Welcome to Fata Morgana
Mirage Mirror
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív

– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat?
– Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni.
– Mi fog történni?
– Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned!
– Dehát...!
Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana

határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot


A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Mesénk fejezetei
lapozd, nézd!

Leonard Joar Leifsson
Ma 18:11-kor


Ezekiel Beckett
Tegnap 01:28-kor


Imogen Sallow
2024-05-18, 23:56


Nishihara Takuya
2024-05-18, 17:36


Ayuzawa Misaki
2024-05-18, 17:09


Maverick Macnair
2024-05-18, 16:44


Inoke Kailani
2024-05-18, 12:46


Onyx Blackwell
2024-05-18, 12:26


Leonard Joar Leifsson
2024-05-18, 11:54


Cha Woo-Jin
2024-05-13, 23:09


Kiemelkedõ mesemondók
ebben a hónapban

4 Hozzászólások - 16%


3 Hozzászólások - 12%


3 Hozzászólások - 12%


3 Hozzászólások - 12%


2 Hozzászólások - 8%


2 Hozzászólások - 8%


2 Hozzászólások - 8%


2 Hozzászólások - 8%


2 Hozzászólások - 8%


2 Hozzászólások - 8%



Megosztás
 
✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
Témanyitás✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty2021-09-04, 02:23

The end
Egy félbehagyott fejezet
Nem szórt rá senki csillámport



Mirage Mirror
Káprázat Tükör
Káprázat Tükör
Mirage Mirror
Egyszer volt, hol nem volt... :
✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate JPbm1tY
✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate C762116a1803ee0f854bc93c33ab04366020e95a
I am afraid of what I'm risking if I follow you
Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1714
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate 5fddf4ef6494eaab04a3d1f645e25da2c51b0860
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate 6442b92e7f900b694cceef6bce1f5ee9dd32e05b
Evolet Yang
Baba Mirai ✦ Baba Shouta

✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty
Témanyitás✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty2021-08-10, 13:07

Ekon & Ginny

- Na igen… attól határozottan jobb! - értettem egyet vele, valahogy egyik sem vonzott különösebben… Arról nem is beszélve, hogy nehéz is lett volna feltűnésmentesen összeegyeztetni a munkámmal.
Ekon megjegyzésén csak csendesen mosolygok, és kénytelen vagyok egyet érteni vele – ijesztőnek tényleg nem mondanám, ha pedig az erdőben sétálna felröfögne mögöttem egy varacskos, biztos, hogy a világból is kirohannék ijedtemben. Még akkor is, ha amúgy nem akarna bántani.
- Nem vagy egyedül vele. - vonok vállat, az emberek többsége kapásból a rókákra asszociál a hajszínemről, és valószínűleg a kutyának se jutna eszébe pont egy fehér nyúl… Mondjuk, amilyen sápadt, fehér bőröm van… lehet ez lenne a kulcs? Mert amúgy albínó se vagyok és piros szemekkel sem büszkélkedhetek.
- Nem is kicsit, inkább már kísérteties. Valahol mondjuk megnyugtató, hogy nem vagyok egyedül, de a másik oldalról közelítve meg elég para, hogy ez mégis mi a búbánatos istennyila lehet?! - jegyzem meg töprengve, mert ezek szerint valami nagyobb volumenű dologról lehet szó, ami több mindenre is kihat, nem csak egy emberre.
- Képzeld el, milyen lehet úgy előadásra készülni, hogy egy nyúl pislog vissza a tükörből. Még szerencse, hogy már rutinosan megy a sminkelés. - jegyzem meg röviden felnevetve, ami meg a ruhákat illeti, szerencsére eddig is egész gyakran rákérdeztünk a kollégákkal egymás között, hogy rendben áll-e rajtunk, szóval egész feltűnésmentesen lehet segítséget kérni. Pláne ha azt nézzük, némelyik jelmezbe milyen problémás belebújni egyáltalán!
- Lehet, nem ártana… az igazat megvallva, eddig is próbáltam árulkodó jeleket keresni, de látod, mennyire jártam sikerrel. Nálad sem gyanakodtam a legkevésbé sem. - ismerem be, és ha magunkból indulok ki, akkor ha van is rajtunk kívül még más, hasonló „problémákkal”, valószínűleg ő sem fogja nagy dobra verni. Ha úgy nézzük, most is csak a szerencsének köszönhető, hogy kiderül, no meg hogy Ekon lecsapott arra a bizonyos magas labdára, ami más számára talán csak egyszerű kis csacska zagyvaságnak tűnt volna, amin jót nevet az ember, aztán el is felejti.
- Az azért durva lenne, de igazából én már semmit se zárok ki. Mondjuk azt nem tudom, miért akarna valaki pont a színészekkel, vagy a színházzal kitolni… van valaki rosszakarónk, vagy ősellenségünk? Esetleg a főnöknek valami régi riválisa, aki így akar bosszút állni? - gondolkozok hangosan, mert ha már szabadjára engedjük a fantáziánkat, akkor hajrá! Ne zárjunk ki semmilyen eshetőséget.
- Igen. Az azért nagy könnyebbség. - mosolyodok el hálásan, és leolvashatja az arcomról, hogy kölcsönös az érzés. Ha már nem bírja cérnával, akkor bármikor betámadhat, hogy könnyítsen kicsit a lelkén, tudom ám, milyen idegtépő tud lenni az, ha egyedül kell egy ilyen kaliberű titkot cipelned.
- Átérzem a helyzetet… - felelem a konyhapultnak dőlve, ha nem is ennyire súlyosan, de kicsit nálam is hasonló a helyzet, senkinek se mondtam, sőt… amikor elkezdtek jelentkezni a látomások és az álmok, én is elhanyagoltam kissé a színésztársaimat, még ha azóta próbálok is visszatérni a normális kerékvágásba.
- Tudod, Ekon, minden csak nézőpont kérdése. Lehet, hogy ha ott lennék, csodás lenne, így, kicsit „két világ” közt ragadva annyira nem mondanám, hogy felemelő érzés. - vallom be. Amíg nem jelentkeztek az álmok, igazából tökéletesen elégedett voltam a mostani életemmel, de azóta, tudva, hogy ez nem a – teljes – valóság, és valahol, egy másik világban egy teljesen más életet éltem… nehéz összeegyeztetni, vagy épp elfogadni ezt az egész helyzetet.
- Szuper! Én se, de akkor próba cseresznye, próbáljuk így. Ha meg annyira ihatatlan, akkor majd kerítünk hozzá valamit. - vonok vállat, azzal már szedem is elő a poharakat, hogy töltsek magunknak, elvégre bőven ránk fér.
- Egészségedre! - koccintom a poharam az övéhez, mielőtt belekortyolnék az italba, nekem már bőven ennyi is elég volt a fintorgáshoz, nem kellett húzóra eltüntetnem a pohár tartalmát.
- Üss a szádra, Ekon! Nagyon remélem, hogy elmúlik… vagy legalábbis kiderül, hogy mi ez az egész. Már ez a pár hét is kellően kiidegelt, belegondolva, hogy ezentúl életem végéig így fog menni… - a gondolatra inkább el is tüntettem a maradék tequilát a poharamból, az beszédesebb volt bármi másnál, azt hiszem.

Shatter me✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate 3726835930
Vendég
Vendég
Anonymous

✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty
Témanyitás✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty2021-07-18, 18:39

To: Ginny bunny
Hümmögve bólogattam pár másodpercig, majd kitört belőlem egy szolid nevetés.
- Még mindig jobb, ha nevetünk rajta, mintha alkoholistává vagy drogfüggővé válunk tőle. - Hiszen könnyedén fordulhatott volna ilyen drasztikus irányba a dolog. Azért örültem, hogy nem kerestem fel pszichológust, mert az egyenes út lett volna a diliházba. Az álmokat még a stresszre fogta volna egy szakember is, de a rajzolt tükörképre komolyabb diagnózist állított volna fel, az egész biztos.
- Nem is úgy nézett ki, ahogy az ember egy vaddisznót elképzel. Pláne vadkant, nem szívesen futnék össze egyel sem az erdőben. De valahogy akkor sem stimmel, még ijesztő sem vagyok, csak nagy. - jelentettem ki ártatlanul, mert számomra a vadkanok ijesztőnek tűntek, főleg, ha az ember felé csörtetnek dühösen. - Egy aranyos róka előbb jutna eszembe rólad a hajad miatt. - mosolyogtam szelíden, a vörös haja miatt valahogy nem egy fehér nyuszi jutna eszembe róla, legfeljebb a termete miatt, vagy mert az utóbbi időben olyan rohangálós volt.
- Ez egy kicsit aggasztó, nem? - néztem rá aggódva, nem igazán tudva, hogyan kezeljem a helyzetet. Egy embernél még fogható őrületre - bár az sem épp megnyugtató -, de kettőnél az már nem "opció". - Ha nem láttam a malacot a tükörben, mindig megnyugodtam, de amikor újra felbukkant... otthon már tükörbe se merek nézni. Még szerencse, hogy nem színész vagyok, neked muszáj belepislantanod olykor. - sóhajtottam, kicsit sajnálva őt. Persze attól még, mert én nem néztem tükörbe, nem oldódott meg a probléma, csak a szőnyeg alá söpörtem egy részét. Az álmok ellen semmit sem tehettem.
- Szerinted jobban oda kellene figyelni a többiekre? Ha valaki egy kicsit is másképp viselkedik, talán tapasztalja, amit mi. Bár lehet, nem a színházhoz van köze az egésznek. Talán nagyobb horderejű dolog, vagy valaki hallucinogén szereket csempész az italunkba. - Ezen kicsit komolyabban elgondolkodtam, mint kellett volna. Mert egy magyarázatnak nem lenne rossz, de miért pont mesefigurát látnánk mindketten? Nem gondoltam, hogy direkt ilyen drogot fejlesztene ki valaki. Ha mégis, én lennék az első, aki közölné vele, mennyire nem jó buli.
A diliházas magyarázkodáson halkan nevettem, de sajnos nagyon is igaza volt. A végén még ön- és közveszélyesnek nyilvánítanának minket, akkor pedig már nem lenne beleszólásunk semmibe.
- Legalább most már tudunk kihez fordulni. - újabb mosolyt küldtem felé, amolyan bizalmas,  "bármikor szívesen meghallgatom a panaszáradatod" módon. - Ez az egész miatt még Noah-tól is eltávolodtam. Nem akarok titkolózni előtte, és nagyon rosszul érint, bűntudatom van miatta, de nem akarom belekeverni. Ráadásul nem bírnám elviselni, ha őrültnek tartana és nem állna szóba velem többet. Ha titkolózom, kicsit egyszerűbb, mert így ez az én döntésem. - Ez nagyon önzően hangzott, de így éreztem. Inkább legyen bűntudatom, minthogy Noah arcán undort lássak.
- Ó, szóval neve is van a helynek? Csodaország... miért érzem úgy, hogy annyira mégsem csodás? - vontam fel a szemöldökeim kíváncsian. Én ennyire pontosan nem tudtam volna megmondani, mi a helynek a neve, ahová a legtöbb éjjel ellátogatok, talán nincs is, csak egy dzsungel.
- Igazad van, ez esetben elfogadom az ajánlatot. - vigyorogtam. Ennél különlegesebb nem hiszem, hogy lesz, hacsak nem lesz valami újfajta tünetünk, de reméltem, arra nem kerül sor. Már ez is épp elég volt. - Nem igazán tudom, melyik fajtához mit szoktak. Ha jó minőségű, akkor talán nem kell hozzá semmi. - feleltem kicsit bizonytalanul. Sörön és néha whisky-n vagy valami konyakon kívül mást nem sűrűn fogyasztottam, azokhoz pedig nem kellett semmi "kiegészítő". Egyszerű ember voltam világ életemben, na.
- A nyuszira és a malacra! - egészítettem ki a rövid tósztot, akaratlanul is elnevetve magam. Hozzákoccintottam a poharamat az övéhez, majd a kitöltött adagot egy kortyra lehúztam. Fintorogva, megrázkódva tettem le a kupicát az asztalra, nem is tudtam volna megmondani mikor ittam utoljára tequilát.
- Szerinted ez valami múlandó dolog, vagy életünk végéig ezzel kell küzdenünk? - Nagyon reméltem, hogy csak ideiglenes, nem akartam, hogy megszokottá váljon. Már így is épp elég nehéz volt vele megbirkózni.
From: Pumbaa
Vendég
Vendég
Anonymous

✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty
Témanyitás✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty2021-05-18, 20:57

Ekon & Ginny

- Nem tagadom, elsőre elég rémisztő volt. De tudod, Ekon… van az a szint, amikor az ember már kínjában röhög. - húzódik kétoldalas mosolyra a szám, mert én aztán tényleg megpróbáltam mindent, jógát, nyugiteát, altatót, minden stresszűző praktikát, hogy jobban aludjak, vagy legalábbis álmok nélkül, de az a fránya macska csak nem hagyott nyugodni. Szóval már beletörődtem, hogy éjszakánként álmaimban ő is visszajáró vendég sok már furcsasággal együtt.
- Egy dagi malac… - gondolkozok hangosan, miközben végigjáratom a tekintetem Ekonon – Pedig ha rád nézek, nem mondanám, hogy bármi közöd lenne egy dagi malachoz. Rám talán egy fokkal inkább hasonlít az az albínó nyuszi, amilyen hulla sápadt a bőröm, csak a szemem helyett a hajam vörös. Meg nincs szemüvegem. - meg zsebórám, meg nem kockás mellényben szoktam eltűnni a mindenféle nyúlüregekben.
- Ühüm. - bólintok félénken – Ne kérdezd, hogy miért, de…. Igen. Már hetek óta, akárhányszor a tükörbe nézek, mindig ugyanaz a látvány fogad. Először azt hittem, hogy valaki csak meg akar tréfálni, de aztán hamar rájöttem, ez valami más lesz. - dörgöltem meg a karom fázósan, mert néha még mindig kirázott a hideg, ha eszembe jutott ez az egész, megmagyarázhatatlan furcsaság, ami fenekestől felforgatja az életemet. És ki tudja, hogy meddig tart, vagy mi a vége? Legalább az adott egy kis megnyugvást, hogy nem egyedül vagyok a problémával – persze nem örültem, hogy Ekon is ettől szenved, de legalább már tudom, nem az eszem ment el. Vagy ha igen, akkor mindkettőnké egyszerre.
- Nekem is te vagy az első, akinek mondtam. A többiek előtt hiába próbáltam elejteni egy-két megjegyzést, de nem úgy tűnt, mint ha bármiről is tudnának. - vontam vállat, vagy ha mégis, ők sem merték mondani. Mondjuk ha azt nézzük, ha Ekon nem küzdene hasonló gonddal, akkor ő is teljesen másképp reagált volna a hallottakra, elvégre csak rossz álmok, nem igaz? Meg néha káprázik az ember szeme a fáradtságtól kicsit…
- Ne félj, nem tervezem. Hülye lennék megkockáztatni a karrieremet, ha már idáig felküzdöttem magam. A végén még elkísérnének a diliházba, aztán ücsöröghetnék a gumiszobában életem végéig, bizonygatva, hogy „de nem vagyok bolond! A nyuszi is megmondta a tükörben!”. - nem tagadom nem egyszerű, úgy viselkedni ennyi furcsaság közepette, mint ha minden a legnagyobb renden lenne, vagy épp úgy szimatolni, hogy az senkinek se legyen gyanús.
- Igen, én is hasonlóan érzek. De azért annak is örülnék, ha végre egyszer úgy aludhatnék, hogy álmaimban nem Csodaországban kirándulok. -nevettem fel kínomban, mert igen…. Ahogy már mondtam korábban, van az a szint, amikor jobb, ha nevetsz egyet a saját kínodon, mint ha bekuporodsz a sarokba összetörve bőgni.
- Szerinted lesz ennél különlegesebb alkalom a közeljövőben? - teszem fel a költői kérdést, mert kétlem, hogy ezt bármi is überelné tudná! Szóval nem kell kétszer mondania, egy percen belül már vissza is térek, egyik kezemben az üveggel, a másikban pedig két pohárral.
- Nem tudom, hogy sót, narancsot, citromot, lime-ot, fahéjat, vagy bármi mást kérsz-e hozzá… - szólaltam meg bizonytalanul, mert ízlések és pofonok, mindenki másképp szereti. Speciel ezt a márkát nem ismertem, és a neten utánaolvasva azt írták, hogy ez van annyira minőségi, hogy az ilyen kísérők nélkül is iható, szóval… Ha kér valamit, hozom azt is, mielőtt töltenénk.
- A nyugodt esti alvásra? - emelem koccintásra a poharat – Vagy az „állati jó” medencés bulira, szó szerint értve, amelyikhez kedved tartja. - teszem hozzá, körülnézve a konyhámon. Egy malac meg egy nyuszi – Egészségedre!

561 szó ✥ Shatter me✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate 3726835930
Vendég
Vendég
Anonymous

✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty
Témanyitás✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty2021-05-12, 22:54

To: Ginny bunny
A válaszán elgondolkoztam, megpróbáltam elképzelni az áltata leírt macskát. Nem lehetett mindennapi teremtés, pedig a saját álmaimban sem egy furcsaság történt. Rózsaszín csíkos macska viszont egyikben sem volt, talán Ginny álmai még az enyémeknél is furábbak voltak. Nem csoda, ha én jobban tudtam leplezni a dolgot, legalábbis addig, amíg szóba nem hozta a saját problémáját, én meg le nem fagytam, mint akinek hirtelen kiszállt a lelke a testéből.  
- Nem tudom, ez vicces vagy inkább ijesztő lehet. - jegyeztem meg, bár még mindig nem voltam annyira képben. Teljesen lesokkolt, hogy valaki ugyanazt éli át, mint én. Az álmokkal, a tükörképpel, meg minden mással. Vagy mindketten egyszerre őrültünk meg, vagy a színházban valami furcsa gáz szivárog, ami csak minket ért el... vagy a harmadik opció, ami már logikusabbnak tűnt, hogy valami nagy dolog történik, aminek mi ketten a részesei vagyunk. De mégis miféle dolog, mekkora, és mi a célja? Annyi, de annyi kérdésem volt!
Sikerült legalább annyira észhez térnem, hogy válaszolni tudjak neki, kibökni, hogy végül is mi a problémám, miért fagytam le és vagyok úgy elvarázsolva. Nem volt egyszerű, mert egy részem nagyon nem akarta azokat a szavakat kiejteni a száján, de valahol legbelül mégis jól esett, hogy végre valakinek elmondhattam ezt a hatalmas, furcsa titkot. Mondjuk Timonnak kellett volna, de az ő reakciójától féltem. Nem akartam elveszíteni egy ilyen butaság miatt.
- Azt hiszem. Nem vagyok nagy állat szakértő, de egészen biztos egy... kissé kövérecske malac. Nem tudom, miért érzem úgy, mintha én lennék ez a malac. - Néztem Ginny-re elkerekedett, csodálkozó szemekkel. Nagyon szerettem volna tudni, mi történik velem. Velünk. - Te is hasonlóan érzel a nyuszival? - Ebben nem lehettem biztos, csak azért, mert nagyjából ugyanazokat tapasztaljuk. Talán nála másképp zajlik valami, mondjuk a tükörben megjelenő nyúlról nem gondolja, hogy az ő maga. Ez volt talán a legabszurdabb számomra, nem is maga az élmény.  
- Én... nem tudom. Fogalmam sincs, Ginny. Senkinek sem mertem beszélni eddig róla. Ha te nem hozod fel, valószínűleg neked sem mesélem el. - vontam vállat esetlenül. Teljesen kétségbe voltam esve, mikor először láttam meg a tükörképem abban a formában. Tehetetlen voltam, de ha más is tapasztalta a furcsaságokat, együtt talán tényleg kideríthetjük, mi történik.
- Azt én sem tudom, de kérlek, légy óvatos! Szerintem nem kellene nagy dobra verni a színházban. Vagy máshol, amíg ki nem derül, hogy nem csak mi szenvedünk ettől. - kértem aggodalmasan, legfőképpen a cimborám miatt. Ha mástól tudná meg, talán nem tudná megbocsátani.
- Nehéz lenne megmondani. Talán néhány hete? Kicsit összefolynak azóta a napok. Hiszen hogyan aludjuk ki magunkat, ha éjszaka ennyire fura álmok gyötörnek, nem? Azért örülök, hogy nem vagyok egyedül ebben. - néztem rá pár hosszabb pillanatig, közben a fejemet ingattam lassan. - Tényleg ritkán nyúlok alkoholhoz, de ezt most nem hagyom ki. Már ha tényleg rám akarod pazarolni azt a tequilát. - nevettem. Ha valami minőségi ital volt, nem biztos, hogy épp erre a “különleges” alkalomra tartogatta. Bár ennél különlegesebb talán még vele sem történt, hogy áthív valaki szerelni, akiről kiderül, hogy ő is mesefigurát lát a tükörben. Ha ez nem különleges alkalom, akkor semmi sem az.  
From: Pumbaa
Vendég
Vendég
Anonymous

✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty
Témanyitás✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty2021-05-06, 10:06

Ekon & Ginny

Be kell valljam, nem igazán sikerült meggyőznie arról, hogy minden rendben, de miután azon túl, hogy kissé elvarázsoltnak tűnt, nem úgy nézett ki, mint akinek más baja is lenne, egyelőre annyiban is hagytam a dolgot. Vagy ha azt nem is, legalább nem bombáztam újabb kérdésekkel. Lehet, hogy csak egy kis időre van szüksége, hogy megeméssze a hallottakat?
- Aham, egy nagy, dagi, vigyorgó macska. Ilyen lila-rózsaszín csíkos, hatalmas, sárga szemekkel. Jó, mi? - ha nem lenne ő is visszatérő vendég álmaimban, tuti, hogy valami idétlen plüssjáték jutna eszembe róla, így viszont elég para volt néha, pláne azzal a rendületlenül vigyorgó képével, ami akkor is ott virított, ha téged épp az agyérgörcs kerülgetett az idegességtől.
- Oké… akkor megnyugodtam. - ami valahol igaz is volt, de elnézve, milyen hatást sikerült elérnie a szavaimnak, azért nem mondanám, hogy teljes volt a siker. Mint ha kicserélték volna, és egy teljesen más ember állna itt Ekon helyett.
- Köszi. - vettem el óvatosan a felmosót, és magamban újra megállapítottam, hogy nem kicsit van elvarázsolva. Lehet, hogy inkább hanyagolni kéne egy kicsit a takarítást meg a szerelést, amiért valójában jött, amíg magához nem tér egy kicsit? Mert így, hogy lélekben teljesen máshol jár, nem tudom, mennyi értelme lenne bármit is csinálni.
- Egy varacskos disznó? - kérdeztem vissza meglepettem, úgy tűnik, nem csak nekem jut ki a furcsaságokból, ellenben az valahol mondhatni megnyugtató, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki ilyesmiket tapasztal. Lehet, hogy mégsem kezdünk megőrülni, hanem valami nagyobb dologról van szó?
- Szerinted… vannak mások is? Úgy értem, a színházban, akikkel ilyesmik történnek? - pillantok Ekonra, hátha tud, vagy látott valamit. Bár a reakciójából ítélve, úgy tűnik, eddig ő is azt hitte, ő az egyetlen akinek az idegei felmondják a szolgálatot…
- Jó lenne kideríteni végre, hogy mi ez az egész. Vagy meddig fog még tartani, miért jött elő, csak kár, hogy ötletem sincs, merre kéne elindulni. Eddig akármivel próbálkoztam, semmi sem vitt előrébb. - vallottam be. Hiába próbáltam a könyvtárban utánajárni, végiglapozva egy rakás megmagyarázhatatlan furcsasággal foglalkozó kötetet, még a mentális betegségek között is kutakodtam, de azon túl, hogy jól beparáztattam magam, azzal sem mentem sokra. Ahogy a kollégáim között is hiába érdeklődtem, nem úgy tűnt, mint ha bárki is okosabb lenne a témában.
- Nézzük a jó oldalát, legalább már ketten vagyunk, hátha így többre jutunk. - próbáltam pozitívan állni a dolgokhoz – Jut eszembe, nálad mikor kezdődött ez az egész? És kérsz valamit inni? Van itt valahol a szekrényben egy üveg tequila, amit még ajándékba kaptam az egyik előadás után. - igen, a virág gyakoribb, épp azért is lepődtem meg rajta, de valami csodával határos módon mégsem passzoltam le a kollégáknak, hanem itthon kötött ki. Még ha azóta hozzá sem nyúltam, várva a tökéletes alkalomra. Nos, ha ez nem az, akkor mi?! Úgy is ránk fér valami ütős, ami visszaránt a valóságba. A víz úgy sem ömlik már, meg amúgy is, az a pár perc már nem oszt vagy szoroz...

489 szó ✥ Shatter me✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate 3726835930
Vendég
Vendég
Anonymous

✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty
Témanyitás✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty2021-05-05, 23:52

To: Ginny bunny
Másoknak sokkal egyszerűbb volt tanácsot adni, illetve sokkal könnyebb volt magyarázatot adni a tetteikre. A saját viselkedésünkkel és életünkkel nehéz volt dűlőre jutni, néha sokat segíthetett egy külső szemlélő, aki másképp látja a dolgokat. Persze csak akkor, ha normális dolgokról volt szó, nem különös tükörképekről meg bogárvacsoráról.  
A más nem feltétlenül baj, de amikor állandó vita alakul ki belőle, az egyik félnek sem jó. Nehéz lehet zöldágra vergődni valakivel, aki nagyon más kategória, mégis egy helyen dolgoznak, és valamiféle megoldást találniuk kellene. Különben nem csak ők maguk, de mindenki más, aki körülöttük van ugyanúgy megsínyli a helyzetet. Ahogyan az már meg is történt, nem véletlenül felelt Ginny kissé fáradtan, vagy legalábbis nekem nagyon úgy tűnt, hogy belefáradt a két lány vitájába. Meg tudtam érteni. Ötletem viszont nem volt a probléma megoldására, így nem fűztem hozzá többet, csak bólintottam.
Aztán mintha hideg vízzel nyakon öntöttek volna, úgy ledermedek, a fejemben pedig csak úgy pörögnek a gondolatok, no meg a képek a furcsa álmaimról, a tükörképemről... Nehéz volt elhinni, hogy Virginia épp az előbb mesélte el saját gondjaként, amit én is tapasztaltam. Hacsak nem megint egy furcsa álomban vagyok, és változunk át mindjárt rajzfilmszereplőkké, akkor ez egy elég furcsa egybeesés.
- Azt... azt hiszem, igen. - Újra bólintottam, ezúttal lassan, mint aki alig érzékeli, mi történik körülötte, és tényleg így volt. Az egyértelmű volt, hogy mindketten több mesefigurát is látunk álmaimban, hiszen én is láttam már mangusztától kezdve oroszlánig elég sokfélét.  
- Egy... vigyorgó macska? - ezen majdnem felnevettem, de még ez sem volt elég bizarr vagy vicces, hogy nevetésre bírjon. Inkább még kisebbre zsugorodott a gyomrom. - Egyáltalán nem tartalak őrültnek. - feleltem teljesen magabiztosan. Ha őt annak tartottam volna, azzal elismerem, hogy én is őrült vagyok.  
Mielőtt bármi mást mondtam vagy kérdeztem volna, csak elgondolkodtam, s olyannyira elmerengtem a saját furcsa tapasztalataimon, hogy egyszer csak a lakásban, pontosabban a konyhában találtam magamat. Nem is tudom, miért ragadtam meg a felmosót, abban a pillanatban olyan volt, mintha egy hegedűt markoltam volna meg, azzal is nagyjából annyira tudtam volna, mit kezdjek. Pedig eléggé otthon voltam a házimunkában, hiszen egyedül éltem.  
Még álltam ott a felmosóval néhány pillanatig, miután Ginny válaszolt, aztán ugyanolyan elvarázsolt állapotban nyújtottam át neki az eszközt.  
- Akkor ezt inkább átadom. - újra nagyot nyeltem, és el is ejtettem a felmosót, mielőtt még a lány kezébe jutott volna. Fel viszont nem vettem, a csattanás is csak tompán jutott el hozzám, mintha minden lelassult volna, aztán Virginia hangja szakított ki a furcsa kábulatból.
- Hm? - kaptam felé a tekintetem, és legalább már mindent tisztán hallottam, nagyjából figyelni is tudtam. - Én... majdnem minden éjszaka különös álmok gyötörnek. A tükörből pedig egy varacskos disznó pislog rám, amiről... akiről meg vagyok győződve, hogy... én vagyok. - túrtam a hajamba. Még így is nehéz volt kiejteni a szavakat, hogy ő sokkal előbb bevallotta majdnem pontosan ugyanezeket a “tüneteket”. Zavartan felnevettem, és tettem pár lépést a mosogató irányába, közvetlenül előtte azonban megtorpantam, és visszafordultam Ginny felé, a reakciójára várva.
From: Pumbaa
Vendég
Vendég
Anonymous

✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty
Témanyitás✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty2021-05-05, 22:20

Ekon & Ginny

Csodáltam Ekont ezért a végtelen, magabiztos nyugalomért, pláne mindazok fényében, hogy eddig se voltam az a túl nyugodt típus, mióta meg fehér nyulak pislognak rám vissza a tükörből, még rohanósabb, kapkodósabb lettem. Sajnos… tisztában vagyok vele, hogy nem túl jó irányba változtatott meg.
- Eléggé más jellemek, az egyszer biztos. - adok igazat neki, még ha én mindkét kolleginát barátomnak tekintem. Talán pont ezért is olyan nehéz elfogadni azt, hogy ők már kevésbé jönnek ki jól egymással. Viszont, elég csak az igazgatónkra gondolni, vagy arra, hogy akaratlanul, de teljesen lefagyok, akárhányszor a közelemben van, hogy szinte mukkanni sem tudok, holott semmit sem ártottunk egymásnak tudtommal – egyből érthetőbbé válik a lányok ellenségeskedése is, pláne, hogy Merida improvizálásai bár bejönnek a közönségnek, de eléggé meg tudja nehezíteni a dolgunkat néha, azt aláírom.
Kár is rajta merengeni, szerintem amíg egy társulatnál vannak, úgy sem fognak soha kibékülni, az túl egyszerű lenne… így hát kissé vonakodva, de mesélni kezdek Ekonnak arról, hogy személy szerint én milyen problémákkal küzdök mostanság. És amilyen nehézkesen kezdek bele, úgy megered a nyelvem néhány mondat után, miközben visszafelé baktatunk a lakásom felé.
- Hé, Ekon, minden rendben? - pillantok rá vissza az ajtóból, amikor érzékelem, hogy nem jön, amikor pedig az arckifejezését is meglátom, egy csöppet magam is elbizonytalanodok. Lehet, hogy mégsem volt annyira jó ötlet beavatni a problémáimba?
- Igen…? - kérdezek vissza óvatosan, némi meglepettséggel a hangomban, ám mielőtt még nekiállhatnék faggatózni, már kapok is egy csokorra való kérdést, és…
- Huhh… Talán? Nem tudom biztosan. Néha egyszerűen olyan fáradtan zuhanok ágyba, hogy teljes a képszakadás, de azért elég sokszor álmodok hasonló fárasztó hülyeségeket. Tegnap este például egy vigyori csíkos macska boldogított álmomban, amíg el nem tűnt. - magyarázom az ajtófélfának dőlve, fázósan megdörgölve a karomat, mielőtt kitalálnám, hogy a tükrös dolgot mégis hogyan magyarázzam ki, hogy ne nézzen komplett őrültnek?! A fene gondolta volna, hogy pont arra fog rákérdezni!
- Ami a nyuszit illeti a tükörben… mennyire tartasz őrültnek, ha azt mondom, hogy ébren is szoktam látni? - kérdeztem óvatosan, megmaradva a „ha nem tudod, mit mondj, egyszerűen mondd az igazat” stratégiánál. Közben le sem vettem a tekintetem a férfiról, sőt, szinte fel sem tűnt, hogy levegőt sem vettem vagy egy egész percen keresztül, annyira minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy mit reagál rá, akár szavakkal, vagy arckifejezéssel. Mondjuk… ez a halálra vált arc és a dadogás nem sok jóra ad okot, ettől pedig akaratlanul is görcsbe rándult a gyomrom, de egyelőre nyuszi voltam hozzá, hogy bármire is visszakérdezzek. Inkább szó nélkül indultam tovább a konyhába, amikor jelzett, majd miután megnyugodva tapasztaltam, hogy hála az égnek, nem ömlik a víz minden felé, neki is álltam, hogy feltakarítsak.
- Áh, hagyd csak, ezzel boldogulok. Inkább ránéznél a csapra, kérlek? - kérdeztem vissza, de csak utána esett le, hogy már a felmosót szorongatja a kezében – Öhm… vagy ebben is segíthetsz, ha annyira szeretnél. - tettem hozzá óvatosan. Azt érzékeltem, hogy az előbbi kellemes hangulat most olyan pattanásig feszült és távolságtartó, mint ha minimum valami másik bolygón lenne lélekben, de nem voltam biztos benne, hogy miért. Ennyire megrémisztette volna a válaszom? De nem úgy tűnik, mint aki félne, szóval valami nem stimmel…
- Ekon! - szóltam rá, végül akár maradt a felmosónál, akár a csapot választotta – Azt mondtad kint a folyosón, hogy te is túlhajszoltad magad… Miért érdekelt annyira, hogy amit a tükörben látom, azt csak álmomban látom-e? Talán… te is tapasztaltál hasonlókat? - kérdezek vissza óvatosan, miközben közelebb somfordálok hozzá, igaz, hozzáérni nem merek egyelőre, akármilyen elvarázsoltnak is tűnik. Fél lábbal még ezen a világon van.

587 szó ✥ Shatter me✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate 3726835930
Vendég
Vendég
Anonymous

✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty
Témanyitás✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty2021-05-02, 18:52

To: Ginny bunny
- Teljesen biztos vagyok benne. - kacsintottam rá. Néha még saját magamat is megleptem, már-már túl nyugodtan kezeltem a nehéz helyzeteket is, mintha lett volna egyfajta különleges képességem. Mindig mindennek próbáltam a jó oldalát nézni, és sokszor emiatt mások is könnyebben kezelték a problémákat, ha a közelükben voltam és biztattam őket. Persze ez néha baromi nehéz feladat volt, néhány ember hajlamos volt elmerülni a gondokban, s onnan még én sem tudtam kihúzni őket. Ginny szerencsére nem tartozott közéjük.
Nem kellett túlságosan megerőltetnünk magunkat, hamar megtaláltuk a szekrényt, onnantól pedig már csak egy pillanat volt megoldani a problémát. Azért igyekeztem megmutatni neki, hogyan oldhatja meg egymaga is, ha legközelebb is hasonló történik, közben pedig könnye beszélgetésbe kezdek. Legalábbis gondoltam én, de ez a vitázós ügy valahogy sokkal bonyolultabbnak tűnik, mint elsőre gondoltam. Ekkora lenne a baj?  
- Talán csak nagyon különböző emberek. Mármint... ott vagyunk mi ketten Timonnal, jellemre különbözünk, de megtaláltuk a közös hangot. Vannak emberek, akik viszont inkább taszítják egymást és nem tudják összeegyeztetni a különbségeiket. - vontam vállat. Nagyon okos dolgot akartam mondani, de végül inkább butaságnak hangzott a számomra. Talán teljesen rosszul magyaráztam, vagy nem is láttam át a helyzetet. Mindenesetre nem lehet egyszerű sem nekik, meg Ginny-nek és a többi színésznek. Én nem sokat vettem észre az egészből, néha hallottam csak ezt-azt, veszekedni konkrétan nem láttam őket, talán néha a közös ruhapróbákon egy-két csúnya pillantást elkaptam.
Homlokráncolva néztem rá, amint hirtelen rávágta a választ, még rákérdeznem sem kellett, rögtön magyarázkodásba kezdett. Közben elindultunk a folyosón, így a mondandója végére már az ajtajánál álltunk, ám ahelyett, hogy átléptem volna a küszöböt, ledermedtem. Bárki másnak mondta volna, talán nevet egy jót rajta, vagy furcsa tekintettel néz vissza rá, én viszont kikerekedett szemekkel, elsápadt arccal pislogtam vissza rá. Mint aki szellemet látott vagy hasonló. Szükségem volt néhány másodpercre, mire újra meg tudtam szólalni, előtte viszont hatalmasat kellett nyelnem.
- Ez esetben akkor én is túlhajszoltam magam. - jegyeztem meg szinte alig hallhatóan. - Minden este álmodsz? És... ezeket a dolgokat csak álmodban látod, vagy...? Mint mondjuk a nyuszit a tükörben. - kérdeztem rá óvatosan, mert mi van, ha mégsem őrültem meg? Mi van, ha más is tapasztalt hasonlót? Bár talán a megbolondulás még mindig egy jobb opció, mint rájönni, hogy miért látunk furcsa dolgokat álmunkban mind a ketten.  
- Ne... ne aggódj! Nem árulom el senkinek. - dadogtam, és újra nagyot nyeltem. Közben vártam, hogy kinyissa az ajtót és ha megtette, intettem neki, hogy menjen ő előre, de a mozdulataim olyan robotszerűek voltak. Nem igazán tudtam, hogyan kellene mindarra reagálnom, amit elmondott, no meg egyáltalán van-e bármi köze az én álmaimhoz.  
A további szavait szinte alig hallottam, mintha a távolból szólt volna hozzám, nem is reagáltam rájuk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már a konyhában állok, nem is tűnt fel, hogy időközben elsétáltunk odáig.
- Khm... én akkor... - intettem a mosogató felé. - Neki is állok, vagy előbb segítsek feltakarítani a vizet? - azzal megfogtam a felmosót, de valójában annyira el voltam varázsolva, hogy hirtelen azt se tudtam volna, hogyan működik. Azért reméltem, a szerelés még menni fog ebben a kábult állapotomban is, ha már egy alap dologra, mint a felmosás, képtelen vagyok.
From: Pumbaa
Vendég
Vendég
Anonymous

✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty
Témanyitás✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty2021-05-02, 11:19

Ekon & Ginny

Hümmögve bólogatok Ekon szavaira, bízok benne, hogy tényleg ennyi lesz csak az „after party”, miután sikerül elhárítani ezt vizes problémát, ami épp megkeseríti az életemet. Akármilyen reménytelennek is tűnik a helyzet egyelőre úgy, hogy a konyhából még mindig megállás nélkül folyik a víz.
- Azt mondod? - sandítok a segítségemre, és egy kicsit, de tényleg csak egy icipicit tényleg nyugodtabban veszem az egész helyzetet így, hogy eddig minden aggodalmamra volt Ekonnak valami jó válasza. Mondjuk… miért is csodálkozok? A színházban is mindig ő a „megmentőm”, amikor az utolsó előtti pillanatban történik valami baj, elszakad a ruha, leszakad a gomb, elenged a cipzár, vagy hasonló.
Közben útnak is indulunk a folyosón, hogy megkeressük azt a bizonyos dobozt, vagy legalábbis hasonlót, mint amit a telefonon mutatott, amikor pedig bebizonyosodott, hogy tényleg ez az ami nekünk kell, nagy kő esett le a szívemről. Nem baj az, ha végre valami jó is történik!
- Ühüm. Ühüm… - nézem, hogy mit ügyködik a dobozon belül, és próbálom memorizálni a dolgot vész esetére, ha megint hasonló katasztrófa ütne be, bár titkon azért remélem, hogy a későbbiekben nem lesz szükségem erre a tudásra.
- Hát… ami azt illeti. - kezdek bele bizonytalanul, hogy kicsit alaposabban is kifejtsem neki a dolgot, de hol is kezdjem? Órák hosszat tudnék mesélni, panaszkodni – Az igazat megvallva, én mindkét kolleginát bírom, pont ezért olyan rossz látni azt, hogy ők ennyire nem bírnak zöld ágra vergődni. Eleinte még próbáltam kibékíteni őket, de ne is mondd! Egyik makacsabb mint a másik, szerintem direkt élvezik, ha egymást szapulhatják, szóval… az utóbbi időben szimplán csak próbálok kimaradni belőle. Vagy ha az nem opció, csak szótlanul bólogatok meg hümmögök. - igyekszem semleges fél maradni, egyikük mellett sem állást foglalni, mert eszem ágában sincs megbántani a másik felet. Jó lenne, ha végre leülnének és megbeszélnék a problémáikat egymással, de félek, ez is csak hiú ábránd marad részemről. Viszont az ő dolguk, nekik kell megoldani, nagy csodát úgy sem tudnék tenni velük…
- Aha, persze, minden szuper! - vágom rá gyanúsan gyorsan, de be kell látnom, még magamat sem igazán sikerült meggyőznöm, így aztán néhány másodperccel később csak fáradtan fújom ki a levegőt – Na jó, annyira talán nem… Már egy ideje szinte minden este irgalmatlan hülyeségeket álmodok, beszélő kártyalapok, pipázó hernyó, krikettező sündisznók, a tükörből rám pislogó mellényes, zsebórás fehér nyuszi, meg hasonlók. Nem igazán hagy nyugodni a dolog, de valahogy semmi sem segít „ellenük”. Lehet, hogy kicsit túlhajszoltam magam mostanában, és többet kéne pihennem… vagy nem tudom. - ereszkednek le a vállaim, miközben némi füllentéssel, de csak kibököm, miről is van szó. Az meg most részletkérdés, hogy a nyuszival nem álmaimban nézek farkasszemet, hanem nagyon is éberen, akárhányszor tükörbe pillantok. Másfelől… érdekes, hogy amennyire bőven titkoltam eddig minden kollégám elől, még a színésztársaimnak sem említettem egy szót sem, most, hogy legalább egy embernek elárultam, hogy mi nyomaszt mostanában, valahogy olyan furcsán felemelő érzés. Mármint kellemesen furcsa, mint ha valami mázsás súly került volna le a vállamról csak azzal, hogy hangosan kimondtam.
- De kérlek, ne mondd el senkinek! - sandítok Ekon felé kérlelő tekintettel, mert más se hiányzik, mint hogy híre menjen, zakkantnak nyilvánítsanak, aztán vethetem a keresztet az eddigi karrieremre. A főnök így is mindig sík ideg, kinézem belőle, hogy leharapja a fejemet, ha kiderül, hogy agyamra ment a munka.
- Az jó. Mármint… szeretem ezt az állandó pörgést, de néha jól esne valami nyugisabb helyzet is. - osztom meg vele, hisz jó ideje tényleg olyanok a napjaim, mint valami mókuskerék. Felkelek, egy óra múlva már a színházban készülünk, próbálunk, gyakorolunk, este előadás… aztán otthon beesek az ágyba, hogy másnap ismét kezdődjön előről.
- Ó… én idejét sem tudom, mikor találkoztam a csapatból bárkivel is a színházon kívül. - vallom be, és egy pillanatra magam is elgondolkozom… lehet, hogy kicsit túlságosan is a munkámnak élek?

628 szó ✥ Shatter me✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate 3726835930
Vendég
Vendég
Anonymous

✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty
Témanyitás✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty2021-04-27, 00:21


To: Ginny Bunny


Olyan sok idő szerencsére nem telt el a hívása óta, hogy túlzottan aggódjak a lakása miatt, hiszen a vödrök alapján igyekezett megoldani a problémát addig is, míg nem jött a segítség. A helyében persze én magam is aggódtam volna, sőt, egy kicsit még így is, sosem szerettem, ha mások idegesek vagy szomorúak a közelemben, és nem azért, mert idegesített. Csak egyszerűen azt akartam, hogy mindenki jól érezze magát, viszont ezt nem minden helyzetben lehetett elérni, ami rosszul érintett.
- Ez egy jó ötlet. Hidd el, nem olyan súlyos a helyzet, egész biztos megoldja egy alapos felmosás és egy szellőztetés. - Azt már inkább nem tettem hozzá, hogy láttam én már rosszabbat is, mert azzal bizony nem segítek rajta, egy kicsit sem érezte volna jobban magát tőle.
- Akkor inkább kezdjünk neki, hogy tényleg elhidd, minden rendben lesz. Mondani valóban könnyű... - ingattam a fejemet. Azért egy mosoly még mindig ott ült az arcomon, de az aggódásról egyből a tükrös-álmos problémám jutott eszembe, amiről senkinek sem beszéltem még. Valahogy furcsa volt, hogy ennyi ideig magamban tartsak valamit, főleg Timon előtt, akivel jóformán mindent megosztottunk egymással, egészséges kereteken belül.  
- Nem olyan vékony ez a padló, akkor lenne csak gond, ha nem vetted volna észre a szivárgást. - biztosítottam róla, mert elég könnyű volt bepánikolni és elhinni, hogy egy lakás csak úgy beázik és eláztatja az egész épületet, de ez nem így volt. Ginny-nek emiatt igazán nem kellett aggódnia, de azért próbáltam nem húzni az időt, hogy ne is fordulhasson elő ilyesmi.
Elég hamar odaértünk az említett szekrényhez, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtottam. Valahogy fel se tűnt, hogy egészen hosszú másodpercekig alig vettem levegőt.  
- Szuper vagy, ez az, amit keresünk! - fordultam felé vigyorogva, de már nyitottam is a kis szekrényt, és nézegetni kezdtem. - Nézd csak, itt a vízóra. Ez tartozik a te lakásodhoz, és itt felette ezt a csapot kell elzárni. - közben az ujjammal mutogattam is. Azért örültem, hogy ebben az épületben is hasonló az elrendezés, mint az enyémben, mert akkora szaki nem voltam, hogy bárhol kiigazodjak vízelzárás ügyben. Elzártam a csapot, visszacsuktam a szekrényt, és már indultam is vissza a lakásba, közben hallgattam Ginny-t.  
- De, tulajdonképpen amiatt kérdeztem. Tudom, mi zajlik, de azt nem, hogy ez milyen hatással van rád, vagy arra, aki nem áll a célkeresztben. Vagy hogy működik ez, mindenki hibás, aki nem foglal állást? - pislogtam kicsit megilletődve. Nem voltam túlságosan otthon a civakodás “szabályaiban”. - Ha nem akarsz, ne válaszolj rá, de a beázást leszámítva minden rendben? - Hiszen a van az embernek nagyobb baja is mondata talán nem ütötte volna meg mindenki fülét, de az én figyelmemet nem kerülte el. Általában, ha ilyesmit mond az ember, a másik fél rávágja, hogy na igen, nekem is van ennél nagyobb bajom, viszont nem kérdezi meg, mi a baj. Pedig ilyet senki sem mond csak úgy.  
- Ebben van valami. - nevettem, mert Blaine valahogy tényleg mindig feszültnek tűnt. - A közelében néha én is annak érzem magam. - vallottam be, de valahogy úgy éreztem, ezzel nem csak én vagyok így. Az idegesség amúgy is eléggé ragadós tud lenni.  
- Felénk elég nyugis a helyzet. Timonnal nagyrészt csak ketten vagyunk, ha túlzottan belemélyedünk a munkába, szinte észre se vesszük, mi történik körülöttünk. Bár mostanában keveset láttam a munkán kívül. - sóhajtottam. Szándékosan nem mondtam ki, hogy baj van, mert mégis mit mondhattam volna? Kerülöm a legjobb barátomat, mert egy malacot látok a tükörben, az álmaimban pedig egy mangusztával bogárra vadászunk?


574 szó ■ zene✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate 1149350199  ✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate 2067867876
kredit

Vendég
Vendég
Anonymous

✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty
Témanyitás✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty2021-04-21, 13:27

Ekon & Ginny

- Hát, az már elázott… - sóhajtottam csalódottan – Az az egy szerencse, hogy ilyen szép napos időnk van, ha minden ablakot nyitva hagyok, hátha hamar kiszellőzik, kiszárad. - abban meg csak reménykedek, hogy semmilyen kóbor madár nem akar beköltözni amíg mondjuk a színházban vagyok, de egyszerre csak egy problémát, ugyebár. Emiatt ráérek később aggódni.
- Oké, igyekszem csak… bahh! Ez is tipikusan egy olyan dolog, amit mondani könnyű, betartani… nos, az már sokkal nehezebb. - mindenesetre próbálkozok, légzésgyakorlat, légzésgyakorlat, gyerünk Ginny, menni fog ez… nagy levegő, beszív, benn tart, kifúj, más se hiányzik mint valami agyvérzés vagy pánikroham, szerencsétlen Ekon biztos, hogy kilométerekről kerülne ezentúl. Szerencsére azonban a kis relaxációs technika működött, legalábbis igyekeztem nagyon hinni benne, és hálás voltam a figyelemelterelésért is, de miután kiokoskodtuk, hogy merre kéne elindulni a kereséssel, csak bólintottam és már indultam is, mutatva az utat.
- Te jó ég! Mi lesz, ha az alattam lakó is beázik? Üss a szádra! - fagytam le hirtelen, ahogy eszembe jutott ez az opció is. Túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy a biztosítóhoz rohangáljak, és bele sem akarok gondolni, mit kapnánk a drágalátos igazgatónktól, ha közölném vele, hogy a következő néhány napban nem tudok bemenni gyakorolni.
- Amúgy ott arra gondoltam. Már ha az az amit keresünk. - mutattam a falon lévő kis szekrényre, miután közelebb értünk, onnantól viszont átadtam a kollégának a terepet, mert azon túl, hogy kinyitom, nálam megállt a tudomány, hogy melyik csap, kapcsoló vagy miegyéb mire is való pontosan.
- A színházban? Ja, persze, fogjuk rá. Mármint… tudod, minden csak a szokásos. A csajok nyomják a véget nem érő cicaharcukat, mi meg a két tűz között próbálunk hol túlélni, hol jobb belátásra bírni őket, vagy épp menteni a menthetőt. Őszintén szólva, egy kicsit már bele is fáradtam, nem igaz, hogy nem bírják megbeszélni egymás között felnőtt módjára, van az embernek nagyobb baja is, mint ez… - puffogok egy sort, miközben fel sem tűnik, hogy akaratlanul is elszóltam magam, az én házam táján sem túl fényes a helyzet - Vagy… vagy te nem tudod? - kérdezek vissza bizonytalanul, hisz nekem már olyan természetes az állandó rivalizálásuk, hogy fel se tűnik, lehet, hogy mások számára ennyire azért nem szúr szemet.
- Ami meg Blaine-t illeti, ő mindig ideges. Ha nem lenne, komolyan, aggódnék is miatta, hogy valami baja van. - legyintek, hisz egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor volt, hogy vidámnak és gondtalannak láttam az igazgatónkat. Volt egyáltalán olyan?  - Ráférne egy kis pihenés, az biztos. Mondjuk ha már itt tartunk, ránk is, amennyit dolgozunk. - teszem hozzá sóhajtva, az egész csapatra értve. Csak épp nem olyan egyszerű az előre betáblázott előadások mellett hátra lépni és nem foglalkozni semmivel.
- Na és nálatok a színfalak mögött minden rendben? Vagy arra felé is áll a bál valami miatt? - kérdezek vissza, hisz szánom-bánom, de mióta egy nyuszi pislog rám vissza a tükörből, valahogy kevesebb időt töltök én is Ekonéknál, csak úgy beszélgetni egy kicsit, örülök, ha a ruhapróbákra sikerül időt szakítani.

493 szó ✥ Shatter me✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate 3726835930
Vendég
Vendég
Anonymous

✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty
Témanyitás✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty

Ajánlott tartalom

✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate Empty
 

✦ Ekon & Ginny - Time to hydrate

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Ekon & Oscar & Ginny || Everything in life is theatre
» Don't bite my head off - Blaine & Ekon
» Zel & Ginny || Into the wild
» Long time no see
» Blaine vs. Ginny - All of a sudden, bingo. Surprise.