I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Mióta elkezdtem mindenféle furcsaságot álmodni és látni a srácot a tükörben sosem tudom, hogy miben lehetek biztos és miben nem. Mi van, ha nem is úgy történnek a dolgok ahogy azt én érzékelem, hanem valahogy totálisan máshogy? Mintha valami totálisan fordított világban lennék, amiből nem találom a kiutat. Legalábbis egyelőre. Mert tudom, érzem, hogy egyszer úgyis sikerülni fog. Magamat ismerve egyszer úgysem nyugszom amíg nem találok választ a fejemet betöltő, zűrzavarosan kavargó kérdéseimre. Amiből azért van egy pár, valljuk be. Addig pedig marad a folytonos gondolkodás és kutatás. Az álmok első megjelenése óta szinten mindenben próbálok valami jelet találni. Valamit, ami azt mutatná, hogy igenis jó úton vagyok. Persze eközben meg kell tartanom az egyensúlyt az életemben, hiszen tudom, hogy a csapat többi tagja is számít rám. Nem hagyhatom cserben őket... tudom, hogy a bátyám sem helyeselné. Ráadásul a barátaim, így tehát egyértelmű, hogy nem vethetem bele magam a válaszok utáni kutatásba annyira, amennyire szeretném, különben mindent és mindenkit kizárnék az életemből, és csak annak élnék. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az agyam nem kattog naphosszat a problémákon, amiket meg kellene oldani. Szerencsére nem kell egyedül szembeszállni mindennel. Itt vannak Si-Hyunék, akikre mindig számíthatok, és ha a csapat nem lenne elég, akkor kimondatlanul ugyan, de Miyoung is a csapat tagját képezi. Az én szememben egészen biztosan. Most is az ő érkezését várom, mert megbeszéltük, hogy segít tesztelni a legújabb találmányomat. Pontos szokott lenni, így bármelyik percben megérkezhet. Már épp rákérdeznék a titkárnőmnél hogy látta - e a lányt, amikor kopogtatnak az ajtómon. Azt hiszem ő lesz az. - Szabad! Gyere csak be! Szólok ki halkan, de ahhoz elég hangosan, hogy biztosan meghallja. Kíváncsi vagyok mit szól az új fejlesztéshez. Persze minket ismerve valószínűleg minden más téma is előkerül... de az sosem gond, legfeljebb a többieknek lehet az. De ők meg nem tudnak róla.
Az utóbbi időben csak a kérdések öleltek körbe engem. Mintha minden egyes kérdés legalább még hármat hozott volna magával. Clover eltűnése a tény, hogy fogalmam nincs, hogy merre van Clayton. Lassan már kezdtem azt hinni, hogy ő is eltűnt és felszívódott legalább annyira, mint Clover. Nem tudom, hogy melyik opció lett volna jobb. Ez vagy az a tény, hogyha nem erről van szó, akkor valószínűleg megsérült és valahol várja, hogy megmentsék. De nem mondta, hogy merre indult. Viszont még egy keresőcsapatot indíthatnék. Szép egyszemélyeset, mert sokszor a tényleges küldetésünkkel kapcsolatban sem hajlandóak velem együttmükődni a munkatársaim. Nem tudom, hogy valaha is jobb lesz majd ez a helyzet, de van azaz érzésem, hogy a válasz végső soron nemleges lesz. Egykoron talán a múzeum tudta csillapítani az impulzusaimat, de most ott sem éreztem túl nyugodtnak magam, hiszen ott is csak szüntelen kattogott az agyam ahelyett, hogy elengedtem volna magam. Ezért is jöttem most Joon-hoz remélvén, hogy van valami újdonsága a számomra, amit kipróbálhatok, vagy leköthetem magam valamivel. Bármit szívesen vettem volna, de azzal is tisztában vagyok, hogy eléggé elfoglalt tud lenni, úgyhogy az is lehet, hogy rossz lesz majd az időzítésem, de akkor maximum megyek és a falba verem a fejemet, hátha úgy egy kicsit le tudom csillapítani a gondolataimat. Mindent meg szeretnék oldani. Clover eltűnését, félig-meddig Clayton-ét, illetve az egész helyzetet Sun-nal. Szeretnék segíteni neki, hogy emlékezzen, de válaszok nélkül nem tudok rajta sem segíteni. Csak erőltethetem magam előrébb és előrébb. Még akkor is, ha olyan érzésem van, mintha egy láthatatlan fal állandóan meggátolna és millimétereket tudok csak haladni, de az is mérhetetlenül sok időbe telik és tényleges válaszokkal nem ajándékoz meg. Már ismerve az utat indulok meg Joon irodája felé egy pillantást vetek a tiktárnője felé, aki már jól ismer engem így sosem próbált megállítani most is csak egy bólintással üdvözöl, amibe bele van csomagolva, hogy bemehetek. Természetesen ha hívás vagy találkozó közepén van nem rontanék be békésen várnék idekint. Bár jelenlegi helyzetben valószínűleg inkább beleőrülnék a dologba, de megpróbálnám teljesíteni. Végül udvariasan kopogtatok az irodája ajtaján és várom, hogy hivatalosan is engedélyt kaphassak a belépésre. Akármilyen formaság is az egész ezt még be tudom tartani. Ennyire nem készít ki a folyamatosan kattogó agyam. De sosem lehet tudni.
Legutóbbi képek
Mióta elkezdtem mindenféle furcsaságot álmodni és látni a srácot a tükörben sosem tudom, hogy miben lehetek biztos és miben nem. Mi van, ha nem is úgy történnek a dolgok ahogy azt én érzékelem, hanem valahogy totálisan máshogy? Mintha valami totálisan fordított világban lennék, amiből nem találom a kiutat. Legalábbis egyelőre. Mert tudom, érzem, hogy egyszer úgyis sikerülni fog. Magamat ismerve egyszer úgysem nyugszom amíg nem találok választ a fejemet betöltő, zűrzavarosan kavargó kérdéseimre. Amiből azért van egy pár, valljuk be. Addig pedig marad a folytonos gondolkodás és kutatás.
Az utóbbi időben csak a kérdések öleltek körbe engem. Mintha minden egyes kérdés legalább még hármat hozott volna magával. Clover eltűnése a tény, hogy fogalmam nincs, hogy merre van Clayton. Lassan már kezdtem azt hinni, hogy ő is eltűnt és felszívódott legalább annyira, mint Clover. Nem tudom, hogy melyik opció lett volna jobb. Ez vagy az a tény, hogyha nem erről van szó, akkor valószínűleg megsérült és valahol várja, hogy megmentsék. De nem mondta, hogy merre indult. Viszont még egy keresőcsapatot indíthatnék. Szép egyszemélyeset, mert sokszor a tényleges küldetésünkkel kapcsolatban sem hajlandóak velem együttmükődni a munkatársaim. Nem tudom, hogy valaha is jobb lesz majd ez a helyzet, de van azaz érzésem, hogy a válasz végső soron nemleges lesz. 