I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Valahol az én hibám is, hogy nem tudok a saját lábamra állni. De amióta csak az eszemet tudom mindig ez volt. Valahogy mindig megéltem, mert kellett. Nem túl sok dologhoz értem. Például nem tudok egy boltot vezetni, én ahhoz csóró és sík vagyok. A lopás, na az nagyon megy, de az leginkább csak akkor, ha előjön bennem ez a kleptománia. De mintha erre születtem volna. Talán fel kéne csapni valamilyen műkincs tolvajnak, abból biztos sokat keresnék. Persze nem vagyok én abba olyan biztos, hogy a rendőrség olyan jó szemmel nézné azt, ha ilyen reklámot adnék fel magamról. Bár lehetnék kém is, aki információkat szerez másoknak. Az csak nem büntetendő már! Ursula esetében valami ilyesmi is lennék, azon kívül, hogy a társa vagyok. Illetve a szárnysegédje jobban hangzik, meg reálisabban. Hiába dünnyög, azért még süket nem vagyok, pontosan hallottam, amit mond, ami fura, hogy kivételesen nem lekezelésnek érzem. Még a végén átcsap valami tündérbe. – Lehetséges, sőt valószínű, hogy igazad van, de mond drága Richardom, mégis hol kap manapság egy ilyen férfi tisztességes munkát? – kérdezem szemöldök tőle érdeklődve, miközben a pilláimat rebegtetem. A választ mind a ketten tudjuk: Sehol. Meg nem való nekem az, hogy folyton egyhelyben maradjak. Kell a változatosság, meg a szórakozás, most egy állandó munkahelyben mi az izgalmas? Meg a legálisban. Ez fontos tényező. Látom, hogy megváltoznak az arcvonásai, szinte már érzem is, ahogyan az arcom közelebbről megismerkedhet valamelyik horoggal, sőt még egymásba is akadhatunk. Áú! Az fájna. Ugyanakkor, ha eddig nem vettem volna észre, akkor most biztosan feltűnt volna, hogy az égiek minden bizonnyal nagyon szeretnek odafent, mert egy másik vendég toppan be a boltba és így én is megúszom a fém bizgentyűkkel való csókolózást is. Kedves valaki ott az égben, hálám üldözni fog! Már éppen kinyitnám a számat, mikor megfenyeget, vagy éppen figyelmeztet, hogyha nem vigyázok, akkor az öreg nyomába fogok lépni én is. – Úgy érted dekkolhatok nálad, ha kidobnak a lakókocsiból? Jaj köszönöm „drága” barátom olyan tündéri vagy! – És ha nem lenne itt senki más és nem tudnám, hogy már így is feszítem nála azt a bizonyos húrt, akkor most csókot nyomnék az arcára és megölelném. Nyilván csak azért, hogy idegesítsem, de mivel kedves az életem, így csak egy vigyorral jutalmazom meg. Kész csoda, hogy még nem vágott ki. -Oh pedig azt hittem majd megöl a kíváncsiság, hogy tudd. – Talán ha jó a zsinór, akkor reklámot is gyártok neki. Persze nem ingyen. Kérnék cserébe egy vacsorát. Nem sok szerintem, sőt ennyit igazán megtehetne, ha már beizzítom itt az üzletet neki. Már ha ez megtörténik. – Jó, jó fenn akad, de ez nem túl… látványos? – kezdek el fintorogni. Elhiszem, hogy bármit megfog, de azért egy kicsit átlátszóbb nincs? Vagy valami, amit kevésbé lehet észrevenni? Az is lehet, csak nekem szúrná ki a szememet, de menjünk biztosra. Kérdésére egy nagyon buta fejet vághatok. – Mégis miért lenne közötök?! Csak nem törnétek rám az ajtót minden ok nélkül. – Nem értem mire gondolhat. Még róla sem tudom elképzelni, hogy nincs jobb szórakozása annál, mintsem engem kövessen egész álló nap, meg betörjön a lakókocsiba. Ezt előbb tudnám elképzelni Tritonról.
Nem kizárt, hogy nem lenne nekem mérhetetlen bajom Isaacal a nagy száján kívül, ha nem társult volt össze Ursulával pont azután, hogy finoman és burkoltam fogalmazva én leléptem a nő mellől. Hisz tulajdonképpen ez történt, amiből kezdetben elég sok összeesküvéselméletet gyártottam, majd később, mikor már kezdett kitisztulni a fejem, akkor felfogtam, hogy köztük feltehetően az égadta világon semmi sincsen, annyira nem egymásnak valók. Viszont fél szemmel mindig is szemmel tartottam őket, aminek köszönhetően előre megéreztem egy-két dolgot, köztük a Triton elleni merényletet is. Csak kár, hogy teljesen feleslegesen, mivel Triton nem hitt nekem és ugyanolyan vakon belesétált a csaptájába. Az a nő mindenkinek az életét megkeseríti és csak idő kérdése, hogy mikor következik Isaac a sorban, elvégre biztos vagyok abban, hogy ő is pofára fog esni. - Szerintem ez egy egyértelmű jel, hogy valamit nagyon rosszul csinálsz - dörmögöm az orrom alatt, de ezt most kivételesen baráti módon mondom neki. Kezdenie kellene magával valami értelmeset, bár ki vagyok én, nem is ismerem őt annyira, csak vannak információim innen-onnan. Tekintetem szúróssá válik, olyannyira, hogy pár másodperc erejéig én is azt hiszem, hogy most kenem fel őt a falra, legnagyobb szerencséjére viszont éppen belém egy másik vendég, aki előtt nem állítanám bele fejjel a falba, mint valami szöget. Micsoda mázlista. Rápillantok az alkalmazottamra, aki egyébként is már indult, hogy segítsen az új vendégnek megtalálni a neki szükséges árukat. Nem mintha nem lennének egyértelműen kirakva a portékák... - Oh, hogyne, persze, megköszönöm - visszatáncolok az indulatokból, de érzékelheti ő is, hogy egy hajszálon múlt, hogy nem kezd el sajogni valamije. - Idő kérdése és te is úgy jársz, mint Triton. Majd meglátod. - Nem kell hinnie nekem, elég, ha csak kivárjuk míg ez bekövetkezik és én majd utólag nagyon mosolyogni fogok rajta. Ha nem Ursula fogja megkeseríteni az életét, majd mi Tritonnal. Visszatérve a horgászzsinórra, az már világos, hogy nem halat akar vele fogni, innen jön a kérdés, hogy akkor mit. És mire gondol ilyenkor Richard Harris? Mint úgy általában... nőkre. Egy fokkal sejtelmesebbé téve a beszélgetést váltok kisebb hangerőre, bár szerintem pont nem ez érdekli a másik vendéget, aki minden bizonnyal el van foglalva az alkalmazottam által. A vigyorom azonban egyből lekonyul a válaszát hallva. Nőkre még segítettem volna vadászni, férfiakra viszonyt semmiképp. Szép nagyokat pislogok, míg elkönyvelem őt... valaminek, aztán próbálom újra beindítani az agyamat. - Tudod, annyira nem szükséges bejelentened nekem - fordulok vissza a zsinórok felé és megfogadom, hogy soha többé nem teszek fel neki személyesebb kérdést. - Azt hiszem akkor ez lesz neked a megfelelő. Vastag is, erős is. - Egy cápát is ki lehetne vele fogni. - Simán a horgodon akad az a nő. Vagy... férfi - billentem oldalra fejemet, míg gyorsan hozzáteszem az utóbbit. Melyik zsinórt adom el neki? Persze a legdrágábbat. Míg visszaindulok a pulthoz, egy apró kellemetlenség a fejembe költözik: biztos, hogy nem Ursulának veszi, aki történetesen pont engem akarna felakasztani vele? Mi biztosít arra, hogy nem épp ellenünk tervelnek ki már megint valamit? Vizslatóan Isaacra pillantok. - Csak úgy mondom, ha ehhez a dologhoz bármi köze lenne annak a nőnek, vagy éppen nekem, akkor nagyon meg fogod szívni. - Bár szerintem azt sem tudja, hogy mi volt köztünk régebben, ami nem is baj, csakhogy még egy jó lehetőség, amivel Ursula az ujja köré tudja csavarni Isaacot, miközben ez a srác itt éppen semmit sem sejt. Vagy... már megint túlkomplikálom a dolgokat, de nekem ez akkor is nagyon bűzlik, mint ahogy szinte minden, amit Isaac és Ursula tesz.
Vendég
Vendég
Kedd 2 Márc. 2021 - 8:20
To: Richard
Való igaz, hogy nekem a vigyorom az szinte levakarhatatlan. Persze, határozottan vannak komoly pillanataim, de ha elbohóckodok mindent, akkor ki venne komolyan? Márpedig mindig az őrültek tudják a legtöbbet. Milyen csodás taktika, esküszöm valami kitűntetést kéne kapnom az agyamért. Vagy pénzjutalmat! De annyit, hogy abból legalább egy ideig eléljek, vagy megnyissam a saját ki boltocskámat. Hogy mivel foglalkozna? Passzolok, nem sűrűn értek semmihez sem, de valami csak akadna. -Lenyűgöző! – Ezt persze a nagy nevetés közepette fejcsóválva mondom. Szórakozok csak! Nem értem miért néz rám ilyen furcsán. Illetve talán tudom. A mi drága Richardunk nem érti a viccet. Szomorú. Mindjárt el is morzsolok érte egy könnycseppet, majd ha már tudom hogyan kéne sírnom. Nem hiszem, hogy a tréfát nem érti, bár amennyire bírhat engem, talán meg se kéne lepődnöm, hogy a poénokat is komolyan veszi. Mit követtem én el most tényleg? Hiszen annyira egy jótét lélek vagyok, hogy csak Tritont szívattam meg. Aki nála lakik. Nos, talán mégis tettem ellene valamit. Upsz. Egy pillanatra zavarttá válok a szavait hallva, de amint meglátom azt a tekintetet ismét elmosolyodok. – Sose hittem volna, de kivételesen egyetértünk. – Ez egy kisebb csoda nem? Ő és én… illetve ÉN és ő valamilyen témában képesek vagyunk ugyanazon a véleményen lenni. Megjegyzésére lelankad a szám, de azért nem leszek egyből szomorú. Az igazság ellenben mégiscsak fáj, nem vagyok egy érzéketlen tuskó! Utóbbi előfordul, de a kettő együtt nem jár. – Tudod, az önerőnek is van vége, és egyesek eléggé be vannak határolva. – Utalok ezzel arra, hogy tulajdonképpen Ursula miatt van normálisabbnak nevezhető életem. Én nem értek semmihez, így még jó, hogyha valaki ad egy lehetőséget, akkor elfogadom. Csak büszkeségből nem fogok az utcán megdögleni. Jó neki, hogy volt annyi pénze, hogy ezt itt mind felépítse. Nekem nincs. Következő kérdésére ismét egy akkora magas labdát ad, hogy nem tehetek róla, muszáj lesz lecsapnom. – Kifejezetten kényelmes, sőt egészen pompás kis hely. Köszönd már meg az öregnek a helyemben kérlek szépen! – Milyen tündéri vagyok azért. Még meg is hálálom, amiért enyém lehet az a hely, pedig a nőnek kéne, de hát, inkább ő mondjon nekem köszönetet azzal, hogy segítettem neki az ivásban. Erre kaptam egyébként, így nem panaszkodok. -Vagy férfira! – javítom ki egyből, csak hogy tisztázzuk itt a helyzetet. – Még nem tudom pontosan, de hidd el, amint megkapom a választ, te leszel az első, akinek szólok. – Egy megnyerő mosolyt küldök még felé, aztán visszanézek a nekem tök egyforma zsinórokra.
Elúsztatok magamban néhány szép kifejezést Isaac pofátlan jókedvére, ami már-már könyörög nekem, hogy törjék le róla. De legalább első pillanattól kezdve emlékeztet engem arra, hogy mennyire nem csípem én az ő képét Ursulától függetlenül is. Számomra túlságosan sokat jár a szája, most meg egyértelműen gúnyolódik, oh bizony ezt teszi, aki tudatosan, akár nem. - Komolyan - nézek rá, mint bolondra, bár annyira nem elrugaszkodott ez a hasonlat, mert most mi van? Ez egy horgászbolt, miért lenne lenne horgászzsinór benne, ami a halfogás nélkülözhetetlen eszköze? Orsó nélkül még lehet pecázni, de damil nélkül aligha. Persze... Isaac úgyis megoldaná, csak ő lenne a csali mondjuk egy pirájákkal teli tóban. Feltehetőleg a legszebb perceim lennének, amit a világon a társaságában tölthetnék. - Az jó ha nagy, mi? - válik pimasszá az arcom és egy fokkal virgoncabban nézek rá. Tudom miről beszél, szerintem is akkor elég nagy, ha a teljes tenyeremet befedi. Mármint a hal, persze nyilvánvalóan a halakról beszélek és nem a női idomokról. Azért egy dologban még mindig lekörözöm Isaacot, oké, hogy nem egy király bár tulajdonosa lett belőlem, de még mindig egy üzlet feje vagyok, azaz máris többem van, mint ennek a pasasnak itt, aki a lakókocsiját is csak Tritonnak köszönhette. - Tudod, van, aki önerőből szeret megélni és nem másokra támaszkodni - vágok vissza vigyorogva. Én a saját pénzemből élek. Ő? Ő meg abból amit esetleg Ursula odavág elé, mert a nőnek nem kell. Nem veszi tán észre, de őt is ugyanúgy kiszipolyozza, mint engem anno, de mivel szeretném, ha koppanna ez Isaacnak, ezért hagyom, hagy élősködjön rajta az a nőszemély. - Jut eszembe, kényelmes a lakókocsi? - Ha kedves az élete, nem válaszol erre, de ha szívességet akar nekem tenni azzal, hogy jó indokom legyen a tengerbe lógatni őt, akkor nyugodtan nyissa a száját, az úgyis jól megy neki. Vágom, hogy nem hallra vadászik, elég csak rá nézni, ez az ember élő halakat az életben nem tudna kifogni, mert ahhoz túl sokat kellene ülni egy helyben, sőt mi több, csendben. Vannak dolgok, amit jobb nem erőltetni. Tekintetem játékosabbá válik, elég irritálóan nézek rá ahhoz, hogy valamennyire szorongva érezze magát. - Talán csak nem... - lépkedek hozzá közelebb, miközben hangom mélyülni és halkulni kezd. - nőre? - ZSINÓRRAL??? Ez egy agyabeteg pszichopata!
Vendég
Vendég
Hétf. 1 Márc. 2021 - 21:09
To: Richard
Mindenre számítottam, csak éppen erre a jó emberre nem. Az ördögbe is, hogy az istenbe futhattam én össze pont vele? Szórakoztató egy helyzet, ugyanakkor némileg kellemetlen is. A jó kérdés, hogy inkább neki, vagy nekem? Engem kifejezetten mulattat a helyzet bevallom, bár az is tény, hogy majdnem megkukultam, mikor szembe jött velem. De csak majdnem! Nehezen lehet befogni ezt a szép szájat. De még ebből is próbálom magamat a legjobban kihozni és hát akkor már szórakoztassuk magamat is. Egy unalmas sétának indult ez az egész némi vásárlással egybekötve, de ebből még valami jó is kisülhet. Vagy… Ursula! Te jó ég, hát majdnem el is felejtettem a nőt! Ah, ha megtudja, hogy kivel találkoztam össze most! Biztos örülni fog nekem. -Tényleg? De komolyan? De jó, a szívem repes a boldogságtól, hogy nem kell máshová mennem! – Nem is mennék, már csak azért sem. Jó nekem itt, viccesnek ígérkezik ez a nap. Majd ha már nem lesz az, akkor lelépek, elvégre vevő vagyok és kétlem, hogy ő annyira nagyon itt akarna tartani. Sőt, szerintem már rég kidobott volna. Ismerve a jó öreg Richardot. -Hát izé, olyan… nagyra. – Csak egy olyan ember méretre, ha lehetne. Akad? Oké, ez így rendkívül ostobán jönne ki. Na meg gyanúsan. Pedig én csak magamat akarom védeni! Ezt már csak nem büntetik, de még a végén elvisz a rendőrségre a semmiért. Kérdésére csak továbbra is a zsinórokat nézem és bólogatok, majd nagy levegőt veszek. – Abszolúte nem. – És ezt a lehető legnagyobb komolysággal jelentem ki. Miért ne tanulhatnék meg akár most? Bár pont nem fogok, fúj! Szagolgassa ő naphosszat a pikkelyes dögöket. -Ohó! Szóval te vagy a tulaj? Ezt nevezem. – A hangomban bőven érezheti a gúnyt, bár igyekszem titkolni… Na jó, nem, dehogy is. Bár azt elismerem a semmiből megteremteni ezt itt mind, az azért nagy dolog. Szegénnyel is kitolt Ursula, de… Úgy fest nem kell őt félteni. – Van időm! És ahogy nézem neked is. – mondom mosolyogva, miközben körbenézek. Nem túl nagy a forgalom, vagy legalábbis én nem így ítélem meg. Plusz ha ő itt a tulaj, hát akkor velem bőven tud foglalkozni akkor is, ha esetleg valaki betérne. -Az ő… - Gyerünk Isaac gondolkozz! Állj elő valamivel. – Hát nem halra…
Isaac hangját hála istennek nem sokat kell hallgatnom, ezzel ellentétben bármikor egyből fel tudom ismerni. Van benne valami... irritálóan kecsegtető, ami arra késztet, hogy ráborítsam a saját asztalomat, ami speciel nem lenne jó, mivel egy asztal baromi drága tud lenni, nekem pedig meg kellett tanulnom, hogy feleslegesen nem szórhatom a pénzt. Kivéve piára, arra mindig lehet szórni. Mérhetetlen önuralmamnak köszönhetően kellően moderáltan és kulturáltan jelenleg meg a vásárlói térben, mert ismerve a srác beszélőkéjét, nem akarom, hogy őt az alkalmazottan szolgálja ki, még ha ez egyúttal azt is jelenti, hogy lebuktatom saját magam üzletét. Na, nem mintha annyira titkos lett volna, csak mivel Isaac nagy barátságban van Ursulával, így... áh, inkább hagyjuk is. Nem szeretek semmilyen emléket, amiben benne van az a nő. Enyhén magasba szöknek szemöldökeim, a köszönésére, de igyekszem minél inkább elrejteni azt és nem nyíltan kérdőre vonni őt, hogy ugyan miért is jó engem látni. Nem vagy nő, meg megborotválkozott szépségherceg sem. - Ez egy horgászbolt, úgyhogy megnyugtathatlak, vásárolni is tudsz, és még horgászzsinórunk is akad többféle méretben. - Próbálok nem lekezelően válaszolni, holott nézek egy nagyot a kérdéseire, mert nem igaz értem, mit gondolt. Vagy tán kérdőre von, hogy még egy zsinórra sem telik egy ilyen üzletnek? Kezemmel a zsinórok felé bökök, ahol elég sok felcsévélt darabot találhat. - Milyen halra kellene? - lépek én is oda az említett darabokhoz, aztán egyből koppan is, hogy Isaac nem egy tengerhez szokott típus. - Tudsz te egyáltalán horgászni? - fordulok felé, teljesen jogosan teszem fel a kérdést, mert bármikor találkoztunk, kifejtette ezen nézeteit. Nekem itt valami nagyon bűzlik. - Tulajdonos vagyok, mondjuk így - igazítom meg a ruhámat, miközben próbálom nem letörölni róla azt az idétlen vigyorát. - Ez egy hosszú történet. - Már megbocsásson, de én itt nem dolgozok - nem mintha most nem azt csinálnám -, én itt a főnök vagyok kérem szépen. Ha már a kedvenc hölgyeménye tönkretette a becsületemet, legalább ennyi maradjon meg nekem, nem is furcsa, hogy minden apró érdemhez úgy ragaszkodok mint amputált végtagú a műtagjához. - Mire kell a zsinór? - Mondjuk felakasztani saját magát? Támogatom a nagyszerű ötletet, kivitelezésben sem lennék rossz, van nagy belmagasságom, meg székem is amire ráállhat.
Vendég
Vendég
Hétf. 1 Márc. 2021 - 19:08
To: Richard
Nem szeretem annyira a tengert. Mármint félre ne értsen senki, baromi jó a víz, tényleg tök király benne lubickolni meg minden, főleg ha nem sós. Ki találta ki ezt egyáltalán, hogy egy rakat vízbe sót önt? Azon kívül, mikor tésztát főzök nem sűrűn látom értelmét ennek az egésznek. De talán önmagában ez még nem is volna annyira rémesen katasztrofális, de így a halnak a bűzével keveredve… Köszönöm nem, inkább távol maradok ettől. Eleve allergiás vagyok a halakra. Illetve ha valaki megkérdezi, akkor nyilván ezt mondom neki, amúgy meg csak gyűlölöm az ízét és rosszul vagyok tőle. De az allergia mennyivel jobban hangzik már? Így nem is mondhatják, hogy csak egy hülye válogatós bunkó vagyok. Most mégis egy horgászboltba evett a fene. Minek is? Nem, nem fogok felcsapni halásznak, hogy a tengeren hánykódva rosszullétem kellős közepén fogdossam a pikkelyes dögöket, aztán arcon csapjanak a farkukkal. De még csak nem is azért kezdenék el horgászni, hogy Ericnek visszafizessem az ellopott halat. Megbántam, hogy elvittem őket? Talán. Vissza fogom fizetni valaha? Biztosan nem. Odafogok menni hozzá és térden állva esedezni a bocsánatáért? Pff, mintha tudná, hogy én tettem. Semmi ilyen jellegű gondolat nem volt a fejemben, szóval akkor mi a francot is keresek itt? Ja, megvan! Horgászzsinór. Mások a karácsonyfát szokták vele kikötni, hogy biztosan ne dőljön el valamelyik irányba, én ellenben mást tervezek. Mostanában nem tudtam nem észrevenni, hogy olyan érzésem van, mintha valaki követne. Viszont ez az ostoba paranoia már odáig fajult, hogy inkább bevédeném magamat, illetve a lakókocsimat és környékét. Szóval gondoltam a horgászzsinór majd jó lesz, mert az relatíve vastagabb, legalább annyira, hogy valaki elessen benne és ne leszakítsa, viszont nem látszik. Legalábbis a sötétben. Egyszóval szeretnék valamit kezdeni azzal, hogyha valaki célba venné a kis lakókocsimat. Ugyan még ki kéne dolgozni a részleteket, de a zsinór az kell. Ez egészen biztos. -Jó napoooot! – köszönök is egy hatalmas mosollyal az arcomon. Kivételesen tényleg vásárolni akarok és nem lopni szeretnék. Nem mindig jön elő a kleptománia, milyen csodás! Remélem nem is fog előtörni most, mert hát, nyíltan elcsórni valamit mégiscsak vészes lenne. Pláne azok után, hogy megláttam, illetve először meghallom, ki is köszönt. -Richard! De jó látni. – Pont nem. Illetve nekem nincs vele bajom annyira. De hát azért annyira nem rózsás a kettőnk helyzete, de ettől függetlenül egy vigyorral a képemen nézek a szemeibe. – Képzeld vásárolni jöttem! Vagy rossz helyen járok? Ugye adtok el némi horgászzsinórt? – nézek rá tettetett meglepettséggel. Valóban ezért vagyok itt, de amúgy meg… Mi másért sétáltam volna be ide? Egészen bizonyosan nem az ő két szép szeméért, meg a fene se gondolta volna, hogy pont belésétálok majd. Ha tudom, lehet nem jövök ide. Illetve, de akkor is betérek. Mindig jó meglepni egy „barátot”, így többször fogok megfordulni majd. – Amúgy te mit csinálsz itt? Várjunk csak! Azt ne mondd… te itt dolgozol?! – kérdezem mosolyogva, miközben a szám elé kapott a kezemet eléggé túljátszva a szerepemet. Az a drámai hatás, kérlek!
Rendszeresen kapom meg a kérdés, hogy ugyan mondjam már meg, honnan a fészkes fenéből szalajtottam én ezt a nevet az üzletnek, amire így évek alatt már nyelvem hegyén van a válasz: halvány fogalmam sincs. Ez volt az első, ami eszembe jutott, mikor elém tolták a papírt, amin meg kellett neveznem a bolt nevét és nem fogadták el egyszerűen csak azt, hogy "Horgászbolt". Az nem játszott, hogy saját nevemről nevezzem el, mert annyira nem akarom én közhírré tenni, hogy Richard Harrisnak egy ilyenre futotta, holott bártulajdonosnak készült és mennyivel menőbb lenne minden este rummal a kezemben végigsétálni a csinos nők között. Viszont mivel sajnálatos módon másképp alakultak a dolgok, abból kellett várat építenem, amihez értettem. Bár szerintem a rumhoz is értek, végül is nyithattam volna egy másik bárt, de az újabb konfliktushoz vezetett volna Ursulával, úgyhogy jobbnak véltem valami másba belekezdeni. Aztán lett ez: a halak. Mit ne mondjak, legalább ha a tengerről van szó, valóban otthon érezhetem magam. Kialakítottam a saját kapcsolataimat és noha már kezdetektől egyértelművé vált, hogy nem fogok én ebből az üzletből megélni, egész jó hálózatot teremtettem a haleladásból. Nem hiába, zseniális elmém van! Az irodámban koptatom újfent székemet, na meg tollam hegyét. Utálom a papírmunkákat, de nincs ötezer alkalmazottam, szám szerint kettő, akik váltják egymást a pultnál időközönként, szóval minden más rám marad. Hála annak a halom pénznek, amit a halak eladásával keresek, egészen felszálló ágban van a bolt pénzügyileg, igaz, azért nem bánnám, ha Triton is elkezdené megszívni magát és csúsztathatna pár garast a zsebembe úgy szállásdíj, meg rezsi kapcsán, de fene a jó szívemet, amit ő ismer jól, nem fogom kirakni. Előbb lógatnám a vízbe a krokodilok közé azokat, akik ezt tették vele. Hát micsoda gonoszság ilyet tenni! Hallom, hogy nyílik a bejárati ajtót, biztos egy vendég érkezett. Nem foglalkozok vele különösebben, hiszen a vársárlói térnél kell, hogy legyen az alkalmazottam, ám mihelyst meghallom, hogy köszön az emberünk, a tollam hegye megáll a papíron. Tekintetem az irodám ajtaja irányába szegeződik, testemben elkezd hevesebben áramlani a vérem és hirtelen mérhetetlen harag gerjed bennem pusztán az emlékek és a múlt miatt. Még mielőtt úgy az egész asztalomat képes lennék feldönteni, egy mély levegővétel közepette inkább csak hátradőlök és megvárom, míg lehiggadok. Csak ezt követően állok fel már megfontoltan, megigazítom ruhámat, hogy kifogásolhatatlannak tűnjek, aztán kiegyensúlyozottnak tűnő léptekkel megyek a vásárlói térbe. Nem vagyok biztos abban, hogy ő egyáltalán tudja azt, hogy éppen rosszkor volt mindig rossz ember oldalán ahhoz, hogy én őt bírjam, nem tudom azt sem, hogy Ursula mennyit beszélt neki rólam, de az kétségtelen, hogy most Isaac van a nő oldalán és nem én. - Szervusz Isaac! - mosolyodom el mintha örülnék neki. - Mi járatban vagy a Ticking Crocodileban? - Avagy burkoltan érdeklődöm, hogy ugyan mi a francért van itt és mit akar. Arcát vizsgálom, hogy megtudjam róla, vajon a horgászat miatt van itt, vagy célirányosan engem akart befogni. Talán Ursula küldte?
Legutóbbi képek
♡ 
