. Sokkal jobban szeretem, ha valaki a szemembe mondja az igazságot, mintsem azt, hogy kerteljen. Lehet, hogy fájdalmas lesz, sőt sok esetben még egy szépen becsomagolt kis ajándéknak sem lehet álcázni, de akkor is jobb, mint a hazugság. Az élet kegyetlen, ahogyan az őszinteség is sokszor az. Megesik, túl lehet élni.
Felvetésem, hogy esetleg igyunk egy jót, csak mi így a srácok természetesen csak vicc. Hiszen Triton soha nem jönne el hozzám, ahogyan Richard is valószínűleg páros lábbal dobna ki, ha véletlenül meglátna az ajtajában. Most játszhatnám a megértő jófiút, hogy természetesen van alapja ennek az egésznek és tökéletesen elfogadható, hogy nem bírnak, de én nem vagyok ennyire kis cuki-muki tündér fiúcska. Az egy verseny volt, ahol az öreg alulmaradt. Természetesen csaltam, de ez most nem számít! Ezen vagy tovább tudnak lépni és egyébként jól ki tudunk jönni a másikkal, vagy örökre berágnak. Nem mondom, ha engem átejtenek, akkor én is dühös leszek és nem fogok megbízni adott illetőben, de azért a piát elfogadom. Még az ellenségeddel is kellemesebb lerészegedni, mintsem egyedül magányosan. – Mert bizonyára elbűvöli a csodás személyiségem! – válaszolok a kérdésére, nyilván nem éppen a legnagyobb komolysággal. De válasz! – Aha… Amint felvettél. – teszek egy apró megjegyzést még az előbbi ajánlatára és arcomon ott van a huncut vigyor is, hogy bizony féljen csak, mert lehet, még betoppanok ide és akkor nem vásárolni fogok. De amúgy a minimálbérből is meg lehet élni, pláne ha mellette még folytatom a mostani életemet is. Na akkor lehet kapna egy korsóval köszönetképpen, csak hogy kevésbé legyen átlátszó, hogy valójában kémkedni fogok. Ha fogok persze…
-Utálom? Ki mondta? Én nem! Csak tudod, szeretem a cápákat. Tudtad, hogy három agyuk van? – Ez egy olyan felesleges információ, amit egyszer hallottam a tévében és nem tudtam elfelejteni. Fölösleges tudás tárháza vagyok néha egyébként. De remélhetőleg ez elterelte annyira a figyelmét, hogy ne tűnjön föl neki: „Valóban most közöltem vele, hogy gyűlölöm a rohadt pikkelyeseket!”
Imádom bosszantani a fickót, bár az emberek nagy részét szeretem, de nála valahogy olyan különösen nagy elégedettséggel tölt el. Éppen ezért megvárom, míg kimondja az árat és csak utána kapom elő a zsebemből a pénzt. – Tudsz visszaadni? – kérdezem vigyorogva, mert egy huszasnál kisebb most épp nincs nálam. Miután pedig fizettem és elvettem a zsinórt még nézek rá. – Akkor… szeretnél még dumcsizni? – Gyanítom, hogy nemleges választ fogok kapni. Éppen ezért már készülök is a távozásra, de hátha itt akar tartani!

Leszünk barik?    ♡ zene ♡ 449

♡

To: Richard

Mosolyából úgy érzem, hogy hát igazán mindegy mit mond ki a törvény arról, hogy valamennyi szabadságot adnia kéne nekem. Öregem, alaposan meg akarom most magamat szívatni. Tényleg normális vagyok én? Nem illetve nem ez a jó kérdés, mert azt mér régóta tudom, hogy nem volnék. De bolondnak lenni a legjobb. Plusz majd meglátjuk ki nevet a végén, ha idetolom egyszer a képemet, hogy bizony dolgozni szeretnék. Biztos vagyok benne, hogy neki ez jobban fog fájni, mint nekem. – Ha most azt mondom, hogy képzeld, van végzettségem, akkor többet adnál? – Ugyan már ne próbáljon meg itt jófiút játszani. Rólam van szó, a srácról, akit még én is tudom, hogy ki nem állhat. Örömet okozna neki, hogyha megkeseríthetné az itt töltött időmet. Bár eleve azt se szeretné, ha jönnék. Szomorú, de megértem.  Nem mindenkinek van olyan jó ízlése, hogy imádjon engem.
Kicsit bánom most, hogy azt javasoltam küldje el máshová Tritont. Hát pont nem számítottam arra, hogy ez lesz a válasza, de azért vigyorgok, mint a tejbetök. – Tulajdonképpen ez egy rohadt jó ötlet. Az öreg átjön hozzám, iszunk valamit, majd később az ajtódon fogunk dübörögni, hogy te is csatlakozz. Na? Mit szólsz? – Ha nem lennék benne szinte halálbiztos, hogy Triton gyűlöl, amiért kikapott ellenem, akkor még mondanám is, hogy persze jöjjön és időzzön a lakókocsiban. De mivel gyanítom, nem szívlel, így fel se ajánlom neki. Plusz én nem fogom bevállalni, hogy ott aludjon, tényleg csak egy italra hívnám meg. De ha ezzel Richardnak segítek, akkor talán, inkább NEM. Valószínűleg az lenne a vége, hogy mind a kettőnek kellemetlenséget okoznék valami tréfával.
-Mit is? – teszek úgy, mintha a világon semmit sem értenék abból, amit mond. Hogy én megpróbálni pont őt csapdába csalni? Maximum úgy, hogy a háta mögött mesterkedek valamiben. Így szemtől szemben, ráadásul valami vacak zsinórral biztosan nem. De nem tervezek neki semmi rosszat! Egyelőre. Majd ha már Ursulaval tárgyaltam.
-Amíg nem halastól… - Inkább a cápákat, meg a krokikat csak ne a büdös halakat. Gusztustalan kis dögök. De ha már a tenger, hát akkor inkább ez a két gyilkos állat. – Legalább a nevedet tudom! – A zöldséges esetében még azzal sem vagyok tisztában. Nem szoktam figyelni. Nála legalább addig tettem, amíg elmondták hogy hívják.
Közbe látom, hogy valamit bepötyög a gépbe. Ha nagyon akarnám, akkor a számot, amit kiír is észrevehetném, de nem teszem. Csak mosolyogva pislogok rá. Nem fogok elmenni, amíg ki nem mondja az árat, hadd húzzam még egy kicsit a drága idejét.

Leszünk barik?    ♡ zene ♡ 401

♡

To: Richard

Gondolom, hogy nem igazán repes az örömtől, mikor meglátja, mennyire komolyan is gondolom ezt az egészet. Illetve kell a halálnak a munka, annak ellenére, hogy a pénz bizony izgatja a fantáziámat, de megvagyok én nélküle is. Sokkal menőbb módon szerzem meg a napi betevőmet, így sose gondoltam volna rá, hogy bárhol állást vállaljak. Ellenben, ha egy kis kémkedéssel egybekötöm, akkor ez a vacak hely is lehet izgalmas.
Válaszára felvonom a szemöldökömet. Azért ilyen feltételekkel kötve hiszem, hogy bárki is melózna itt. – Nincs törvényben, hogy valamennyi szabadság jár az embernek? – kérdezek vissza erre az egy apró részletre. A többit persze elengedem a fülem mellett. 10 óra… pff ennél többet alszok. Plusz azért ennyi időn keresztül húzni itt az időt… Kibírnám én azt? Van közben vajon alvásszünet? A jópofizás a vendégekkel még menne is, bár van egy olyan gyanúm, hogy leginkább a női vásárlóknak örülnék, akik szerintem igen ritkák. De talán ha gyorsan jönnek és mennek itt az emberek, akkor elviselném. Az olyan lajhár papákat tuti csak kidobnám egy idő után. Akkor meg persze az én szűrőmet teszik ki. Át kell ezt gondolni rendesen. – Gyanítom én a minimál bért kapnám. – A vigyorát viszonzom, persze nem őszintén. Értem én, mit akar elérni. Mindenáron megpróbál lebeszélni erről, hiszen pontosan tudja, mennyire nem bírok megülni a fenekemen. Csak hogy nem ismer eléggé ahhoz, hogy tudja, én mindenben megtalálom az izgalmat. Már maga az, hogy ezt kitaláljam sokkal szórakoztatóbbá tenné az ittlétet.
-Küld el arra az időre? – vonom meg a vállamat. Nehogy már azt mondja nekem, hogy nem képes kitalálni valamilyen megoldást arra, hogy egy nővel játszadozhasson. Ha igazán akarná, akkor lazán el tudná intézni. Amíg az öreg dolgozik például bármihez kezdhet a csajjal.
-Kihívás elfogadva. – Mert én még ezt is játéknak fogom fel. Ha azt hiszi, hogy nem tudnék kimászni még a legnagyobb galibából is, akkor téved. A beszélőkém igencsak jó, így szinte biztos vagyok benne, hogy a legszorosabb szituból is ki tudom magamat dumálni. Isaac Reynolds olyan, mint a macska. Mindig a talpára esik.
-Azzal nem is… - Hogy mire utaltam? Az ég egy adta világon semmire. Richard nem az az ember, akit el akarnék kapni. Ő éli a maga ki életét, ahogyan én is. Néha keresztezzük egymás útját, aminél én többnyire jókat röhögök csak, ő pedig egy fejfájással távozik. De ez a szép az egészben. Olyan jó „barátság” is ez. Ellenben ha itt fogok dolgozni, akkor valahogy meg kéne tanulnunk kibírni a másikat. Nos nekem ez egyszerű lenne, mivel részemről csak színészkedés volna.
-Habfürdőt? – kérdezem színlelt lelkesedéssel. Fúj, tenger. Aztán súrolhatom magamat este, hogy ne legyek se hal szagú, és ne érezzem úgy magamat, mint valami elsózott hús. – Nem, de ott nem is ismerem ilyen jól a Főnit. – kacsintok rá. Direktbe nem azt hangsúlyoztam ki, hogy vele milyen „jóba” vagyok, mert akkor már tényleg önként vethetem magamat bele a vízbe.

Leszünk barik?    ♡ zene ♡ 467

♡

To: Richard

Kijelentésére karba teszem a kezeimet és bal lábamra helyezve testsúlyomat nézek rá komolyan. És kivételesen valóban komoly vagyok. Sokáig pislogok rá és nézek rajta végig. De nem, nem az ajánlatán gondolkodok el. Illetve de, de totál más értelemben. Nem azon jár az eszem, hogy itt és most akkor életet változtatok - megtanulok a fenekemen ülni és nem keresem tovább a bajt - hanem hogy ebből talán hasznot is húzhatnék. – Milyen munka lenne? Meg mennyit fizetnél? Napi 8 órás munka? Van szabadnapom? – teszem fel egyből a kérdéseket. Most tudom mi fog történni. Nagy szemekkel néz majd rám, hogy beteg vagy-e vagy teljesen megőrültem volna-e. De nem, Isaac Reynold esze még nem ment el teljesen, sőt bőven van még sütnivalója odafent. Ha azt vesszük, hogy konkrétan fizet nekem, én meg egész nap itt lehetek mellette, akkor már megéri az egész. Ez de rohadtul romantikusan hangzott! Na, hogy tisztázzuk zavarós gondolataimat: A tervem, hogy Ursula drágának kémkedek egy picit. Bár gőzöm sincs, hogy Richard tervez-e valamit a nő ellen, de sose lehet tudni. Én is tisztában vagyok vele, hogy a kapcsolatuk nem éppen rózsás, így simán lehet, hogy vissza akar neki vágni. És ki más deríthetné ki, miben sántikál, ha nem én?
Közben nem sikerül befogni azt a nagy számat. Talán most elvetettem a sulykot, de szerencsére az égiek mindig ott vannak és oltalmaznak, így meg is menekülök. Éljen a mérhetetlenül nagy mázlim!
Felnevet. Nos legalább nem egy pofont kaptam tőle a megjegyzésemre. Ez is valami, na, haladunk jól van! – Szóval már az öreg is zavar? – kérdezek vissza egyből. Szegény Triton, remélhetőleg gyorsan törleszt. Bár a lakókocsit nem adom vissza! Enyém! – Egyébként… Ne félts te engem. Mindig megoldom, hogy talpon maradjak. – Ursula ide vagy oda, de nem fog tudni tönkretenni. Mi a legrosszabb? Valóban kirúg. Besúgók és segédek mindig kellenek. Talán pont neki is. Áh! Eszembe jutott! Ha valóban elkezdenék itt dolgozni, akkor már két kapura is játszhatnék nem? Bár az lenne a biztos, ha valamelyikkel elhitetem, hogy csakis az ő oldalán állok, de hát… abba mi a kihívás?
Teljesen elveszek a gondolataimban egy pillanatra. Megérné kockáztatni? Talán még nekem is sok lenne. Meg ahhoz előbb tényleg le kéne ezt egyeztetni a nővel, hogy itt dolgozzak, hogy szerezzek neki infókat, mit is forgat a fejében a fickó. Bár biztos vagyok abban, hogy Ursula már így is repesni fog az örömtől, hogy megtaláltam Richardot. Ugyan nem tudom, mennyire lehet neki ez hasznos, de minden apróság számít nemde? Jó lesz ez, érzem!
Kérésemnek eleget téve el is vesz egy olyan zsinórt, ami már nekem is jobban tetszik. Vastag, de átlátszó. Látszik az arcomon az elégedett mosoly.
-Akkor meg nem értem miért parázol. Nem titeket akarlak csapdába ejteni. – Már persze, ha tényleg nem ő követ. Várjunk csak, hiszen nem is érdeklem annyira, hogy akárcsak megforduljon utánam az utcán. Így igazán nem kell tőle félnem. Ugye? Ah ez a paranoia… Most már komolyan kezelésre kéne mennem ezzel is. Szegény pszichológus nénim.
-Ah igen, akad itt még valami. – kezdek el körbenézni még egyszer, mint aki olyan rettenetesen keresne valamit, pedig amúgy nem. Talán csak húzni akarom az agyát, meg persze a drága idejét. De ő jött ide kiszolgálni, pontosan tudta, hogy ez lesz a vége. Addig idegesítem, míg tudom. – Nem látom kirakva, de… árengedményt kaphatnék. – kezdek el vigyorogva pislogni rá.

Leszünk barik?    ♡ zene ♡ 540

♡